A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-10-07 / 34. szám
Aztán aludni tért Vasárnap délután három óra. A rendőregység parancsnokától engedélyt kaptam, hogy Emil Suchovsky törzsőrmesterrel és Kinczler József őrmesterrel tarthatok. Először a városon áthaladó járművek műszaki állapotát ellenőrizzük. Egy orvosnőt állítunk meg. Sétakocsikázik az édesanyjával. Roppant ideges, pedig minden a legnagyobb rendben van. Ellenőrzés után elmondja, hogy már hét éve vezet személygépkocsit, de ez az első eset, hogy igazoltatták. A második szintén főiskolát végzett ember. Nem világít az egyik lámpája. — Tud-e róla? — Nem. — Hová utazik? — A szomszéd faluba. Tovább engedjük, persze azzal a feltétellel, hogy estig eltávolítja a hibát. Megígéri, s mikor jön vissza, megáll mellettünk, megmutatja a világító lámpát... Egy fiatal fiú 250 cm3-es motorkerékpáron tart félénk. Megállítjuk. Kiderül, hogy nincs jogosítványa. A motorkerékpár a bátyjáé. Engedély nélkül vitte el. Megkérdezzük tőle, tudja-e, hogy tettével mások és saját testi épségét veszélyezteti? Nem ismeri a forgalmi szabályokat! Fölényesen azt válaszolja, ne oktatgassuk őt, és azzal henceg, hogy a bátyjának fontos társadalmi beosztása van. Még fenyegetőzik is, hogyan mertük őt megállítani. Nem szólunk semmit. A motorkerékpárt leállíttatjuk az út szélére, s a fiút a bátyjával együtt behívatjuk a rendőrségre. Négy óra alatt 276 jármű halad el mellettünk. Ezek közül 55-öt ellenőrzünk. Tizenkét esetben olyan műszaki hibát állapítunk meg, amelyből hármat a helyszínén eltávolítanak. Kilenc esetben kénytelenek vagyunk pénzbírságolni. Tizenkilenc óra körül érünk vissza a rendőrségre. Nemsokára felberreg a telefon. Az egyik kiskocsmából hívnak. A csapos elmondja, hogy egy 67 éves vendégét kifosztották a cigányasszonyok. Az Hdős férfit két cigányasszony követte a vécéig, ott lefogták és elvették a pénztárcáját, amelyben hétszázkilencven korona és a személyi iratai voltak. Pontos leírást ad a cigányasszonyokról. Felvesszük a jelentést, s meghagyjuk a csaposnak, hogy a bácsit küldje be a rendőrségre. Aztán autóba ülünk, és a legrövidebb úton behajtunk a cigányok utcájába. Leparkolunk. Alig szívunk félig egy cigarettát, amikor felbukkan a két asszony, akikre illik a személyleírás. Megállítjuk s bevisszük őket a rendőrségre. Útközben mindenre, a gyermekeik egészségére is esküsznek, hogy nem jártak az említett kiskocsmában. Nem hiszünk nekik. A rendőrségen megparancsoljuk, rakjanak ki mindent a zsebükből. Immel-ámmal teszik. Az egyik asszony látható zavarban van. A rendőr a zsebébe nyúl, kiveszi a pénztárcát, amelyben ott van a 790 korona és a bácsi személyi igazolványa. Megérkezik a károsult is. Megrójuk. H.a szórakozni megy, ne vigyen magával annyi pénzt, és főleg ne mutogassa a nyilvánosság előtt. Újabb telefonhívás. Egy fiatalasszony jelentkezik. A férje kizárta. Nem akarja beengedni éjszakára. A rendőrség nem szívesen avatkozik bele családi ügyekbe, mert közbelépésük sokszor még jobban elmérgesíti a helyzetet, utána a férj azt vágja a felesége fejéhez, hogy rendőröket hoztál a nyakamra. Azt tanácsoljuk a fiatalasszonynak, hogy menjen a szomszédokhoz aludni. Reggelig talán elpárolog a férje haragja. Az asszony azonban makacskodik. Azt állítja, hogy a férje részeg, és már a szekrényt aprítja. A szomszédokhoz sem mehet aludni, mert haragban vannak. Gyalog indulunk a megbeszélt helyre. Aztán az asszonyt előre küldjük. Bezörget. A válasz rövid, de annál határozottabb: — Takarodj innét! — Mi zörgetünk be, rendőrség felszólítással. Azonnal kinyílik az ajtó. Bemegyünk. Az asszonynak meghagyjuk, hogy kint várjon ránk. Ami mindjárt a szemünkbe ötlik, hogy a. férj nem aprítja a szekrényt. Minden épségben van. — Mit ivott délután? — kérdezzük. — Két féldecit és egy sört. — Miért nem engedi be a feleségét? — Nézzék, én fejő vagyok — mondja a férfi — és még megtoldja azzal, hogy reggel fél négykor kezdenek. Ha időben ott akar lenni a munkahelyén, háromnegyed háromkor fel kell kelnie. Hogy némileg pótolja az éjszakai alvást, ebéd. után szundít egyet-egyet. Ma is így tette. Meghagyta a feleségének, ébressze fel. Nem ébresztette fel. A zootechnikusnak kellett érte jönnie. S ez már másodszor fordul elő a héten. Ez már szégyen. A munkatársai egy esetben helyettesítették, második alkalommal azonban már nem voltak hajlandók. Behívjuk az asszonyt. — Miért állította, hogy a férje részeg, a szekrényt aprítja, mikor nem igaz? — Mert másképp nem jöttek volna ki. — Miért nem ébresztette fel. a férjét? — Azt akartam, hogy a zootechnikus szidja össze. Mindig csak a munkahelyi Sehol nem jelenhetek meg vele, mert örökké álmos. Egyébként is, már az idegeimre megy. Tíz centivel alacsonyabb nálam. Mintha a fiam lenne. — Mikor feleségül ment hozzá,. nem tudta, hogy tíz centivel alacsonyabb, és hogy fejő? — De igen, tudtam, csak akkor még szerelmes voltam bele. — Most? — Most már vége a szereimnek. A férj kísér ki bennünket. — Mit csináljak vele? — kérdezi. — A maga dolga. Ne bántalmazza. Ha nem tudnak egy fedél alatt élni, adja be a válókeresetet. Egy kis kerülővel indulunk vissza a rendőrségre. A kisváros egyetlen szállodája előtt arra leszünk figyelmesek, hogy a lépcsőn egy nő ül, négy 16—17 éves suhanc állja körül, fejére, •hajára cigarettahamut szórnak. Mikor észrevesznek. bennünket, gyorsan elillannak. A nőt igazoltatjuk. 21 éves és részeg. Nem idevaló. Most jár először ebben a kisvárosban. A barátnőjéhez jött, de annak férfi ismerőse akadt, azt ígérte neki, hogy fél óra múlva visszajön. Két és fél óra telt el, és még nem jött vissza. — Maga közben berúgott! — Mi mást csinálhattam volna. Elmondja még, hogy kimenne az állomásra, de fél egyedül elindulni. Késő van. Azt sem tudja, merre van az állomás. Nem akarunk feltűnést. Azt tanácsoljuk, háromnégy méter távolságból kövessen bennünket. Az állomáson is körülnézünk. Nyolc-tíz álmos utas. Az egyik a pádon alszik. Felébresztjük, mert állomáson tilos az alvás. Az utas vigyázzon a csomagjaira. Ha ellopják, magának is, nekünk is, csak felesleges gondot és munkát okoz, Újra visszaindulunk a rendőrségre. En azonban már nem tartok velük. Elbúcsúzom tőlük. Jó szolgálatot és nyugodt éjszakát kívánok nekik. Csend van. Aludni tért a város. GYÖRGY ELEK Kral Ernő felvétele 4 SJ-SI
