A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-10-15 / 35. szám
Bizonyara igazuk van, de az otromba, zörgő báger és az apró, vörös szikrákat szóró cseh gránát valahogy mégsem illenek össze! . . . S úgy érzem, hogy nekünk is igazunk van. A közeli Trebenicén a cseh gránátnak külön múzeuma van. A kiállított gránátköves ékszerek között vannak Ulrike von Levetzow híres ékszerei is. Hogy maguk még sohasem hallották ez a nevet? Alig tizennyolc éves volt az említett szépség, amikor beleszeretett a hetvenhárom éves költófejedelem, Johann Wolfgang Goethe, Marienbádban (Mariánské Lázné-ban) ismerkedtek meg és a legenda szerint ott ajándékozta a gránótköves ékszereket a szépséges leányzónak. Ulrike von Levetzow 1899. november 13-án halt meg és végrendelete cáfolja ezt a legendát. Az ékszereket állítólag az édesanyjától kapta ajándékba. Az valószínűleg soha nem jutott eszébe, hogy egyszer még a híres ékszereket a Csehszlovák Szocialista Köztársaság örökli. Hat darabból áll a gránótköves készlet (nyakék, két karkötő, övcsatt, gyűrű és fülbevaló), s több mint négyszázhatvan szépen csiszolt gránát ékesíti. Az egész világon egyedülálló, óriási értékű ékszerek ezek és rengeteg látogatót vonzanak a múzeumba. Szép nagyok a kövek és a csiszolásuk is tökéletes. Ma már egyetlen öt milliméter nagyságú kő is ritka jószág, s ha ilyenre bukkanpak, hettekig beszélnek róla. Ebben a múzeumban van egy 12,3 mm átmérőjű, 8,6 mm magas és 13,21 karát súlyú pirop. A cseh nemes gránátok kézzel és félautomata gépekkel csiszolják tökéletes szépségű ékkővé. A hazánkban működő egyetlen Gránát szövetkezetben készítenek belőle igen szép és nagyon keresett ékszereket. A szövetkezet dolgozói főként nők. Szívesen kalauzolnak bennünket a műhelyeken keresztül és így megismerkedünk a gránát megmunkálásának minden titkával. Többek között megtudjuk azt is, hogy a gránát azon ritka drágakövek egyike, mely egyformán jól érvényesül arany, ezüst és platina, de még fa vagy bőr foglalatban is. Szépsége azonban csak akkor érvényesül, ha csoportosan használják fel, s kimondottan esti drágakő, nappal szinte észrevétlen marad. Ha valaki napközben és munkában viseli, a szappanos létől, a zsiradéktól vagy a portól „megvakul". Virágos ruhához nem illik, annál inkább a bársonyhoz. Ha műfény esik rá, csak úgy szórja sötétvörös szikráit, haragos vörösen tüzel. Néhány évvel ezelőtt még kb. 12 mázsa piropot bányásztak hazánkban, a Milesovka alatt. Ma már csupán nyolc mázsa gránátnyersanyag érkezik Turnovba. Hangsúlyozom, hogy nyersanyag és nem tiszta gránát. Ez azt jelenti talán, hogy a gránátnak bealkonyult? A geológusok véleménye szerint még vannak feltáratlan gránát lelőhelyek nálunk . . . Lesz-e annyi gránát, hogy fedezze a szükségletet?... Hiszen a gránát nemcsak mint ékkő igen keresett, hanem szinte pótolhatatlan a keményfa, o tükörüveg és a bőr fényesítésénél. Van ugyanis egy olyan tulajdonsága, mellyel más ásványok nem rendelkeznek! Nyomás alatt törik ugyan, de még legapróbb darabkái is megőrzik élüket és sima oldalukat. A modern tudománynak már sikerült előállítania mesterséges gyémántot és gyártanak már drágaköveket. Cseh gránátot, piropot (görög szó: pir — tűz, opsz — szem) azonban még nem sikerült előállítani. JAN HELEKAL Jifi Cibulka mérnök felvételei Ilyen zsákocskákban jut el a sátán köve Turnovba, ahol azután kicsiszolják és ékszereket készítenek belőle Az ügyes, fürge női kezek boldogulnak a legkisebb ékkövei is Pirop szemcsék az anyakőzetben A legkisebb kövek csiszolását félautomata gépek végzik 17
