A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-16 / 32. szám
Ha esett az eső, előkerültek a társasjátékok Néhány héttel ezelőtt Sahy (Ipolyság) városában varázsige volt ez a szó: Somos. Ha Szögei István, a városi nemzeti bizottság elnöke, vagy Képes Tibor, a pionírotthon igazgatója kimondta, mindenki megértette, hogy segítségre van szükség, önkéntes társadalmi munkára, rendkívüli intézkedésre, mert hamarosan megérkeznek a táborozó úttörők, s akkorra mindennek rendben kell lennie. A jelszó most: Somos. Egy barna képű fiúcskának, a táborkapuban álló őrnek csak annyit mondok, hogy Somos, és máris szabad utat kapok. A táborba, így mondom: a táborba, bár sokkal inkább ráillene a létesítményre, hogy — üdülőtelep. Évekkel ezelőtt itt, a Somoshegy oldalában még csak egy juhakol állt, de mellette oly sokszor állítottak fel sátortábort az ipolysági úttörőotthon vezetői, kiránduló úttörők, hogy az efsz vezetői felismerték a lehetőséget, felfedezték a hely varázsát és csárdát építettek a iuhakol helyébe.. Később a csárdaépületet megvásárolta a járási nemzeti bizottság oktatásügyi osztálya és átadta az úttörőotthon vezetőségének. Nem sokáig töprengtek, hogy mit kezdjenek vele, mert a piohírok „nagy" barátja, a városi nemzeti bizottság elnöke bármikor és bármiben szívesen segített. Építőtáborokat, önkéntes társadalmi munkát szerveztek, s most egy üdülőtelep várja a táborozó pionírokat. Neonfényes, hideg-, melegvíz szolgáltatású üdülőtelep. Modern felszerelésű VASÜTI ÁLLOMÁS RÖVID KRÓNIKÁJA 1850 Ebben az esztendőben halad át Érsekújvárott a Budapest—Bécs között közlekedő gőzmozdony vontatta vasúti szerelvény. Kezdetben a vagonokat még lánccal kapcsolták össze. Naponta három személy és két gyorsvonat haladt át az állomáson. Eleinte a Budapest—Bécs távolság menetideje. 12 óra volt. 1880—1940 Ebben az időben, ha megszakításokkal is, de a helybeli népi zenekaroknak a hercegprímástól adományozott kiváltsága volt. Az állomásra érkező gyorsvonatokat zeneszóval fogadták. 1944 Októberben két alkalommal is több száz amerikai bombázó szórta gyilkos bombáit az állomásra. A földdel egyenlővé tettek mindent. Több mint kétezer halott közül csupán kb. hétszáz áldozatnál sikerült megállapítani személyazonosságot. A kék hadsereg katonái negyedszázadon át ideiglenes munkakörülmények között tudták csak biztosítani a forgalmat. 1971 Stefan Sutka mérnök, közlekedésügyi miniszter 130 millió korona költséggel épült új, korszerű állomást adott át az utazó közönségnek. Kétszintes, pazar kivitelezésű várótermet, modern hangosbemondót, tökéletes irányítórendszert. Azóta naponta kétszáz szerelvény halad át az állomáson, amelyeken húszezer utast szállítanak. 1975 A volt bombatölcsérek helyén gyönyörűen parkosított tér fogadja az utazókat. Az új épületben rendezkedett be a kettes számú új postahivatal is. GÁBRIS JÓZSEF A váróterem egy része JELSZÓ konyhában külön szakács főzi a tábori kosztot. Étteremben ebédelnek az úttörők. Sátoralakú, háromszemélyes faházikókban laknak. Néhány héttel ezélőtt, ha Nagy Sándor, az úttörőotthon igazgatóhelyettese belépett a táborkapun, rendszerint így jelezte érkezését: Megérkeztek a szállítók. Most ő a táborparancsnok, s ilyen gondjai vannak: Az első raj holnap kirándulásra megy a selmeci hegyekbe. Indulás reggel 7 órakor, autóbusszal. A második raj reggeli után városnézésre indul. A harmadik raj portyára az Ipoly mentén. Horgászni, csónakázni fognak. A negyedik raj szolgálatos, előkészíti az esti tábortüzet. Mi közben számolunk: négy raj, legalább nyolcvan úttörő. Vezetők, személyzet. Legalább százan vannak. — Kéthetenként váltunk — magyarázza a tóborparancsnok. — A múltkor a nemzetközi jellegű vándortábor lakói, szovjet, cseh, magyar, szlovák úttörők voltak a vendégeink. Most a körzet rajvezetői számára tartunk táborozással egybekötött tanfolyamot. Hétfőn az úgynevezett nyelvi szaktáborba érkeznek úttörők. Nincs megállás. A vakáció utolsó napjáig. Nem csodálkozunk, bármennyire is Virágot és gombát szedtek ÚTONBeszélgetőtársam, régi ismerősöm, egy szövetkezet élén áll. Tőle hallottam az alábbiakat. A vén harcos furfangja János bácsi Hetven év körüli nyugdíjas. Soha sem panaszkodik. Remegő térdekkel, görbebottal jár a faluban, ha jár. Úgy félévenként be-benéz hozzám, bár sohasem dolgozott a szövetkezetben. Azt mondta: „Gyerekkoromtól csak a földet túrtam. Aztán miért? Semmiért. A gazdák meg a nagyparasztok laktak csak jól." A felszabadulás után is hol kőbányában, hol malomban dolgozott. De amikor hozzáfogtunk szövetkezetei alakítani, az elsők kö-ÚTFÉLEN zött íratta alá feleségével a belépési nyilatkozatot. Mert a föld az asszonyé volt. — Ide figyelj, fiam — tette váltamra a kezét a minap —, nagyon jól teszed, amit csinálsz. Meg az állam is. A nagyapám is gürcölt egész életében, aztán éhenhalt. Soha ilyen jó dolguk nem volt az öregeknek. Vagy itt volt az aratás. Azelőtt hónapokig is eltartott. Tudom. Izzadtam eleget a kasza és a cséplőgép mellett. Most csak azt hallom, hogy kimentek a kombájnok, meg bejöttek a kombájnok, kész. Vége. Lehet jönni kifizetni a gabonát. Azért vagyok itt. Mondtam, menjen a Felsőmajorba, a mázsaházba. Ott intézik az ilyesmit. — Ez már látod, baj, nem bírok én akkora partra felmászni — aggodalmaskodott János bátyám. Mit tehettem? Előkerítettem a szövetkezet Moszkvicsát, beültettem s kivitettem az öreget a Felsőmajorba. Megérdemli. Egy liter bor Két évvel ezelőtt egyesültünk a szomszédos szövetkezettel. Mi voltunk a gazdagabbak, persze hogy mi, amikor ők még mélyszántás idején is csak tizenöt centiméterre eresztették a földbe az ekét. A traktorosok meg olyan „kapatosán” ültek a nyeregben, hogy némelyikkel féltem kezet fogni, nehogy kibillenjen a fülkéből. így szokták meg. Nem lehetett őket különb munkára bírni. A barázdák egyenetlenül, görbén sorakoztak egymás mellett. Az egyesülést követő őszön már nem engedtem, hogy a helybeliek szántsák a földjeiket. Egy Crystal 8011-est küldtünk oda, a mi emberünkkel. Késő este kopogtatott irodám ajtaján. Rosszat sejtettem. — Csak nem zavartak el? — Ezt a munkámért kaptam, elnök elvtárs — tett le egy üveg bort az asztalra. — Kitől? — kérdeztem megkönnyebbülten. — Egész nap jöttek-mentek körülöttem az emberek. Mire odaértem, többen is tébláboltak a nyugdíjasok közül a tábla szélén. Néhány forduló után észrevettem, hogy a szántást vizsgálják. Azután elmentek. Úgy másfél óra múlva egyikük visszajött, a fordulónál megállított. „Ügyes vagy fiam! — mondta. — Ezt meg vidd haza — nyomta kezembe a borosfiaskót —, fogyaszd egészséggel. Mert amióta nem én nyomom az eke szarvát, még nem volt így megszántva ez a föld!" Egyezség Egyik traktorosunk csente az üzemanyagot. Tudta a műhelyveze-4