A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-11-04 / 37. szám

JOHANNA

ral, amikor éppen szűk családi és baráti körben az ezüstlakodalmukat ünnepük. Johanna pont ezen az estén döbben rá arra, hogy élete meddő, üres, tartalmatlan, érzelmileg sivár lett; hogy házasságából már réges-régen hiányzik valami belülről fakadó jó érzés, valami utánozhatatlanul szép és kölcsönös emberi kapcsolat. A fölismerés keltette szóváltásban élesebben fogalmazódnak a szavak, a férj és feleség közötti elvi-személyi ellentétek, és Johanna (aki hivatását tekintve újságírónő: egy lap ezernyi „bölcs” jótonáccsal szolgáló rovatának vezetője!) nem tud kiutat találni a saját dilemmájából. Ügy érzi, hogy nem maradhat tovább Krsitóf mellett. Negyvenöt évesen szeretne még egyszer fiatal lenni és okosabban, célszerűbben élni. Elmegy hót hazulról, hogy 24 óra alatt újra végigjárjon egy életre szóló kálváriát: sorra látogatja a nála is korszerűbben gondolkozó édesanyját, a már önálló családot alapított fiát, sőt, egykori barátját is fölkeresi, de azok tartózkodó magatartásából rá kell jönnie, hogy 45 éves korban, az ezüstlakodalom utónapján már lehetetlen megvalósítani mindazokat az álmokat, melyeket még fiatalon, lánykorában szőtt. . .

A színműnek egyszerre erénye és hibája az a következetesség, amellyel a konfliktus alaphelyzetére, s az ebből eredő fordulatokra koncentrál. Erénye annyiban, hogy jó alapokat jelent a mondanivaló kibontásához és a vígjátéki helyzetek megteremtéséhez; hibája, hogy ehhez a komédia filmszerűen pergő cselekménye során megelevenedő figurák jellemábrázolásának mélyebb rétegei elől veszi el a teret. Talán a dialógusok már említett hossza is ludas abban, hogy olykor pedáns rendben, előre kiszámíthatóan következnek a fordulatok. A párbeszédek ott szikráznak fel igazán, ahol az érzelmek összeütközésének vagyunk tanúi.

Nyilván látták a darab némely gyöngéjét a MATESZ vezetői is, és ha mégis a bemutatására szánták el magukat, igazuk volt. A hibákért ugyanis bőven kárpótol a témafölvetés szinte mindannyiunkra vonatkozó könnyed eredetisége és a figurák őszinte egyszerűsége. Takáts Ernőd rendezői elgondolása — helyesen — azon alapszik, hogy egy olyan komédiával van dolga, melynek láttán a nézők többsége akarvaakaratlanul el-elgondolkozik a saját életének menetén is. Ezért jó érzékkel erősítette fel vagy tompította le a darab különböző elevenbe vágó részeit és okosan gazdálkodott a szituációk humorával is. Színpada akár egy nyitott képeskönyv, abban „lapoz". Ebben, sajnos, nem mindig van segítségére Platzner Tibor díszlete. Míg kiváló ötletnek bizonyult az óriás esküvői fotóból alakított horizont, addig a színpad berendezése egy-két jelenet kivételével érthetetlenül üresnek tűnik.

A színészek láthatóan kedvvel vettek részt a játékban, bár alakításaik értékelését megnehezíti, hogy a címszerepet játszó Szentpétery Arankán kívül, az egyes epizódok során csak nagyon rövid időre jelennek meg, de akkor főszereplőként. Ezt átérzik a színészek is, s ezért szinte kivétel nélkül jó alakításokat látunk tőlük. Szentpétery Aranka sokat tett hozzá szerepéhez saját egyéniségéből. Megvalósítva a szerző elképzelését, egy önmagával vívódó asszonyt kelt életre találó öniróniával és természetességgel. Csupa erő és férji-férfiúi hiúság Bugár Béla játéka Kristóf szerepében. Kedves, szertelen s ugyanakkor megfelelően „komolykodó" fiatalembert idézett a színpadra Holocsy István, és Rozsár József remek játéka az est egyik legkellemesebb meglepetése Albert úr szerepében. A többi epizódfigurát Ferenczy Anna, Németh Ica, Bittó Eszter, Lörincz Margit, Kucman Eta, Varsányi Mari, Dráfi Mátyás és Pöthe István játszották sok-sok egyéni színnel és mintaszerű igyekezettel.

(i-r)

Az új évad első bemutatója a Magyar Területi Színházban

szerző mintegy átlépve saját korosztálya olykor szigorú, máskor komolykodó és fejcsóváló korlátain — mint már előző alkotásaiban nemegyszer —, most is megértő jóindulattal s elnéző rokonszenwel öleli szívére a fiatalokat és a régi, merev szokásokkal szakító mai középnemzedéket. Szép emberi gesztus, tiszteletre méltó írói magatartás ez, mindennél ékesebb bizonyítéka annak, hogy az írónőt a jelen problémái érdeklik. Bizonyítják ezt az utóbbi esztendőkben írt prózai és drámai alkotásai, melyekben gyakran foglalkozik generációs problémákkal, illetve a szülök és gyermekeik kapcsolatával. A Bölcs Johannában is eleven, hamisítatlanul mai témát visz színpadra. Égetően aktuális családi és erkölcsi prob-Johanna és az ezüstlakodalom estéjén inkább egyéb iránt érdeklődő férj (Szentpétery Aranka és Bugár Béla)

Alig néhány hete csupán, hogy ezeken a hasábokon — a MATESZ elmúlt évadban végzett munkáját mérlegelve —. kissé bosszúsan papírra vetettem: a szép sikerekkel és tapasztalatokat érlelő tanulságokkal egyaránt gazdagon fémjelzett tavalyi szezon egyik legkomolyabb „szépséghibája" éppen abban rejlett, hogy a műsorra tűzött hat új bemutató egyike sem volt hazai magyar szerző drámai alkotása. Ez a fogyatékosság nem pusztán színházi életünkre, de a csehszlovákiai magyar irodalom egészére is rossz fényt vetett. Nos, most viszont annál nagyobb örömmel adhatom hírül, hogy ami tavaly még megszívlelendő fogyatékosságnak tűnt, az az idei évad műsortervében már bőven kárpótlást nyert! A Magyar Területi Színház ugyanis október 10-én tartotta első őszi premierjét, melyen a brnoi Szatirikus Színházban tartott májusi ősbemutató után, Komáméban (Komáromban is eljátszották Dávid Teréz legújabb darabját: a Bölcs Johannát. Igaz, nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de ide kívánkozik még az is, hogy ebben az évadban még egy további hazai magyar darab van a színház tervbe vett bemutatóinak sorában: Lovicsek Béla színműve, melynek premierje januárban a MATESZ kosicei (kassai) Thalia Színpadán lesz. Színházunk javuló és céltudatos dramaturgiai törekvéseit igazoló minőségi változás ez, s joggal remélhető, hogy a jövőben több írónk követi majd Dávid Teréz és Lovicsek Béla példáját, hogy a MATESZ további, hazai magyar szerzők tollából fogant drámai alkotásoknak ad-, hasson otthont.

E rövid, ám feltétlenül indokolt kitérő után, szóljunk azonban bővebben az évadnyitó premierként látott Bölcs Johannáról!

Dávid Teréz, a nagy életismeretű és a színpadon nem először bemutatkozó

lémát közelit meg a megélt tapasztalatok hitelével s a józanul ítélő „rendreutasítás" művészi szenvedélyével.

Kétségtelen, hogy hétköznapjaink, o mindennapi élet gondjainak alapos ismerete, a mai életstílus felmutatásának szándéka szülte ezt a darabot, a két-három esztendeje nagy sikerrel bemutatott Időzített boldogság kötetlen folytatását. A Bölcs Johanna komáromi bemutatója újólag bebizonyította, hogy a népszerű írónőt elsősorban a ma valósága foglalkoztatja; de egyben a színház vállalkozó szellemét is igazolta, mellyel egyből műsortervébe iktatta drámairodalmunknak ezt a legújabb hajtását. És végül, de nem utolsósorban a MATESZ törekvő s bátran kísérletező dramaturgiai szándéka is igazolást nyert, miszerint a hazai magyar drámairodalom támogatósának, az együttes lehetőségeinek és a közönség ízlésvilágának hármaskövetelménye irányítja a válogatás szempontjait.

A Bölcs Johanna műfaja: komédia. Hangvétele végig ironikus, a rendkívül életteljes s olykor valóban karakterformáló dialógusokban is sok a humor. A szerző igyekszik mulattatóan jellemezni hőseit és kinevettetni gyengéiket, mintha egyben azt is bizonyítani akarná, hogy oldottabb, szatirikus formában is lehet komoly dolgokról beszélni. Persze, a komoly mondanivalót célzó „könnyű", ironizáló hangvétel különösen a színházban nagyon nehéz vállalkozás, hiszen a színpadi alkotásoknak sajátos hangulati feszültségre van szükségük. Ezért kiélezett, nyílt párbeszédek folynak ugyan a darabban, az igazi drámai feszültség azonban — sajnos — mégis sokhelyütt távolmarad. Ennek egyik okát talán a dialógusok hosszában kell keresni, ami fékezi n játék ritmusát, a komédia cselekményének elevenebb pergését. Az egyébként kesernyés szájízű és őszinte szókimondással fűszerezett komédia sokat veszít így színpadi ereiéből; és telies feloldódást még a látszólaaos haoav end sem nyújt, hiszen a zárójefenetben egyetlen nyílt utalás sem vall arro, hoav Johanna és Kristóf huszonöt esztenH“i házasságának fásultsáaát ótlelkesítő hirtelen egymásra találós, valóban ismét tartós érzelmi kötöttséqaé szilárdul. Mi akkor találkozunk a házaspár-Kristóf, a férj párbeszéde a fiatalokkal (Bugár Béla, Kucman Eta és Holocsy István) Nagy László felvételei