A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-08 / 25. szám
CSILLAGHY BELA SIMKO TIBOR két verse: MEGRENDÜLÉS Előttem a fehér falakról lemászik a tél mellettem ajtó nyikordul anyám totyog feketén KÉT ÉVET ADJ Két évet adj, hogy irgalmatlan magunkat pihenni hagyjam, tört örömök színén vitetve széllel oda, ahol nem untat se szürke csönd, se reklámszavú szirén, hadd fújja ót fülledt lelkünket a munkatöbblet, amely, talán, amely még őrzi rém távoli, párás morajban óhajunkat — szigetre szoktam így visszaúszni én —, aztán, ki tudja, majd egy véres hajnalon, hideg lesz már, és nem fog fájni semmi, túl vágyon, munkán, sistergő parti szennyen lehet, még sor kerül rá, hogy megüzenjem (ez köt majd össze végképp, elhalón): ők maradunk, nem én, nem te, nem mi. mögöttem apám képe a falon csókja homlokomon az élet eltűnt Anyám feljajdul ajtó csukódik megáll az: idő s egy pillanatra a szél sem tombol megrendülök fekete csók lángol homlokomon VÁMOS GÁBOR FELV. MAGDOLNA Dalolna Magdolna, ha volna jó dolga, de nincsen jó dolga: bilincsben Magdolna. Két éve, három is, testvérem, párom is, vert érmem, jármom is - elbírjam?: bánom is?! Rásimul nyakamra, belevág húsomba, könnyével láncával lelkemen busongva. Karomat bezárom, szívemet kitárom: foglyom vagy, foglyom vagy, foszló, régi álom! Ha most nem rab volna, bizisten dalolna, pirulna, örülne, virulna Magdolna ... HOGY TÖBB LEGYEN A VILÁGOSSÁG (A Literární Mésicnik 4. számáról) Gazdag és terjedelmes magyar vonatkozású irodalmi anyagot közöl ez évi 4. számában a Cseh írószövetség folyóirata, a Literární Mésicnik. A Magyar Népköztársaság felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából Aby bylo vice záré (Hogy több legyen a világosság) összefoglaló cím alatt magyar költők — Hidas Antal, Garai Gábor, Baranyi Ferenc, Veress Miklós, a legifjabbak közül pedig Bari Károly — verseit közli. A harminc szabad esztendő magyar irodalmát Bozena Somogyiová elemzi Nad ceskymi preklady mad’arské literatury (A magyar irodalom cseh fordításban) című cikkében, amelyben a felszabadulás utáni magyar prózáról, az egyes prózai áramlatokról szinte teljes képet nyújt. A magyarországi líráról azonban meglehetősen hiányos marad a cseh olvasó elképzelése, de ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a mai magyar költők közül csupán a már klaszszikusnak számító Illyés .Gyulának jelent meg cseh fordításban egy vékony kötete Jilm a vitr címmel. A Literární Mésicnik vendége ezúttal Garai Gábor magyar költő volt, akivel Szántó György beszélgetett. Szintén Szántó György a szerzője a József Attila 70. születésnapjáról megemlékező cikknek, amely Attila József v Ceskoslovensku (József Attila Csehszlovákiában) címmel látott napvilágot. A cím — látszatra — nem egészen pontos, hiszen a nagy szocialista költő sohasem járt hazánkban, Szántó György írásából azonban az is kiderül, hogy a két világháború közti korszak cseh szellemi életében jelen volt József Attila: „A történelem legsötétebb korszakában, 1940 februárjában, amikor Anton Straka és barátai Prágában előadást szerveztek Ady Endre halálának 20. évfordulója alkalmából, József Attila A Dunánál című versének utolsó két strófáját idézték, amelyekben a költő a nemzetek közös dolgainak rendezését sürgeti." Nás mactarsky prítel (Magyar barátunk) címmel Véra Straková emlékezik József Attilára, s négy — eddig ismeretlen — karikatúrát is közöl a költőről. A Literární Mésicnik — amely már előző számaiban >s foglalkozott a magyarországi irodalommal, közölt egy-egy „budapesti levelet" — ezúttal is bizonyította, hogy a felszabadulás után jó irányú fordulat állt be a csehszlovák—magyar kultúrpolitikai kapcsolatokban. A két világháború közti helyzetet találóan jellemzi a folyóirat vendége, Garai Gábor: „Mi Budapestről, Önök pedig Prágából vagy Bratislavából, képesek voltunk Párizst vagy Londont látni, de egymásig ellátni nem voltunk képesek." Bizony, ma is sok még a tennivalónk, hogy kölcsönösen megismerjük egymás nemzeti kultúráinak legfőbb értékeit, hogy a szocialista kölcsönösséget kulturális téren is elmélyítsük. E nemes cél érdekében tett most a Cseh írószövetség folyóirata ismét egy lépést — előre. V. E. 21 0
