A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-23 / 33. szám
I ehet, vannak, akik unják ez újságcikkekben egyre nagyobb helyet elfoglaló számadatok özönét. De hát vannak dolgok, amiket nem lehet másként, mint számokkal kifejezni. Hogyan is jelezhetnénk máskülönben, hogy az idén tizenkilencedszer rendezték meg azt az ifjúsági táborozást, amelynek résztvevői — hálával emlékezve meg arról, hogy Vlagyimir lljics Lenin hatvankét évvel ezelőtt, emigrációban tartózkodván az Osztrák-Magyar Monarchia Galícia tartományában, gyalogtúrát tett a Magas-Tátra Rysy nevű csúcsára — maguk is megmásztak a 2455 méter magas Rysyt. Az idén az 5400 személyt befogadó ifjúsági tábort a Csorbairétről áthelyezték Tátralomnicra, a FICC ún. Eurocamp-jébe. Hát íme, ennyi számadatot azért mégiscsak közölni kellett, hogy egyáltalán elkezdhessük beszámolónkat. SZERDA Az autóbusz a festői Vágvölgyön halad felfelé. A sofőr szidja az időt. Egyszer esik, hogy a törlők alig tudják törölni a szélvédő üvegről a vizet, máskor meg teljes erőből süt a nyári nap. S ez így váltakozik néhány kilométerenként. A sofőr kitartóan szitkozódik: „Micsoda alakok — morog —. sátorozni mennek ebben a csónakázásra való időben, aztán úgy nótáznak, mintha legalábbis lakodalomba mennének." FEHN Zilinán túl váratlan akadállyal találkozunk. Óvatosan kell haladni: húsz fiatal baktat az út szélén. Mint kiderül, a Trnavai Autógyár SZISZ-szervezetének húsz tagja. Már öt napja vannak úton: gyalogosan igyekeznek a Rysy-túra ifjúsági táborába. S nem is a legrövidebb utat választották, hanem azt az útvonalat, amelyen a trnavai helyőrség katonái meneteltek ezerkilencszáznegyvennégyben, hogy csatlakozzanak a felkelőkhöz. Cégjelzéses minibusz halad a fiúk mögött, hogy mindenki lássa, milyen kitartó SZISZ- tagjai vannak a vállalatnak. Ilyen „edzés" után aligha esik majd nehezükre megmászni a Rysyt, annál kevésbé, hiszen a fiatalok már másodízben teszik meg gyalogosan ezt az utat. CSÜTÖRTÖK Az Eurocamp nedves rétje félig tele színes sátrakkal. Egyik autóbusz a másik után áll meg a rét szélén, s kiszállnak a fiatal fiúk meg lányok. Zömmel csehül meg szlovákul beszélnek, imittamott magyarul, ukránul meg lengyelül is, mert hiszen az egész Csehszlovákia képvisefve van itt. De hallani más szót is, a szocialista országok népeinek nyelvét, mert a szervezők már hagyományosan meghívtak fiatalokat valamennyi szocialista országból. Mielőtt a tábor területére lépne, minden egyes résztvevő jelvényt kap, enélkül senkit sem engednek be. Csak annak az 5400 fiatalnak van itt szálláshelye, akiket a SZISZ kerületi bizottságai küldtek ki. A Rysyt azonban a táborlakókon kívül is mindenki megmászhatja, odafönn megkapja — ingyen — az ezt tanúsító jelvényt. Valóban ingyen? FENN Kihaltnak látszik a tábor az esti szürkületben, üresek a sátrak közötti ösvények. Mintegy tízperces időközökben újra meg újra elered az eső. Nem valami rózsás a hangulat. Morgolódást hallani, hogy azért mégiscsak jobb volt a Csorbái-réten. Pár perccel az ünnepélyes megnyitó előtt elcsendesedik az eső. Kint a réten, a szabadtéri színpadon összejön az ötezres sátorváros valamennyi lakója. Felharsan a rendezvény szignálja, s ennek hangjai mellett megtelik a díszemelvény a szervező törzskar tagjaival s jeles vendégekkel. Jón Janik, Vasil Való, Július Hanus, Jón Pirc, Jindfich Poledník elvtársak és mások jöttek el a párt- és kormányküldöttség tagjaiként a fiatalok közé. A megnyitó annál ünnepélyesebb, mert az idén tetőz a felszabadulás harmincadik évfordulója tiszteletére megrendezett, úgynevezett „Expedíció 30", amelybe több mint egymillió úttörő és SZISZ-tag kapcsolódott be. A pódiumon ezután indulókba, vidám nótákba kezd a zenekar, de egy óra múltán a fiatalok kezdenek szétszéledni, ki-ki a maga sátrába. Nem
