A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-10-15 / 35. szám

GYORGY: EGY VILÁGREKORD TÖRTÉNETE vi. Perón elnökasszonyt mindenütt árnyék­ként kísérte személyi titkára, Lopez Re­­ga, volt rendőr, impresszárió, asztroló­gus, spiritiszta és a legutóbbi vádak szerint az AAA terrorcselekményeinek — politikai gyilkosságoknak, ember­rablásoknak, zsarolásoknak, bombame­rényleteknek, kínzásoknak — ösztönző­je, egyik értelmi szerzője Lopez Rega ellen, mert részt vett o szélsőjobboldali szervezet sötét bűn­cselekményeiben. Ezután viharos gyorsasággal követ­ték egymást az események. A katonai egységet, amelynek hivatalosan az el­nöki rezidencia védelme volt a felada­ta, utasították a támodás megindítá­sára. Ez az egység azután lefegyve­rezte a testőröket s újból szabad be­járást teremtett a tábornokoknak és a minisztereknek az elnökasszonyhoz. Egy megbeszélésen, amelyet több íz­ben szakítottak félbe Perón asszony ájulási rohamai, a következő feltétele­ket szabták neki: Lopez Regának nem­csak embereit kell visszahívnia az ál­lamigazgatósból (számos fontos pozí­cióba családtagjait, rokonait ültette), hanem neki magánqk is el kell hagy­nia az országot. Ellenkező esetben le­­tartóztatási parancsot adnak ki ellene és így távolitják el oz elnökosszony barátját, akit az asztrológiához és a fekete mágiához fűződő hajlamai miaií „el Brujo"-nak, „boszorkánymesternek'' is neveznek. ' Lopez Rega számára most már csak az volt a kérdés, hogyan kerülhet ki ép bőrrel az országból. Első gondolata az volt, hogy elkísérteti magát az el­­nökasszonnyol egy „európai egészség­­ügyi szabadságra”; ez a terve azon­ban kudarcot vallott, mert a padomén; felelősei világosan értésére adták: az elnökasszony jelenleg nem számíthat arra, hogy ehhez megkapja az alkot­mányosan előírt engedélyt. Rega vé­gül is repülőgépre szállt az elnökasz­­szony megbízólevelével, amelyből ki­tűnt, hogy mint „korlátlan hatalommal rendelkező különmegbízottnak” fontos államügyeket kell Európában intéznie. Lopez Rega — mint egykőr főnöke Pe­rón — Spanyolországot választotta száműzetése színhelyéül, s nyilván nem kell nyomorognio. A Sabado Gra/ico című madridi lap már korábban meg­írta, hogy Lopez Rega jóelőre „át­utalt" Spanyolországba egymilliórd pe­setát — 20 millió dollárt. Maria Isabel Perón elnökasszony sor­sa is megpecsételtnek látszik e politi­kai viharok után. Szeptember közepén kimerültségére és megromlott egész­ségügyi állapotára hivatkozva átadta az államfői teendőket ellenfelének, Ha­ló Ludernak, a szenátus elnökének és egyhónapos szabadságra az ország egyik hegyi üdülőjébe utazott. Itató Luder első dolga volt, hogy megfosz­­sza hivataluktól az elnökosszony híveit, politikai barátait. — ta — Az elmúlt napokhoz hasonlóan ma is szép. csendes, napsütéses idő ígér­kezett. A levegő olyan tiszta és átlát­szó. hogy még a távoli parton sora­kozó. az állandó szélviharoktól agyon­­kinzott girbegurba fákat is tisztán ki­­vehettük. Reggeli után a parancsnoki hídon felforditott üres faládákra telepedve élveztük a vénasszonyok nyarának ci­rógató napsugarait. Üticélunk a tó déli csücskénél épült Kultuk volt. A ..kultuk" türk szó. jelentése öböl. sarok. De nemcsak a Bajkál legdélibb obiét nevezik így. hanem a partján elterülő több ezer lelket számláló tele­pülést is. Es még valamit: a falu felől szinte szünet nélkül fújdogáló kelle­metlen szelet is. Kultuk világoskék ablakkeretes, fa­ragásokkal díszített takaros faházai, vörösen mosolygó berkenyével szegé­lyezett széles utcái, és nem utolsósor­ban mindenféle portékával teli üzle­tei. amelyekben kiegészítettük a kész­leteinket. nagyon jó benyomást tettek rám. A másik kultuknak már kevésbé örültem. Olyan vadul csapkodott, hogy teljesen feledtette a mély kék égen ra­gyogó nap minden melegét. Egyébként nem a kultuk az egyetlen gyakori vagy állandó szél. amely földrajzi alakzatról kapta a nevét. A barguzin. szelenga és az angara sza­vak nemcsak hegyeket és folyókat je­lölnek. hanem legalább olyan gorom­ba förgetegeket is. mint a kultuk. Visszafelé menet egy terítékkel töb­bet kellett a szakácsnak az asztalra tennie. Pjotr csatlakozott hozzánk a kultuki kikötőben, s a vadászat végéig velünk maradt. Késő délután a Tolsztaja Guba tor­kolatánál halásztunk. A tóparti halá­szok. akikkel már megérkezésünkkor találkoztam, s azóta szoros ismeretsé­get kötöttem, hívtak meg a ..tenger­re” tartó halászcsónakjukba. Ügy vet­tem észre, hogy kiváltképp a burjá­tok kedveltek meg hamarosan. Széles csontú ábrázatomról bizonyára rokon vonásokat olvastak le. A ráncos képű Gyaganya mesterien kormányozta kis lélekvesztőnket me­rőlegesen az egymást kergető hullá­mokra. Ügy nézett ki első pillantásra ez az apró termetű öreg mongol, mint egy kifacsart citrom. A látszat azon­ban ez esetben is csalt. Hajlékony volt. mint a nád. és a hálók kiveté­sénél bebizonyította, hogy karjaiban még nem csekély erő lakozik. S mi­csoda tekintélynek örvendett a halá­szok között! Minden szava, utasítása törvény volt. amit ellenszegülés nél­kül teljesítettek a többiek. A Bajkál-tóban mintegy 1800 fajta növény és állat él. Háromnegyed ré­szük sehol másutt nem található meg a föld kerekén. A tóban előforduló ötven halféle közül kétségtelenül a lazac közeli rokona, a maréna (Salmo omul) a legértékesebb. Ügy tartják, hogy a legízletesebb is. A harminc­negyven tentiméteres. mintegy félki­lós omult nyersen is szívesen fo­gyasztják a szibériaiak. Én is meg­kóstoltam a karikára vágott hagymá­val tálalt nyers halat, de nem emlék­szem az ízére, mint sok másra sem. ami az este történt. A ..vodkahatás" ugyanis erősebb volt. mint a halevés élménye. Más alkalommal nyárson sütve fogyasztottam, s azóta fenntar­tás nélkül azokhoz csatlakozom, akik az omult magasztalják. Ha az omul a legértékesebb, úgy az olajoshal (Komephorus) a legérdeke­sebb hala a nagy tónak. Már korán, 1776-ban leírták, de még mindig cso­dálatba ejti az embert. Harmincöt százalék zsiradékot tartalmazó teste annyira átlátszó, hogy még újságot is lehet rajta keresztül olvasni. Rendkí­vüli nyomáskülönbséghez tud alkalmaz­kodni. Egyformán jól érzi magát a felszínen és a fél kilométeres mély­ségben. A víz hőmérsékletének inga­dozásait azonban nem tudja elviselni. Csakis a hideg víz az eleme; már 7 — 10 Celsius-fokon elpusztul, és part­ra vetve a nyári hőségben szinte ma­radéktalanul elolvad. A hat kivetett tükörhálóból másnap a halászok temérdek halat szedtek ki. A Bajkál most sem hazudtolta meg a nevét: a burját bajgaal szó jelen­tése ugyan nagy víztároló, de a türk bajkul még találóbb: gazdag tavat je­lent. Nem tudom megmondani, mennyi halat fogtak ki ismerőseim. Nem vol­tam jelen a betakarításnál. Akkor már ismét a környező hegytetőket jártam teljesen hiábavalóan. Érdekes, hogy a közel egyhetes vadászat alatt, igen nagy területet bejárva, egyikünknek sem sikerült az első nap látott tehe­neken kívül egyetlen újabb szarvassal sem találkoznia. A Laci számára ki­jelölt területen, amely sokkal köny­­nyebben volt járható, mint az enyém, legalább elvétve bőgtek a bikák, de amerre mi jártunk, vagy némák vol­Indulás elolt tak az iszubrák. vagy inkább még né­mák sem tanyáztak arrafelé. Nyomuk és hullatékuk hiányából legalábbis er­re következtettünk. Krasznasapka szerint Lacinak szin­te naponta volt lehetősége szarvast lőnie, de a döntő pillanatokat sosem bírta szusszal. Barátom viszont azzal replikázott. hogy kísérője badarságo­kat beszél, s egyáltalán nem ért a szarvas vadászatához, mert ő még éle­tében nem hallott olyasmiről, hogy valaki futás közben ejtette el a szar­vasbikáját. Vagyis a terület vadbősé­gét egyikük sem vonta kétségbe. Nem tagadom, szívesen ellátogattam volna arra az ígéret földjére legalább egy napra. Nagyon jó erőben éreztem ma­gamat. és talán még futni is bírtam volna, ha Krasznasapka úgy kívánja. Mégsem került sor a helycserére. Hiába pendítettem meg Rekoszlavszki előtt ezt a lehetőséget, az igazgató nem méltányolta a célzásomat. To­vábbra is Laci. azaz Vaszilij Ivano­vics élvezhette a legmagasabb igazga­tói kegyeket, azaz ő vadászhatott a vadban gazdagabb területrészen. Az egyik szokásos, étteremben le­folytatott megbeszélésen aztán meg­bukott minden igazgatói koncepció. Laci torkig volt a jónak mondott, de szerinte gyalázatos területtel, és én sem lelkesedtem a magáméért. — Előre megmondtam — mentege­­tődzött Rekoszlavszki —, hogy nem lesz könnyű dolguk. Ma sem mondok mást, mint megérkezésük napján: egyáltalán nem biztos, hogy sikerül meglőniük a bikájukat. Pár másod­percre elhallgatott, s hogy vigasztal­jon. és még nagyobb nyomatékot sze­rezzen szavainak, így folytatta: — Raul Castro sem lőtt nálunk iszubráí, és Leonov űrhajósnak sem sikerült a vadászata. Rajtuk kívül még sok más vendég is üres kézzel tért haza. Vagyis nekünk sem kell okvetlenül zsákmányolnunk. Csakhogy engem nem vigasztal más kudarca. Még csak meg sem hatódom az előkelő vendé­gek kudarcának a hallatára. Én aka­rom a sikert, és sikeres is leszek. Nem. nem adom fel a reményt. Hol­nap ismét korán kelek, egész nap ku­tyagolok. és hegyet mászok, s ha kell, megteszem ugyanezt holnap is, meg azután is. Amíg el nem érem a célo­mat. Engem ne vigasztaljanak senki emberfia sikertelenségével. Nem sze­retnék hazatérni trófea nélkül. Azért mégiscsak ideje volna már másutt is körülnézni. Kétezer kilométer partja van a Bajkálnak, hátha másutt rejtő­zik a szerencsénk? A világos beszéd és nyílt vélemény­­csere után már nem kötötte többé Re­koszlavszki az ebet a karóhoz. — Hol­nap este — jelentette ki —, felszedjük a horgonyt, és odébb hajózunk vagy hetven kilométerrel. Reggel azonban még itt fognak vadászni. Laci még egy kísérletet tesz a lan­­kás hegyoldalakon, míg én egyik kísé­rőmmel a Tolsztaja Guba völgyében nézek szét. Pirkadatkor már a parton voltunk. Laciék balra kanyarodtak, fel a sze­líden lejtő erdős hegyoldalra, míg Pas­ka és én a keskeny folyó széles völ­gyét pásztáztuk végig. Bíborvörösen kélt a nap a felhőtlen ég alján, a fákon egyetlen levél sem rezdült. Az utóbbi napokhoz hasonló gyönyörű idő ígérkezett. Az is volt — délutánig. Akkor aztán!... 9

Next

/
Thumbnails
Contents