A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-23 / 33. szám

mintha nem szórakoztatná őket a ze­ne, de legtöbbjükre reggel komoly pró­ba vár. PÉNTEK Reggelre kelve teljes pompájában ragyognak, napfényben fürdenek a Tátra ormai! Az első hegymászó nap. A Rysy azonban távol van innen, a táborból előbb el kell jutni Stary Smo­­kovecen (Ótátrafüreden) keresztül Csorbató üdülőtelepre. A fiatalok hosszú-hosszú sora a Pop­­rádi-tótól kígyózik felfelé előbb a kék, majd a piros turistajelzést követve a Rysy felhőkbe burkolózott ormai felé. A köd csak pillanatokra szakad fel, véletlenül éppen akkor, amikor Ja­­roslav Masek altábornagy a párt- és kormányküldöttség nevében elhelyezi a koszorút az emlékműnél. Fenn a hegy­tetőn sorban állnak a fiatalok. Min­denki kivárja ezt a pár percet, hogy aláírja c nevét és átvegye a jelvényt, amihez sehol másutt nem lehet hozzá­jutni, boltban pedig egyáltalán nem kapható. Ezzel azonban még nincs vé­ge a túrónak. Néhány órát kell még gyalogolni lefelé a kanyargós kijelölt turistaösvényeken. Aki letérne róluk, hogy rövidítse az utat, az kőgörgeteg­gel veszélyeztetné a lenn haladó baj­társait. S aki nem akarta ezt tudomá­sul venni, attól a szervezők elvették a jelvényt. Ha vissza akarta szerezni, fel kellett ismét másznia a hegytetőre. Szerencsére kevesen voltak ilyenek, az ember a tíz ujján megszámlálhatta őket. Estig mind az 5400 turista meg­­mászta a hegyet! Délután. Az ember csak most vette észre, hány kilométer van a lábában. Aki megfelelő cipőt választott, annak jó, de aki nem, az ragtapasszal teli­ragasztott lábbal járkál a táborban. Vannak olyanok is, akik alig mozog­nak, vagy olyanok is, mint az egyik kislány, akit úgy kellett levinni fentről a hegyi szolgálat vadonatúj helikop­terén. Aki mozogni tudott, eljött a ba­rátsági naggyűlésre, ahol Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára beszél olyan dolgokról, o­­melyek sokáig megmaradnak a fiata­lok emlékezetében. SZOMBAT A táborban átvették helyüket a spor­tok, sportjátékok. A döntő küzdelmek több sportágban és tájékozódási ver­seny a köztársasági elnök által ado­mányozott kupáért. Petr Némec éppen visszatért egy csoport nyugat-csehor­szági fiúval meg lánnyal az idei nyár utolsó túrájáról. — Százhatvanöt nagy plasztikzsák hulladékot cipeltünk le a hegytetőre vezető ösvényekről. Tavaly csak száz­­egy zsákkal volt, csakhogy az idén többen vagyunk — mondja fáradtan és bosszúsan. — Éppen előttünk ebé­delt egy kiránduló család, s amikor látták, hogy szedjük össze a konzer­­vesdobozokat meg a papírhulladékot, nagy élvezettel minden szemetet le­szórtak a földre. Mindennek tetejébe még megkérdezték, hogy mennyit ka­punk zsákonként, és találgatták az ösz­­szeget. Nagy önuralomra volt szükség, hogy jól oda ne mondjunk nekik. Az emberek képesek még a Lomnici-csú­­cson is pikniket rendezni ... Megjött a kosicei (kassai) „Evező­sök" nevű beat-együttes, hogy elszóra­koztassa a fiúkat meg lányokat az es­ti tábortűznél. Itt vannak a tusimicei kettes számú hőerőmű országos ifjúsági építőtábo­rának tagjai, ötödízben és utoljára tet­ték meg a Rysy-túrát. A jövő év ele­jén hazamennek Tusimicéből, mert ak­korra már elkészül az erőmű. Szól a zene a tábortüzek körül, utolsó este a Tátrában. Reggeltől estig -gyönyörűen sütött a nap, s most van lebukóban a Lomnici-csúcs mögött. Ki tudja, ta­lán ez a csodálatosan eltöltött nap is oka lesz majd, hogy a mostani túra összes résztvevői, a tusimiceiek is, jö­vőre ismét eljönnek. Ha nem kiválasz­tott küldöttekként, hát akkor csak úgy maguktól, egy újabb jelvényért. A so­rozatban . . . Mert akinek mór van egy, azt elfogja a gyűjtőszenvedély ... VASÁRNAP Ma tulajdonképpen a „hazaiak" mennek túrára. A kelet- és a közép­szlovákiai kerület SZISZ-küldöttei. A többiek már pakolják a motyót. Mert azok, akik az ország nyugati részében laknak, tizenöt órát is utaznak. Még sor kerül a versenyek nyerteseinek, he­lyezettjeinek kihirdetésére. A győztesek legalább ugyanúgy örülnek, mint a többiek, hogy jövőre újból itt lesznek. Délutánra jócskán megnövekedett a tátrai telepek állandó lakóinak átla­gos életkora ... Az időjárás is vissza­tért megszokott medrébe . . . A Hét számára irta: IlUBOS KRI2 Felvételek: PAVEL MELUS

Next

/
Thumbnails
Contents