A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-08 / 31. szám
ROMOK emlékre bukkannak. A nemrég épült általános iskola udvarában például rámái korbál származó kelta sírokat találtunk, és ugyancsak érdekes sírokat tártunk fel a mai temető közelében is. Előfordult már az is, hogy az egyik gazda faültetés közben egy, már első pillantásra összefüggőnek tűnő kőrétegre bukkant. Megállapítottuk, hogy egy rómaiak által épített út nyomaira talált. A helybeli ásatások zöme a Duna holt ágával határos, ma már nem létező oroszvári dombocska, a „Bergli" körül összpontosult a közelmúltban. Mielőtt azonban erről beszélnénk, hadd szóljunk röviden az egykori Gerulata küldetéséről és szerepéről. Létezéséről már a XVI. században talált Tabula Peutingeriana nevű eredeti római kori térkép is említést tesz a birodalom „limes romanus"-ként ismert hatórerődítmény-rendszerének megerősített katonai állomásai között. Helyét a ma Ausztriához tartozó Carnuntum (Petronell) és Ad Flexum (Magyaróvár) között határozza meg. Már a múlt század kilencvenes éveiben megkezdődtek a kutatások. Akkor a régészek érdeklődését Duna-menti síkságon kissé furcsán, idegenül ható dombocska keltette fel elsősorban. Igyekezetüket azonban csak részben koronázta- siker: mindössze néhány római sírt sikerült feltárniuk. Már-már úgy tűnt, hogy Gerulata titka az örök feledés homályába merül, amikor 1961-ben csehszlovák árvízvédelmi szakemberek a nyolc méter magas Bergli tekintélyes földtömegét is kiszemelték a duna gátak erősítésére. A földgyaluk neki is vágtak a dombocskáknak, s egyszerre csak hatalmas kőtömbökbe és összefüggő, erős falakba ütköztek. A helyszínre hívott régészek azonnal megálljt parancsoltak, s ezzel megkezdődött Gerulata „felfedezése“, érdekesebbnél érdekesebb titkainak megfejtése. Igaz, a népszerű Bergli így is eltűnt a föld színéről, ám mélyéről előkerültek egy 35-ször 35 méter alapterületű kőépitmény falai. Később kiderült, hogy minden bizonnyal ez a hely tekinthető az egykori Gerulata központjának: itt volt a fórum és a faragott kőlapokkal ékesített Jupiter-templom. De a további ásatások is egyre izgalmasabb s meglepőbb eredményekkel jártak. A fórum közelében 250X200 méternyi területen laktak a kereskedők, a családjaikkal együtt élő tisztek és a különböző beosztású hivatalnokok; innen valamivel távolabb volt a légionáriusok megerősített tábora. Bizonyára meglepő számadat, hogy Gerulatának hozzávetőlegesen mintegy 3000 főnyi lakossága lehetett. végeztek az épület körüli kertben. Találtak is több „megszokott“ régészeti leletet, majd felfigyeltek arra, hogy egy földréteg szokatlan, barnásvörös színeződésű. Araszról araszra, centiméterről centiméterre folytatták az ásatásokat, mígnem rábukkantak a szlovákiai régészeti kutatások szempontjából egyedülálló jelentőséggel bíró, római korabeli mészégető kemencére. Feltárása egyben azt is jelenti, hogy Gerulatában már több mint másfél évezreddel ezelőtt saját készítésű téglával és saját égetésé mésszel folyt az építkezés. Az óvoda kertje ezekben a nyárvégi napokban, természetesen, ismét a gondtalanul játszadozó gyerekek rendelkezésére áll; de októberben és novemberben a dr. Pichlerová vezette kutatócsoport további ásatásokat szeretne végezni a kertben, mert feltételezhető, hogy még további, nem kevésbé érdekes archeológiái leleteket takar felszíne alatt a föld. És hogy mi lesz Dr. Magda Pichlerová, a közelmúltban feltárt római korabeli mészégető kemence mélyén * Ennyit tudunk egyelőre Gerulata múltjáról. A régészeti kutatómunka még nem tekinthető befejezettnek: egyre újabb s újabb becses emlékek látnak napvilágot. így egy pillanatra sem tűnik talán tapintatlan kérdezősködésnek, ha „Gerulatában járva" vaíami friss archeológiái újdonság felől érdeklődik az ember. Dr. Magda Pichlerová nem utasítja el a választ, éppen ellenkezőleg: szemében mintha felcsillanna az elégedettség öröme. — Alig néhány hete, hogy rábukkantunk az eddig első római korból származó mészégető kemencére a mai Szlovákia területén — mondja büszkén, s mindjárt a helyszínre is kalauzol. A községi óvoda kertjének lankás domboldalába ágyazott római kori kemence szélén állva megtudom, hogy az óvoda nem régen befejezett tatarozása közben a régészek ásatásokat az Oroszváron feltárt régészeti kincsek további sorsa? A minap talált mészégető kemencéhez, a kelta sírokhoz, az egykori országúthoz vagy a Jupiter-templomhoz hasonló emlékeket feltérképezik, a többi értékes régészeti lelet zömét a Szlovák Nemzeti Múzeumban őrzik — remélhetőleg ideiglenesen! Mert az elképzelések szerint Gerulata napjainkban ismét élő valósággá válhatna, természetesen, most már nem latinul csevegő kereskedők vagy állig fegyverzett római légionáriusok számára. Egy-egy vasárnapi séta vagy egy rendhagyó történelemóra keretében — akárcsak a szomszédos Carnuntumban — óbudai Aquincumban vagy a konstancai Tomiban — mindenki ellátogathatna Gerulatába, hogy szemléletes, hiteles ízelítőt kapjon az időszámításunk kezdetét követő első évtizedek és századok sajátos világának, a Duna menti pannoniai „limes romanus“ szerény, ám történelmileg jelentős töredékéből. v. 17
