A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-10-15 / 35. szám
ken eltöltött időkről, a „rég volt, igaz sem volt” tanoncévekről, amelyeket hasonló, de szigetelőelemekkel ki nem bélelt vityillóban lakott végig az egykori Lovecky és Stafanec cégnél Bratislavában. Az ötvenéves Karol Nemiekben még élnek a rideg bódéban maguk kotyvasztotta jéggé fagyott levesek ízeinek és a tanoncpénzen vett vékony ruhákban eltöltött hideg teleknek emlékei. — Hogy hány lakást építettem? Ki tudná azt megmondani. A felszabadulás óta a lévai lakótelepek épületeinek túlnyomó többségét a mi brigádunk építette az első időben téglából, majd később betonkockákból. Ám az igazi, ugrásszerű fejlődést a házgyári elemekből készített házak építése jelentette. Léván 1967-ben kezdtük építeni az első panelházakat. Sokat, rengeteget dolgoztunk — mondja elgondolkozva, azután feláll, kilép a bódé homályából a reggeli naptól fényes tetőre s nyugtalankodva pillant le a mélybe, vajon nem jöttek-e meg a türelmetlenül várt fedőelemek. Teodor Petruj akkor bukkant fel a A Öurovic-brigád munkája nyomán megváltozott városkép is úgy tetszik. Én csak látom a munkám eredményét. Az unokáim is elmondhatják majd: Ezt a házat a nagyapánk építette. De a fiam vajon mit lát majd .. .? — Ezen mindnyájan nevetnek. — Ha csak nem az emberek pocakját — igazítja helyre a dolgot Gergely Gyula. — Teodor, te ugye építő maradsz? — Az, ha csak nem tetszik majd meg ott a katonaságnál. A bátyám hivatásos katona. De azért csak úgy gondolom, hogy építő maradok. Ki tudja? — Talán majd a szeretője haza csalja — jegyzi meg Karol Nemcek, aki szintén kozárovcei, mint Teodor, és ismeri a fiú körülményeit, problémáit. — Hót az is van? — kérdem. — Van — pirul Teodor. — Két év az nagy idő. Ezalatt még a feleséget is sokan elfelejtik — szúrja közbe Ludovít Jakubík, aki a Hukón kezdte, a Hronstavnál és Prágában folytatta a szakmát, míg végül is — már vagy 15 éve — a Ourovic-brigádban vert gyökeret. — Bizony, van, aki könnyen felejt — helyeslik többen. Azt azonban nem lehet tudni, hogy ezt Teodorra értik-e. Most már valóban kérdésessé vált, hogy mi lesz Teodorral. — Ha visszajövök a katonaságtól. Megjöttek a fedöpanelek . . . Karol Nemcek a „parti" veteránja Karol Forgác darukezelö Máskor már reggel hat órakor hangyabolyhoz hasonlít az épülő lakótelep. Most bénán ágaskodnak a toronydaruk a szürke házgyári elemekből épülő félkész háztömb fölé. Valahol azonban acélkörfűrész vijjog oz épületvas-kötegek, kavicshegyek és panelhalmazok labirintusában. Gépészformájú , kékoverallos ember szorgoskodik a fűrész mellett. Rákószönök. Egy kattanás, és lassul az acélfogait vicsorgató korong forgósa. — Hol vannak az emberek? — kérdezem. — A hetediken. Ott a második bejáraton menjen. — Gyanakodva nézi o vállamon lógó fényképezőgépet. Aztán elkísér. — Milyen beosztásban dolgozik? kérdezem kissé lihegve az ötödik emeleten, de csak azért, hogy a válaszadáshoz tempót lassítani kényszerüljön, mert nagyon megelőzött fürge kísérőm. — Darukezelő vagyok — válaszolja kurtán és veszi tovább kettesével a lépcsőket. — Ha jól láttam, faalótéteket fűrészelt. Ez hogy függ össze a darukezeléssel? — Ügy, hogy partiban dolgozunk. Amikor az alapokat készítjük, de néha más okból is nincs szükség a darura. Ilyenkor zsaluzok, kőműves vagy egye'a munkát végzek. Most tiplik kellenek, hát azokat csinálom, a födémelemek hiányában bekövetkezett kényszer-munkaszünetben. Itt vannak a parti tagjai —. mutat egy kicsi, de takaros fabódéra Forgács Károly, a darukezelö, amikor felérek a napsütötte hetedik emeletre. Ott, égközeiben ismerkedtem meg a Nyitrai Állami Építőipari Vállalat levicei (lévai) üzeme, Jozef Öurovic vezette szocialista brigádjának tagjaival, a bronz és ezüstjelvény, valamint számos díszoklevél tulajdonosaival, Karol Nemiekkel, a kollektíva legidősebb s egyben alapító tagjával, az egykori élmunkással. „A vállalat legjobb dolgozója" kitüntetés tulajdonosával, akinek a vállalat vezetősége, Gabas igazgatóval az élen az elmúlt napokban gratulált 50. születésnapja alkalmából méltatva a jubilánsnak a vállalatnál 1951- tál fáradhatatlanul és becsületesen végzett jó munkáját. A kis, emeletről emeletre vándorló s fűtőtesttel is felszerelt bódé sarkában üldögélve beszélgettünk az épitkezésefényárban úszó tetőn. A tizenkilenc évesek ügyességével mozog az itt-ott még takaratlan tetőn. Ö a brigád leafiatalabb tagja. Alig egy éve tanulta ki a szakmát. Amikor felfelé jöttünk, láttam, hogy az egyik emeleten éppen a hegesztökészülékkel foglalatoskodott. — Nagyon érdekel a hegesztés. Amikor nincs itt a hegesztő, titokban hegesztgetek. Szeretném elvégezni a hegesztő-tanfolyamot. Az elmúlt napokban szereztem meg a gépkocsivezetői jogosítványt —, jegyzi meg csak úgy mellékesen, de azért úgy, hogy valamennyien tudomásul vegyük. Haja hoszszú fekete fürtökben omlik a vállára. A bajusza vörösen serken. Kamasz, dz azért hasznos, ügyes tagja a partinak. — Teodor jó fiú. Most készül katonának. Ott majd Igazi férfit faragnak belőle — mondja Gergely Gyula, aki már húsz éve tagja a partinak. 1955- ben, amikor a tolmácsi gyár lakótelepének építkezésén dolgozott a csoport, akkor lépett sorai közé. A fia most választ szakmát. Szakács lesz. — Talán ez szebb, mint az építő szakma? — érdeklődöm, — Az asszony akarta így, meg aztán a gyerek is mindig a fazekak körül forgott. Hát legyen szakács, ha neki mindenképpen a partiban szeretnék dolgozni. — Fürkészve kutatja a csoport tagjainak tekintetét. Kiállt a gyerek a parti mellett. Ez mindnyájunknak jólesik. A megelégedés ott csillog a szemük sarkában. Hirtelen berregni kezd a daru jelző berendezése. Hallatára olyan sürgés-forgás támad a fabódéban, mint katonáéknál riadókor. — Mégis, nagyjából hány lakás építésében vett már részt a brigád? — szeretném tudni. — Nem tudjuk. Ott van lenn az iroda — mutatnak a foszló reggeli kékes köd alatt megbúvó öreg házra, amely magányosan áll a bontás után csupaszon maradt terepen, miközben megigazítják fehér sisakjukat. — Ott talán tudják. Majd ott megmondják — biztatnak és már teszik is helyére a daru drótkötelén himbálódzó födémelemet. Látom, már nincs idejük a számomra. A munka nyugtalanítja, sürgeti valamennyit. Kissé sajnálom is, hogy megjöttek a várt födémelemek. Jó volt itt fenn a hetedik emeleten — ember- és égközeiben. POVA2SKV NORBERT 4 É p ítő k k ö z ö t t
