A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-11-04 / 37. szám

visszaállítására törekszik, s abban az időben mintegy százezer híve volt.) A reakció azonban végső megoldás­ként politikai gyilkosságra szánta el magát: a „gépesített rendőrségi ala­kulat” emberei február 11-én lakásától négyszáz méterre megtámadták a hi­vatali órák végeztével este hat óra tájban testőrei kíséretében hazatérő Richard Ratsimandrava ezredes állam- és kormányfőt és a kialakult tűzpár­­bajban megölték. Ratsimandrava meggyilkolása utón bejelentették, hogy — az ötvenhat éves Gilles Andriamahazo tábornok névle­ges vezetésével — tizenkilenc tagú ka­tonai direktórium (tanács) vette kezébe Ha nem lenne a trópusi növényzet, az ember azt hihetné, valahol Provence­­ban van. A gyarmati uralom idején .francia stílusban" épültek a házak Állítólag itt valahol szállt partra Be­­nyovszky Móric a hatalmat. Ennek nem volt más vá­lasztása, mint végre kifüstölni az An­­tanimora katonai tábort, a gépesített rendőrség központját. Felszólították a rendőröket, hogy tegyék le a fegyvert, adják meg magukat, s amikor ezek el­lenállást tanúsítottak, bombázták, majd rohammal elfoglalták a tábort, a pucs­­csistók vezéreit pedig elfogták. Az élet a következő hetekben lassan normali­zálódott. A Francia KP lapja, a l’Hu­­manité ezt írta ezekről a drámai ese­ményekről: „összecsapás folyik a ki­sebbséggel, amelyet az imperialisták támogatnak, ózzál a céllal, hogy pol­gárháborút robbantsanak ki a part­menti és a felföldön élő lakosság kö­zött, s főképp, hogy a jövőben letérít­sék a megkezdett útról a malgasi la­kosság többségét, amely igyekszik foly­tatni a nemzeti függetlenség politiká­ját." Imperialista körök — hogy fenntart­sák s ha lehet, erősítsék befolyásukat az Indiai-óceán fontos stratégiai pont­ján fekvő sziget felett — valóban igye­keztek felhasználni az etnikai ellenté­teket. A franciák a gyarmatosítás kez­detétől a partmenti arisztokratákra tá­maszkodtak, akik elnyomták a meriná­­kat. Tsiranana, az első köztársasági el­nök megintcsak partmenti volt. Az ő utóda, Ramonantsoa viszont merino, a meggyilkolt Ratsimandrava úgyszintén. Az országos katonai tanács igyekszik megvalósítani a nemzeti egységet, ki­küszöbölni a törzsi ellentéteket; a pár­tok betiltásával egységes haladó moz­galmat próbál létrehozni, aminek az is jele, hogy a tanácsban az ország va­lamennyi tartománya, tájegysége kép­viselve van. TELJESÍTETT ÍGÉRETEK Az ország gazdog ásványkincsekkel rendelkezik, de zömmel most vannak feltárás alatt. A bányászat termékei majdnem teljességgel kivitelre kerül­nek. Az ipart egyelőre főképp a fel­dolgozóipar képviseli, de van cement­­gyártása és egy nehézipari üzeme: ferro-nikkelkohója is. A gyáripar, akár­csak az exportnövényeket termelő ül­tetvények nagyrészt külföldi tőkeérde­keltségek kezében vonnak. A kormány­zat a gazdaság „malgasítósára” törek­szik, ebben nagy jelentősége van a fo­­konolona-rendszerű mezőgazdasági ter­melési mód elterjesztésének. Az idén első ízben sikerült Madagaszkáron (fő­ként a lakosság legfontosabb táplálé­kából, a rizsből) olyan termést elérni, amely fedezi a lakosság élelmiszer­szükségletét. Az ígéretet, amelyet az 1972 októberében hivatalba lépett Ra­­manantsoa-kormány tett, hoqy az or­szág két-három éven belül eléri az ön­ellátást rizsből, sikerült teljesíteni. A kormány külpolitikája is haladó vonásokat mutat. Felmondta a volt gyormattartó „anyaországgal” koráb­ban kötött előnytelen megállapodáso­kat, mindenképpen igyekszik biztosíta­ni az ország politikai és gazdasági függetlenségét, bővíti kapcsolatait a szocialista országokkal. Június 5-én el­hagyta a Diego $uorez-i tengerészeti támaszpontot az utolsó három francia hadihajó. Ezzel véget ért a franciák kilencven éves katonai jelenléte a szi­geten. — ta — Malgas gyerekek 13

Next

/
Thumbnails
Contents