A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-16 / 32. szám

NAIV .MŰVÉSZNÉL LÁTOGATÁS EGY Nem egyedülálló eset, hogy valaki nem fiatal korában, hanem jóval ké­sőbben nyúl ecsethez, vagy. vésőhöz, és kalapácshoz, hogy gondolatait, érzé­seit, mondanivalóját művészi formában fejezze ki. Ezek közé tartozik Mária Zilavá is. Csak tíz évvel ezelőtt, ötven­hat éves korában kezdett faragással foglalkozni. Felkerestük devíni (dévényi) otthonában, hogy közelebbről megis­merkedjünk rövid, de eredményekben gazdag pályafutásával. A naiv művészek csoportjába tarto­zik. A teoretikusok eddig már sokat vi­tatkoztak azon, hogy tulajdonképpen hová is kellene sorolni ezeket a „tiszta szívű" (insit) jelzővel is illetett művé­szeket? Sokan a népművészek között tartják számon őket, ami nem egészen helytálló, még akkor sem, ha figyelem­bevesszük a két művészi csoport közöt­ti sok rokonvonást. Mária Zilavá őstehetség, sohasem tanult képzőművészetet, faragást. Mű­vészi kifejező készségét a vele született ösztönös tehetségének köszönheti. Leg­először a Bratislavai Városi Nőbizott­ság által „Az élet szépségei" néven megrendezett kiállítással egybekötött amatőr képzőművészeti versenyén tűnt fel, ahol a bíráló bizottság egy első és két második díjjal jutalmazta. Már az induláskor látni lehetett, hogy so­­katígérő fejlődésével lehet számolni. A siker erőt, kedvet, lendületet adott ne­ki művészi pályáján. Ettől kezdve ez az út felfelé ívelt. Újabb és még jelentősebb elisme­résben részesült 1969-ben, amikor a Képzőművészeti Alap az ő munkáiból válogatott gyűjteményt küldte el naiv művészeknek a jugoszláviai Trebinjében megrendezett kiállítására, hogy ott Szlo­vákiát képviselje. Ott, a helyszínen alkotta „T á n c" cí­mű szobrát. A bíráló bizottság három naiv művészt tüntetett ki emlékérem­mel, köztük volt Mária Zilavá is. Négy évvel később, 1973-ban, három szlovákiai városban önálló kiállításon mutathatta be alkotásait. Sok ezren nézték meg Martinban a Szlovák Nem­zeti Múzeumban, Banskó Bystricában a Szlovák Nemzeti Felkelés Emlékcsar­nokában és Bratislavában a Városi Múzeumban kiállított faragásait, fa­­plasztikáit. Az utóbbi időben egyre na­gyobb érdeklődés mutatkozik világszer­te a naiv művészek alkotásai iránt. Nálunk is hasonló a helyzet. Ezt a naiv művészettel foglalkozó publikációk nö­vekvő mennyiségén és a kiállítások gyakoriságán lehet a legjobban lemér­ni. A Szlovák Nemzeti Galéria 1966 óta háromévenként nemzetközi részvé­tellel megrendezi a naiv művészek triennáléját Bratislavában. Ugyancsak a Galéria kiadásaiban 1971 óta a naiv művészettel foglalkozó állandó folyó­irat jelenik meg. Az elmúlt évben Budapesten az Ernst Múzeumban rendeztek nemzetközi kiál­lítást a naiv művészek munkáiból; ezen Mária Zilavá is szerepelt. A kritika igen dicsérőleg írt kisplasztikáiról. Legutóbb az idei Vychodnai Feszti­válon szerepelt sikeresen a népi fara­gók kiállításán. Nyolc más népművész­szel együtt képviselte Szlovákiát, akik fából embernagyságú szobrokat farag­tak a helyszínen. Ezek most a fesztivál állandó területének főkapuját díszítik. A legtöbb művészi alkotás magán viseli a művész környezetének bélyegét. Mária Zilavónál szintén visszatükröző­dik ez alkotásain. Elsősorban a falusi emberek alakját formálja, úgy ahogy az életből elleste. így keletkeztek: „A falusi asszony”, a „Szüreti tánc”, a „Házaspár virággal" stb. de vannak elvont gondolatokat kifejező plasztikái is. ' Munkája mellett' a fiatal generáció tanításával foglalkozik. Az elmúlt tan­évben tizenöt diákot tanított fafara­gásra. Most a szünidőben egyet készít elő az iparművészeti középiskola fel­vételi vizsgájára. Egy másik volt tanít­ványa a Képzőművészeti Főiskolán ké­pezi magát tovább. Mária Zilavá fáradhatatlanul dolgo­zik. Egyre újabb és újabb művek ke­rülnek ki vésője alól. Látogatásunk ar­ról győzött meg bennünket, hogy még sok kiállításon találkozhatunk nagy ki­fejező erővel rendelkező, a néplelket visszatükröző plasztikáival, fafaragásai­val. VÖRÖSMARTY GÉZA 12

Next

/
Thumbnails
Contents