A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-10-07 / 34. szám

Hosszúudvarú házok előtt vezet utunk. Az egyikbe betérünk. Vido­­musz Rozalia néni majdnem leg­hátul lakik. Idősebb mint száza­dunk. A pitvarajtóban fogad. Dön­gölt talajú szobájában vakító fehé­ren világit a tűzhely. Ismerős a rés­­nyi ablakon beszűrődő napfény. Éppen megvilágítja Rozália néni arcát. Öt hallgatva mesélni kezde­nek a szoba falai. Eltűnnek a búto­rok, hisz fonóház volt itt valamikor a századforduló idején. Vidám lá­nyok, legények ülnek kör alakban. A lányoknál guzsaly, de csak nem telik az orsó. Nem hót. Hiszen játszanak! „Kútba estem, ki húz ki?" kérdezik kórusban s a kör közepén ülő lány vagy legény meg­nevez egy személyt, akivel csókot vált s helyet cserél. Mire elbúcsúzunk Rozália néni­től, már nyoma sincs a reggeli ködnek. Ragyogó napsütésben foly­tatjuk utunkat. Ez itt az orvosi rendelő mondja beszélgetőtársam. Ez meg a falu egyetlen vendéglője. Volt két kiskocsmánk is, de azokat Szeretek korán kelni. Szeretem a harmatcseppektöl ezüstösen csillo­gó fűszálakat és a káka tövén, le­velek alján fénylő pókhálót. Szere­tem biztatni a napsugarat: Törd meg a köd uralmát! Szeretek haj­nali, munkásokat szállító autóbu­szon utazni s nagyot szippantani a friss levegőből. Ezt tettem Busin­­cében (Busan) is, amikor megérkez­tem. Korán kelő emberek laknak errefelé. A helyi nemzeti bizottság elnöke, Vámos Géza jó napot-tal üdvözölt. Előző este már találkoz­tunk. Akkor a falu jelenlegi fejlő­déséről beszélgettünk. Most indu­lunk, hogy bejárjuk utcáit. Ez lesz a bevásárlási központ mutat az elnök a tonácsháza melletti építkezés felé. Évente négymillió korona a kiskereskedel­mi forgalom, a Jednota mégsem gondoskodott a boltok újjáépítésé­ről. Sötét, egészségtelen helyisé­gekben folyik az árusítás. Úgy nézem, ez meg itt az iskola. Igen, nagy ablakairól köny­­nyen felismerhető. Műhelyt, torna­termet, ebédlőt s további 12 tan­termet akarunk hozzáépíteni, mert bár kicsi, mindössze 1260 lakosú, de központi község a miénk; köz­igazgatásilag ide tartozik Rárós­­mulyad is. Jól halad az építkezés. Van egy sokat érő emberünk. Sirot­­ka Lajos, ő az építkezés vezetője. Mindent beszerez, mindent elő­teremt. Hamarosan megveszünk egy kiselejtezett traktort a szövet­kezettől. Ezzel tovább könnyítjük, gyorsítjuk a munkát. Az utcákon koradélelötti sürgés­forgás. Jobbról is, balról is ránk köszönnek az emberek. Szép időnk lesz mondja egyikük , már csak a Várhegy alatt van köd. Várhegy? kérdezem. Hisz még rom sincs a tetején. De valamikor régen biztosan volt, mert nagyapóm azt mesélte, hogy egyszer erre járt Lipót király és ebben a várban akart megszáll­ni, de a várúr olyan büszke volt, hogy még a királynak sem adott szállást. Csak a lovászlegényétöl VÁMOS VEGRE GÉZA ASZFALTOZNAK AZ ISKOLA megszüntettük. Ne járjon oda az ifjúság! A SZISZ-esek kaptak egy helyiséget, amit klubnak rendeztek be, ott szórakoznak. A CSEMADOK helyi szerveze­tének messze földön híres, jól mű­ködő műkedvelő csoportjai vannak. Ök hol tartják a próbákat? Van egy kicsi kultúrházunk, ami egyben mozi is lenne, ha sike­rülne mozigépet vennünk. Az új kultúrház építése a jövő feladatai közé tartozik. Manzárdtetős, emeletes házak között járunk. Ez már az új Bússá. Éppen aszfaltozzák a széles utcát.- Tizenhat eve szorgalmazzuk az utak portalanítását mondja az elnök. Az idén végre meg­érkeztek a gépek és a munkások. E munka elvégzésével teljesítjük a jelenlegi választási program fel­adatait. Visszatérünk kiindulási helyünk­re. Elköszönök Vámos Gézától. A domboldalról még visszapillantok a palóc falura, s látom, a fecskék is búcsúznak. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei üzengetett. Közben fény derült a varúr gonoszságára, kegyetlenségé­re és a lovászlegény emberségére. A király bűntett es jutalmazott. A várúr összes vagyonát a lovász­legénynek adta, aki aztán jóságos ura volt jobbágyainak. Elköszönünk a „mesemondótól" s tovább lépegetünk a falu egykori központja, a hármas útkereszteződés Losonc Nagykürtös Szlovák­gyarmat felé. Itt, ebben a parkban emlék­mű őrzi David Davidov százados halálának helyét. A felszabadulást kevetö napon távcsövei kémlelte a szőlőhegyet, akkor érte a gyilkos golyó. A kereszteződést elhagyva az Ipoly felé haladunk. Hófehér, fris­sem meszelt, takaros épület búvik meg a szölölugas mögött. Puha pázsit vezet az ajtóig. „Könyvtár" olvasom fennhangon. Nemcsak könyvtár mondja Vámos Géza ez az agitációs központ és a művelődési otthon vezetőjének irodája is.

Next

/
Thumbnails
Contents