A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-10-21 / 36. szám

gyre többen vannak olyanok Európa-szerte, akik a tömegturizmus korábban felkapott úticéljai, a földközi- vagy a fekete-tengeri fürdőhelyek, a tomboló napfényözön, a zsúfolt strandok, a szennyezett víz és levegő, a hektikus éjszakai élet helyett Észák-Európa festői vidékeit, ózondús erdeit, csendes tavait, romantikus fjordjait, a hamisítatlan őstermészetet, a csendet és nyugalmat részesítik előnyben. Turistaparadicsommá kezdenek lenni Finnország, Svédország. Norvégia sarkkörön túli vidékei, a Lappföld, az éjféli nap hona.

Természetes, hogy az autóval utazó turisták csak azokat a vidékeket keresik fel, ahol jók az utak, s vannak benzintöltő állomások, autócsárdák, kempingek, egyszóval jó a szolgáltató hálózat.

Az idén nyáron jómagam is Norvégiának azokat az északi területeit jártam be, ahol csak három-négy hónapig járhatók évente az utak, s aztán mindent elborít a hó, minden hosszú téli álomba merül.

Norvégia Európa ötödik legnagyobb országa, területe 324 219 km2 (tehát csaknem kétszer akkora, mint Csehszlovákia), lakossága azonban alig négymillió. Az ország észak-déli kiterjedése 1700 km (jól tagolt tengerpartjának hossza 2000 km), legnagyobb szélessége délen 450 km, északkelet felé egyre keskenyedik, s Narviktól valamivel északra már csak 6,3 km széles a tenger és Svédország között. Felszínének túlnyomó részét a Skandinávhegység alkotja. Az Atlanti-óceán felé meredek, szaggatott sziklafalak szegik, Svédország felé szelíd lejtővel ereszkedik alá a hegység, s a Keleti-tenger partjainál már alföldi a táj. A hegység egyébként uralkodóan a parti övezetből meredeken kiemelkedő, kopár, helyenként ún. platógleccserekkel borított fennsíkokból, fjellekből áll. Tengerpartját 150 000, többnyire kopár kis sziklasziget kíséri, a part mentén végigvonuló Skandináv-hegységbe pedig ágas-bogas, meredek falú és kék vizű fjordok, keskeny öblök ékelődnek, amelyekbe számtalan paták dübörögve ontja fehéren tajtékzó vizét.

Az E 6 jelzésű nemzetközi autóúton jutottunk el Trondheimbe, onnan az N 6-os hazai műúton futott tovább a kocsink. Az N 6-os kezdetben jó, később közepes minőségű, de voltak olyan szakaszok is, ahol húsz kilométeres sebességgel lehetett csak haladni, kerülgetve a vízmosásokat. Az út a tengerparton vezet, kacskaringázva a fjordok között, kopár hegyeken, sziklák, vízesések között, számtalan alagúton át, amelyek között vannak hosszabbak és rövidebbek, világítással és anélkül, egyikük 2700 méter hosszú és félkörívben halad, s a mennyezetről állandóan csöpög, permetez a víz, mintha csak az eső esne. Egyes helyeken egyszerűen megszakad az út, ilyenkor komphajó veszi hátára a kocsikat s viszi át a fjord túlsó partjára. A rövid nyári időszakban meglehetősen sűrű a gépkocsis autóbuszforgalom, hiszen mint mondottuk, Norvégia is turistaországgá lépett elő.

Erősen közeledünk az északi sarkkör felé. Európa legnagyobb részét elárasztotta a hőhullám, de itt — noha június végét mutatja a naptár — átmenetileg késő őszi időjárás uralkodik, esik az eső, fúj a szél, úgyhogy be kell kapcsolni a kocsi fűtését, mert különben elgémberedett ujjainkkal aligha tudnánk tisztességes fényképeket készíteni. Az út emelkedik, már néhány száz méterre vagyunk a tenger szintje fölött. Köröskörül sehol egy fa, csak csupasz sziklák, tundra, helyenként hómezők, előttünk fut az aszfaltcsík s kétoldalt egy-egy sínpárja az Északisarkkörön túl, Bodöben véget érő vasútnak.

S egyszerre csak itt volt, mintegy varázsütésre ... Egy kanyar mögül rengeteg parkoló autó tűnik elő. Ott állnak egy alacsony, földszintes házikó körül; rajta a fcldgömb az egyenlítővel és a két sarkkörrel, mellette a norvég nemzeti lobogó: vörös alapon fehér szegélyezés:j kék kereszt. Ezek az élénk színek eresen elütnek a vidék szürkeségétől. Eze n a helyen, az Északisarkkört jelölő mérföldköveknél mindenki megáll, akár délről északra, akár északról délre halad. Aki először jár erre, biztosan készít néhány felvételt, vesz valami szuvenírt és képeslapot ír a távoli délen élő szeretteinek.

Júniusban-júliusban különösen sok gépkocsi, autóbusz rója Norvégia útjait. Jönnek a turisták Európa csaknem

16