A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-08 / 31. szám
az északi táj örökké csak északi marad: sose ér majd többet egy fabatkánál ... Állandóan (esik, vagy) — ködös az idő. Bezzeg otthon, Latiumban milyen pompás már ilyenkor minden!...“ A naptár az új esztendő harmadik hónapjában jár, lassan a gerulataiakra is rámosolyog a tavasz. Marcus Servius, a téglaégetö bosszúsan nézi a sárgás sárral teli udvar. Tágas udvar ez a javából, egészen ott hátul, az erődítmény falainál ér véget, mögötte már a zöldellő mezőket és a szélesen hömpölygő folyamot látni. „Átkozott víz!“ — dünnyög magában Marcus Servius. Az öregedő téglaégető mesternek itt, a Danubius déli partján épült Gerulatában is eszébe jutott a távoli Latium, és elérzékenyült. Ma már bizony kár is lenne vitába szállni vele. Holnapig alszik egyet, jobb kedvre derül és maga is belátja majd, hogy az utóbbi száz esztendőben azért itt is sok min-Hála a jó utaknak és a gyors katonáknak, a rómaiak már több mint száz esztendeje a hatalmukban tartják ezt a biztonságos határvonalat. „S persze, hála a derék folyónak is, köszönet érte Jupiternek és Marsnak" — gondolja magában ilyenkor mindig Marcus Servius. A tavaszi áradástól megduzzadt folyam vize sebesen hömpölyög a messzi tenger felé. Ügy tűnik, mintha a sűrű bozótba és az ingoványos mocsarakba olvadó medre a világ végét jelentené. Igaz, a katonák néha-néha áteveznek a túlsó partra, hogy rajtaüssenek a barbárokon, de egy-egy ilyen „kaland" után azonnal visszasietnek a folyam biztonságos déli partjára. Marcus Servius lassan fölállt a napsütötte kőről, s elindult a téglaégető felé. „Rómában mönstanában egyre inkább Vénust tisztelik, de itt, a világ mégiscsak inkább a bűnösöket villámával sújtó Jupiterben, a vihar félelmetes istenségében érdemes bízni" — dörmögte magában menet közben, míg a kiégetésre váró téglák hatalmas halmaihoz ért. Kezébe Jupiter-templom oltárának egyik kőlapja a római sassal és két bőségszarvval den megváltozott. Valamikor régen, még a nagy tiszteletben álló Julianus császár idejében csak vaddisznókkal és orvul leselkedő barbár ellenséggel teli sűrű erdők voltak a környéken. Igaz, az időközben elszállt évtizedek során kissé megcsappant a vaddisznóállomány, de a barbárokat sikerült teljesen visszaszorítaniuk a folyón túlra. Azért mégiscsak jó, hogy itt hömpölyög ez a biztonságos határt jelentő folyó ... Marcus Servius pislogva áll a márciusi napsütésben: Carnuntum felől lovas közeledik. Vállán a légionáriusok szürkésbarna köpenye lebeg. Amikor az ismeretlen beér a táborba, az idős mester rögtön meg is feledkezik róla, hiszen itt alig múlik el akár csak egyetlen nap is anélkül, hogy ne jönnénekmennének a katonai futárok. A Duna medréhez igazodó, köves országúton vágtatva, többnyire a tizedik légió jelenlegi állomáshelyéről: Vindobonából érkeznek. Vindobonától nincs messze Carnuntum, ahonnan már csak tizenhat mérföldnyire esik Gerulata s még tizenhat mérfölddel keletebbre Adlexum. vette a vasból készült bélyegzőt, és minden ötvenedik téglára rányomta a jelzést: LEX X GPF. — Légió decima gemina pia fidelis. A kettős, irgalmas, hűséges tizedik légió. — Ezek a réges-régi téglák ma olyan becsesek számunkra, mintha a régi rómaiak névjegyei lennének. Tulajdonképpen pontos idő — és helymeghatározásul szolgálnak — mondja mosolyogva kereken tizennyolc évszázaddal később dr. Magda Pichlerová, a Szlovák Nemzeti Múzeum Régészeti Intézetének dolgozója. — Az egykori Gerulata, vagyis a mai Rusovce (Oroszvár) területén elsősorban a tizedik légió bélyegzőjével ellátott téglákra bukkantunk. Ez a légió két alkalommal járt a római birodalom északi határán fekvő Felső-Pannóniában. Először a 63—68-as években, de akkor még nem létezett az egykori Gerulata. — Honnan lehet ezt megállapítani? — A téglákon rövidítésben olvasható „pia fidelis" jelzőt időszámításunk 90. esztendejében, Domitiánus császártól Gerulatának ezeket a másfél évezreddel ezelőtt épült értékes falait takarta az egykori „Bergli" Gerulata feltárja titkait kapta a tizedik légió. S mert másodízben csak 107-ben helyezték erre a határterületre, így az Oroszvárott talált téglák is csak ebből az időből származhatnak . .. — ön tulajdonképpen melyik évszázadban él most? — próbálom tréfára fordítani a szót. — Évszázadban? .. . Egyszerre több évszázadban is: a római birodalom fennállásának utolsó két-három évszázadában. Társalgásunkat akár egy abszurd dráma párbeszédéből is ollózhattuk volna .. . Barátságos, vidám tekintete kissé elkomolyodik. — Pedig minden egyes szavam igaz és reális, öt esztendeje, hogy az egykor Oroszvár területén voít római kori település: Gerulata titkainak feltárásával foglalkozom. 1961-től, tehát csaknem másfél évtizede folynak itt régészeti kutatások, feltárások, s munkatársaimmal együtt ezalatt már sok meglepő felfedezésre és szinte felbecsülhetetlen értékű archeológiái leletekre bukkantunk. Az egykori Gerulata titkainak . .kutatója a helybeli ásatások egyre újabb bejegyzésekkel gazdagodó régészeti térképét teríti elém. Bratislavában elég átmenni a Duna jobb partjára, és máris az egykori római birodalom területén találja magát az ember — folytatja. — Oroszvár is egy római telep és katonai állomás romjain épült. Bárhol kezdenek új építkezésbe a községben, rendszerint már néhány csákányütés után valami régi Régészek — munka közben 16
