A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-23 / 33. szám

1933-ig, amikor a nácik átvették a hatalmat. A háború után a szociáldemokraták ismét többséghez jutottak, s ezt máig is megtartották. Kétségtelen, hogy a város vezetésében, a szenátusban és sok más jelentős tisztségben olyan szociáldemokraták vannak, akik sokéves kormányzási tapasztalatokkal rendelkeznek és jól meg tudják fontolni a további lépéseket. A hátrány az, hogy tipikus szociáldemokrata módon folyton ingadoznak, egyszer balra, máskor jobbra, és nem elég józanok a politikai megfontolásaik. Csak így juthattak §l a gyakran hangoztatott nézethez, hogy „a gazdasági folyamatokat nem lehet ideológiai szemüvegen át megítélni". Igaz, Hamburg gazdaságilag még mindig jól áll, az egész Szövetségi Köztársaságban itt a legkisebb a munkanélküliek arányszáma. Persze, mit ér ez, ha a 900 000 hamburgi dolgozó 3 százalékának munkanélküli segélyt kell fizetni. Az emberek félnek a válságtól. A „gazdasági csoda" évei után nem csoda, hogy a válság-pszichózis úrrá lett az értelem fölött. ' Pedig az NSZK-ban még mindig nem olyan rossz a helyzet, mint a többi nyugat-európai országokban, nagy devizakészletekkel,

elegendő állami tartalékokkal rendelkezik, fizetési mérlege aktív, nem beszélve Hamburgról, ahol a depresszió távolról sem nyilvánult meg olyan erős mértékben, mint az ország más tartományaiban.

Meglátni ezt két hatalmas beruházáson, amit nemrég fejeztek be: az Elba alatti alagúton és a kikötőberendezések felett átívelő hídon. Mindkét létesítmény segített megoldani a közlekedési helyzetet, mert a városközpont a szó szoros értelmében véve tele volt tömve autókkal, kamionokkal és autóbuszokkal, terelőút létesítésére pedig nem volt lehetőség, mivel köröskörül mindenütt víz és víz. Míg a három hatalmas csőből álló alagút főképp az átmenő forgalom lebonyolítására szolgál a Stockholm—lisszaboni távolsági útvonalon, a híd tulajdonképpen a kikötői berendezésekhez tartozik. Van itt ugyanis egy szabadkikötő, ahová a világ bármely részéből lehet vámmentesen árut szállítani, kirakni, raktározni, feldolgozni — ezért van a kikötőben annyi ipari üzem — és tovább szállítani. Úgyhogy bárki felhajt a hídra, ellenőrző lapot kap, amelyen fel van tüntetve az érkezés pontos időpontja.

Hamburg városközpontjában furcsán keveredik a múlt és a jelen — korszerű beton-üveg üzletházak ódon gótikus épületek mellett

Stephan Mool, a kikötői- és rakodó- A Reeperbahn szórakozónegyed egyik munkások szakszervezeti üzemi tanácsá- utcája nak tagja

Kiszámították, hogy az autóút a hídon legfeljebb tíz percig tarthat. A túlsó hídfőnél, a hídról lehajtva, ellenőrzik az időtartamot, és aki hosszabb időt töltött a hídon, annak magyarázattal kell szolgálnia. Ezenkívül a hídon tévékamerákat helyeztek el, ezekkel figyelik oz áthaladó járműveket. Ha valamelyik motorhiba miatt kénytelen leállni, segítséget küldenek neki. Ha azért áll meg, hogy a gépkocsivezető árut rakjon át, vagy valamit bedob a vízbe, amely a híd alatt már nem vámmentes övezet, akkor rögtön beavatkozik a vámőrség. A híd 520 méter hosszú,

17,6 m széles, 88 acélkábel-kötegen függ, és naponta 31 000 jármű haladhat át rajta.

Az alagútnak sokkal nagyobb a kapacitása — 55 000 jármű naponta. Itt ugyan nincsenek vómproblémák, de azért az üzemeltetésért felelős 99 alkalmazottnak így is elég sok a munkája. Kifogástalanul kell működnie a világításnak, a szellőztetésnek, az autómentőszolgálatnak, amely elvontatja a meghibásodott járműveket, a tűzoltóberendezésnek, az alagút karbantartásának, mosásának, a forgalmi jelzőlámpáknak és az elektronikus számítógépnek, komputernek, amely a forgalmat irányítja az alagútban, alkalmazkodva, az összes elképzelhető közlekedési helyzethez a maga hatszáz programjával. Az alagút tizenhat százalékkal tehermentesíti a főútvonalak forgalmát, megkönnyítve főképp az átmenő forgalmat. Az építkezés 1968 júniusában kezdődött, s 1975 januárjában már átadták az alagutat a forgalomnak. A harmadik cső ugyan még nincsen üzemben, de így is lényegesen könnyebb lett a közlekedés a hamburgi utcákon.

Hamburg igyekszik javítani gazdasági helyzetén. Ennek egyik útját a városatyák a szocialista országokkal, főképp Csehszlovákiával való kereskedelmi kapcsolatok szélesítésében látják. Helmuth Kern szenátor erről ezeket mondta: „A múlt évben 1,8 millió tonna árut szállítottak átrakásra csehszlovák hajók a hamburgi kikötőbe. Csehszlovákia rendkívül fontos kereskedelmi partner Hamburg számára. Ősidők óta összeköt bennünket az Elba, s azt akarjuk, hogy a folyó a megértés, az együttműködés és a béke politikáját terjessze."

I. P. MIKULÁSUK

17