A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-10-21 / 36. szám
Nemcsok Istvánná T. Kostyál Erisébei Kovács Istvánná Szikoro Istvánná FEGYVERÜK A MOSOEV... A pult két oldalún álló embereket, elárusítókat és vásárlókat, még ma is sokan úgy képzelik el, mint valami hadüzenet nélkül elindított háborúskodás egymással szemben álló elenfeleit: az elárusító azért van, hogy borsot törjön a vásárló orra alá. flegmáskodjék vele, „csakazértse" szolgálja ki figyelmesen, a vásárlónak pedig az a legfőbb gondja, hogy miként szekírozza agyon az egész napon át talpon álló kiszolgálót. Nos, ez így, nagy általánosságban, természetesen nem igaz. Mert ha ma még — sajnos — nem is teljesen ismeretlen az elárusítóknak ez a típusa, aki durva, flegma, goromba a vevővel szemben, aki olyan kelletlenül szolgálja ki a vásárlót, mintha másodállásban, legalábbis hercegkisasszony volna s csak úgy unalmának elűzése céljából fanyalodott volna ennek a szakmának az üzésére, szerencsénkre — a vevők szerencséjére — ma már szocialista kereskedelmünkben azok az elárusítók vannak túlsúlyban, akikkel teljes mértékben elégedettek lehetünk. Sahy (Ipolyság) aránylag kis város, ám az életszínvonal emelkedésével összhangban fejlett üzlethálózattal rendelkezik, s a boltokban nemcsak az áruválaszték bőséges, de kétségtelenül sok az előzékeny, kedves és udvarias elárusító, azaz, hogy pontosabban fogalmazzunk, elárusítónő is. S mert a Nők Nemzetközi Evében járunk, figyelmünk fényszóróját közülük irányítottuk néhányra, olyanokra, akiknek — ha létezne a vevők és eladók közti fentebb említett háborúskodás — egyetlen „csodafegyverük": a mosolyuk. Nemcsok Istvánné a cukrászdában, T. Kostyál Erzsébet a háztartási boltban. Kovács Istvánné a villamossági cikkek boltjában, Szikora Istvánné és Emília Trikóvá a zöldség- és gyümölcsboltban, Zounek Tiborné, a drogériában és Rongyik Marika az élelmiszerboltban dolgozik — mindannyian az előzékeny, udvarias, mintaszerű kiszolgálás minden elismerést megérdemlő példaképei. Valamennyien kedvesek, csinosak, törékenyek, jellegzetes képviselői a „gyengébb nemnek". Mégsem élnek vissza e ténnyel sohasem, nem kényeskednek, nem húzódoznak, amikor a vevők kényelméről van szó. A „mosoly hadseregének" egyszerű, de nagyszerű sorkatonái ők, akik a foEmilio Trikóvá gyasztó kellő tájékoztatása, türelmes kiszolgálása után a vásárolt árucikkhez mindig készségesen - ingyen és bérmentve — „csomagolnak“ egy kis mosolyt is. Pedig vannak családi gondjaik, munkahelyi problémáik, sok-sok otthoni teendőjük — de ezek esetleges negatívumai sohasem a vásárlók iránt tanúsított magatartásukban ütköznek ki. Munkamódszerük „titkára" szerettünk volna rájönni, amikor elbeszélgettünk velük és valamennyiüknek feltettük az alábbi három kérdést: 1. Mi a véleményük a hivatásukról? 2. Vannak-e munkahelyi problémáik? 3. Mit csinálnak, amikor vége a munkaidőnek? íme a válaszaik, melyek — úgy gondolom — minden kommentár nélkül leleplezik a kérdezett „titkot". ' NEMCSOK ISTVÁNNÉ: 1. Nagyon szeretem a hivatásomat. Nagyszerű érzés látni, hogy vendégeink elégedettek, s ehhez én is hozzájárultam a munkámmal. Szocialista társadalmunkban legfőbb érték az ember. £n azt szeretném, hogy ezt minden vendég itt, a mi cukrászdánkban is tapasztalná. 2. Időnként — különösen a turistaidényben — sok a munka, külföldi és belföldi vendégeket kell kiszolgálnunk. Néha kissé türelmetlenek, de ha látják, hogy én türelmes vagyok és mosolygok, ők is nyugodtabban várják meg, míg sorra kerülnek. 3. Kevés a szabad időm, ami van, azt a családomnak, hároméves kisfiamnak, a ház körüli munkáknak szentelem, de szívesen hallgatok zenét és szeretek kirándulni. T. KOSTYÁL ERZSÉBET: 1. Szeretem az embereket, örülök, ha a kívánságuk szerint kiszolgálhatom őket. A vásárlók elégedettsége — ez a mi hivatásunk legfőbb értelme. 2. Különösebb munkahelyi problémáim nincsenek, de természetesen nem kedvelem az olyan vásárlókat, akik minden ok nélkül szekíroznak. Mert még ilyenek is akadnak, de szerencsére egyre kevesebben. 3. Kedvenc időtöltésem az olvasás, a kézimunkázás és a természetjárás. KOVÁCS ISTVÁNNÉ: 1. Nagyon szeretem a munkámat. Zounek Tiborné Huszonegy éve dolgozom a szakmában. és ma már el sem tudnám képzelni az életemet az üzlet nélkül. Szeretnék mindenkinek csak kifogástalan árut eladni, és nagyon sajnálom, ha valamelyik kedves vevőnek reklamálni valója akad a megvásárolt áruval kapcsolatban. 2. Legnagyobb problémánk a raktárhiány. Bár van rá előírás, hogy nődolgozók 15 kg-nál nehezebb terhet nem emelhetnek, nálunk — sajnos ezt nem lehet betartani. A zsúfolt raktárhelyiségben rengeteget cipekedünk, sok csomagot átrakunk, amíg egy-egy árucikkhez hozzáférünk. Azért nem zúgolódunk. Elég kellemetlen számunkra az is, hogy viszonylag elég sok a reklamáció. Erről persze nem mi tehetünk, a gyártó vállalatoknak kellene megszigorítaniuk a minőségi ellenőrzést. 3. Nagyon kevés szabad időmet a családomnak szentelem, ha mégis van egy kis időm, azt olvasással vagy kézimunkázással töltöm. SZIKORA ISTVÁNNÉ: 1. Nagyon szeretem, ha a vevők elégedettek, ha mindenkit el tudok látni a kívánt áruval. Asszonytársaimnak örömmel adok tanácsot a mindennapi főzési gondok megoldásához is. 2. Akadnak még türelmetlen vevők, de nekem — szerencsére — igen jók az idegeim. A mosoly legyőzi a türelmetlenkedőket is. 3. Szabad időm nagy részét a családról való gondoskodás, a háztartási munka foglalja le, de ha tehetem, szívesen olvasok vagy kézimunkázok. EMÍLIA TRSKOVÁ. 1. Nagyon jól érzem magam az emberek között, minden vásárlót kedvesnek tartok, csak azt nem szeretem, ha valakinek a kért áruval nem szolgálhatok. 2. A raktárhiányon kívül különösebb munkahelyi problémáim nincsenek. 3. Az olvasás és a kézimunkázás a legkedvesebb szórakozásom. ZOUNEK TIBORNÉ: 1. Pénztárosnője és helyettes üzletvezetője vagyok a drogériának, mint ilyen kerülök kapcsolatba a vevőkkel. Jóleső érzés a számomra, hogy a ná-Ronqyik hl lünk kapható testápoló és kozmetikai cikkek nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy vásárlóink (elsősorban a nők) jól ápoltak, üdék, frissek, szépek legyenek. Talán ezért szeretem leginkább a hivatásomat, örülök, hogy a vevők és a feletteseim is megbecsülnek. 2. Elég nagy problémánk, hogy az idénycikkeket gyakran nem kapjuk meg idejében, meg aztán még mindig vannak hiánycikkek is. Rugalmasabb áruelosztásra lenne szükség. 3. Szabad időmet jórészt lefoglalja a háztartás. Szeretek olvasni, tévézni; a nyári szabadságot pedig általában utazással töltöm. Van gépkocsink, így a családommal együtt már csaknem az összes szocialista országokat bejártam. RONGYIK MARIKA: 1. Egészen kicsi korom óta erre a pályára készültem. Nem bántam meg. Igen érdekes hivatás ez és — úgy gondolom — fontos is. Nagy öröm, ha látom, hogy a vevők elégedetten távoznak és ehhez udvariasságommal, mosolyommal én is hozzájárultam. 2. Nem minden árucikkel kapunk rendszeresen és ez a vevők kedvét szegi. Szükséges lenne illetékes helyeken biztosítani a folyamatos áruellátást. 3. Szabad időben szívesen hallgatok zenét és sokat olvasok. Az irodalom — hogy úgy mondjam — az igazi hobbym. Magam is írogatok verseket, egyenlőre csak a magam szórakoztatására ... Nap mint nap találkozunk velük az üzletekben. Ott állnak a pult mögött és várják, hogy teljesíthessék a kívánságainkat. Mi, vásárlók, elvárjuk tőlük, hogy nyugodtak, kedvesek, udvariasak legyenek velünk szemben. De vajon mindig ilyenek vagyunk mi, vásárlók is velük szemben? És mi, férfiak, amikor belépünk egy üzletbe, mind tisztában vagyunk-e azzal, hogy a „gyengébb nem“-nek ezeket a kedves. mosolygós, a családi gondjaikat az üzleten kívül hagyó képviselőit nemcsak mint dolgozó embereket, hanem mint nőket is tisztelnünk kell? És nemcsak a Nők Nemzetközi Évében? __ SÁGI TÓTH TIBOR (Ihraciky Gyula felvételei) 24
