A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-10-15 / 35. szám
!SEMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások KEREK AZ ÉN SZOKNYÁM ALJA... Munkában a bíráló bizottság Gondolom, emlékeznek még olvasóink lapunk tavalyi, ősz végi számainak egyikére, melyben a CSEMADOK Központi Bizottsága és társrendezői által meghirdetett néprajz-gyűjtési, pontosabban viseletkutatói versenyfelhívási tettük közzé . . . Mert ha igen, úgy bizonyosan arra is emlékeznek még, hogy a verseny szabályai értelmében két csinos babát: Katit és Pétert kellett eredeti és saját kezűleg varrt népviseletbe öltöztetni. A felhívás a dél-szlovákiai járások többségében élénk visszhangra talált. Felnőttek és gyerekek egyaránt beneveztek a versenybe, voltak olyan iskolák, ahol ennek kapcsán egész kézimunka-szakkörök alakultak; de hasonló lelkesedéssel vettek részt a népviseleti babaruha-varrási pályázatban az egyéni versenyzők is. Persze, a Katira vagy a Péterre kerülő eredeti népviselet a kézimunka-szakkörökben vagy „magánúton" egyaránt az idősebb korosztály tanácsai alapján; a mamák, vagy még inkább a nagyszülők szigo-Oltöztetés közben ... (Prandl Sándor felvételei) rú felügyelete alatt készült, hiszen ők még élénken emlékeznek, sőt, olykorolykor még ma is hordják az egykori Zobor-alji, Ipoly-menti, bodrogközi „dolgozónapi" vagy ünneplőnek tekintett népviseletek valamelyikét, s így a legapróbb részletekig ismernek minden ráncot, fodrot, csipkét vagy egyéb himzésmintót . . . Természetesen, minden versenynek legizgalmasabb fordulója mindig a döntő. Nem volt ez másképpen a népviseleti babaruha-varrási pályázat esetében sem, melynek egy szerény kiállítással egybekötött szakmai értékelésére szeptember 13-án, a CSEMADOK KB bratislavai tanácstermében került sor. Természetesen, mi is ott jártunk a verseny országos döntőjén. Az utazótáskákból, a kisebb-nagyobb dobozokból valóságos népművészeti remekművek kerültek elő! . . . Egy-egy titokban tett összehasonlítás, az elismerő vagy netán elmarasztaló vélemények kialakulása révén a versengés tulajdonképpen már a féltő gonddal varrt babaruhák kicsomagolása közben megkezdődött. A tényleges izgalom azonban a hivatalos megnyitás után csapott valóban magasra, amikor a gyermek- és felnőtt versenyzők egyaránt feladatul kapták, hogy Katit vagy Pétert öltöztessék föl a nekik varrt népviseletbe. A versenyzők tudták: komolyan kell venni ezt a feladatot, hiszen többnyire egy-egy masli, fejdisz vagy kötény megkötésének mikéntjén is múlik, vajon teljesen eredetinek, tökéletesen sikerültnek minősíthető-e az oly sok türelemmel és szeretettel készített tarka népviselet?! A pufók arcú, vidám tekintetű babákra sorra felkerültek az egykor hétköznapinak vagy ünneplőnek tartott viseletek. A Kati babákra a leqkülönbözőbb szoknyák, blúzok, párták, pruszlikok, vállkendők, kötények; a Péter babákra pedig a bő szárú gatyák, mellények, vászoningek. pántlikákkal vagy toliakkal díszített kalapok ... és hát ki tudná felsorolni, hogy még hányféle szemet gyönyörködtető, tarka ruhanemű? . . . Aki elkészült az öltöztetéssel, az pihenhetett egy sort, majd néhány sorban papírra kellett vetnie az általa varrt viselet eredetét és tartozékainak leírását. A rendezőség ezután közös ebédre hívta meg a versenyzőket, majd a népviseleti babaruha-varrási pályázat döntőjének legnagyobb érdeklődéssel várt mozzanata: a szakmai értékelés és az ünnepélyes eredményhirdetés következett. És bár az értékelés során elsősorban dicsérő szavakat és elismerő észrevételeket hallottunk, az eredményhirdetés közben pedig szinte csupa mosolygós, örömteli arcot láttunk, e hangulatos emlék ecsetelése helyett, hadd vessünk papírra inkább három, a verseny tapasztalatait összegező illetékes véleményt. MÉRY JÓZSEFNÉ, a CSEMADOK KB néprajzi szakelőadója, a bíráló bizottság tagja: „Szlovákia különböző tájairól összesen hatvan népviseleti babaruhával, 43 versenyző kapcsolódott be a pályázatba. Külön örömet jelentett számunkra, ha egy-egy vidékről különböző korosztályok által hordott viseletét kaptunk elbírálásra. így külön dicséretet érdemelnek például a felsőkirályi általános iskola diákjai, akik e jellegzetes Zobor-alji vidék kilenc különféle népviseletét varrták meg. A fiatalabbaknak és idősebbeknek szánt menyecskeruhát, a lányok viselte „dolgozónapi ruhát” és háromféle ünneplőt, továbbá egy menyasszonyi viseletét és egy-egy vőlegényruhát és férfiünneplőt varrtak! Jókai Mária Lédecről nyolc különböző népviseleti babaruhát varrt, s ezzel szintén egy szűkebb etnikum teljes viseletanyagát dolgozta fel. Nagy kár, hogy a gyöngébb szervezés révén nem kapcsolódott a versenybe a Felső-lpoly mentének, továbbá Lucenec (Losonc). Rimovskó Scbota (Rimaszombat), Roznavo (Rozsnyó), Dunajská Stie^ j - r zercjahely) és Kosice (Kassa) korn. •:kén«r lakossága. Gondol: v, o ..cEilADOK a jövőben egy has j-ttó u yózat kiírásával módot nyújt e mulasztás pótlására. A versenybe érkezett 60 népviseletet öltött baba ruházatának eredetisége, tökéletes kivitele azt bizonyítja, hogy falvainkban élnek még az egykori viselethagyományok, s rajtunk múlik csak, vajon sikerül-e megőriznünk őket az utókor számára is. Ezért ezúton mondok köszönetét mindenkinek, aki tekintet nélkül a sok utánjárásra és fáradozásra részt vett versenyünkben. Dr. JARMILA PAUCKOVÁ, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének népviseleti kutatója, a bíráló bizottság elnöke; „Véleményem szerint remek ötlet volt ennek a pályázatnak a meghirdetése, mely mint azt a verseny eredményei igazolták — több faluban a népművészetet kedvelők egész táborát megmozgatta. Méq olyan községekben is, ahol már több évtizede kihalt a népviselet, ott is akadtak ügyes kezű, vállalkozó szellemű gyerekek és felnőttek, akik felkutatták a régi viselethagyományokat. A bíráló bizottság elsősorban a babák viseletének eredetiségét, korát, teljességét és a ruhavarrással kapcsolatos munka igényességét vette figyelembe értékelés közben. Szakmai szempontból ezért csak az elismerés hangján szólhatunk a bratislavai „bababemutatón" látott viseletek teljességéről, és tökéletességéről. örvendetes, hogy a versenyzők többsége nemcsak a felsőruhára összpontosította figyelmét, hanem a szabásminta a fehérnemű, o lábbeli vagy sokan még a hajviselet tekintetében is teljesen hiteles és eredeti népviseletbe öltöztették Kati vagy Péter babát. A viselethagyományok felkutatása sok helyütt bizonyosan sok fáradságot és utánjárást igényelt, hiszen az egykori ruházat varrásának minden titkát már csak egy-egy idősebb néni ismeri a faluban... A verseny sikere azt is bizonyítja, hogy sikerült felkelteni dSEMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások 10
