A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-07-08 / 25. szám

hogy akkor éppen csavarhúzóra van szüksége, hanem mérlegelni kezd: „Vannak esetek, amikor csavarhúzót kell használni, de vannak olyan esetek is, amikor franciakulcsot

Ezért is sokkal előnyösebb a másik, az úgynevezett alkalmazó vagy adaptív módszer, amikor egy bizonyos feladat megoldásához a robotnak nem kell soiravennie minden ismert tényt. Ebben az esetben az operátor nem szerel bele a robotba emlékező berendezést, hanem egy bizonyos probléma megoldására „okosítja ki". A számológépet úgy programozza be, hogy a robot a helyes elhatározást „jutalom", a helytelent pedig „büntetés"-ként fogja fel, mindenre figyeljen és mindent tanuljon meg. Ha azután olyan feladatot kell megoldania, mely az előzőhöz csupán hasonló, akkor az új feladathoz alkalmazza a gép már meglévő ismereteit.

Roger Barron az Adaptronics Incorporation elnöke, tehát azé a cégé, mely adaptív módszerekkel dolgozó automaták gyártására specializálta magát. Szerinte éppen ezeké a robotoké a jövő, mivel így szükségtelenné válik a bonyolult és hosszadalmas beprogramozás, mely az előző módszerre építő automatáknál elkerülhetetlen. A jövő robotjának kulcsa az adaptív módszer,

mert ezzel gondolkozó robotot készítünk, míg az előző módszerrel dolgozó automaták minden megnyilvánulása már előre be van programozva.

A LÁTÁS PROBLÉMÁJA

Ha sikerül is „eszes” robotot készíteni, ez még nem azt jelenti, hogy a különböző helyzetekben tájékozódni tud majd, s feltalálja magát. Fieldman szerint: — Nem kevésbé fontos az sem, hogy az automatát betanítsuk a megfelelő „stratégiára". Ezzel függ össze az is, hogy külön nyelvet kell alkotnunk, az elektronikus számológépek nyelvét, ki kell dolgoznunk egy olyan programot, mely megkönnyíti a géppel való „beszélgetést" és közben maximálisan korlátoznunk kell az embertől való függését is.

— Tegyük fel, — folytatja Fieldman, — hogy van egy automatánk, mely elég „eszes" ahhoz, hogy egy gépkocsit összeszerelhessen. A robot urára két feladat hárul:

a) hogyan adja tudtára az automatának a munka menetét;

b) hogyan kényszerítse rá arra, hogy

bizonyos stratégiát dolgozzon ki a munka elvégzésére.

Ha például egy ember kap egy részletes leírást arról, hogyan kell az autót összeraknia, s ráadásul már némi ismeretanyaggal rendelkezik, akkor az utasítások jelentős részét el sem olvassa, hanem a saját tapasztalatai szerint oldja meg a feladatot. Tehát amikor hozzákezd a munkához, a saját ismereteire is támaszkodik, ismeri a szerszámok rendeltetését, a saját képességeit, s bizonyára tudja azt is, hogy egyes alkatrészeket hogyan rakhat öszsze.

Tehát olyan robotot kell készíteni, mely alkalmazkodni képes a viszonyokhoz, a helyzethez. Csakhogy ennek van egy igen komoly akadálya, mégpedig a látás problémájának megoldása. Egy olyan látásmódot kell megalkotni, mely az emberéhez sokban hasonló.

— Sem mi, sem a lélekbúvárok, sem a fiziológusok nem tudják, hogyan is tudnánk megoldani ezt a problémát, — mondja Fieldman.

Szinte a lehetetlenséggel határos ennek a problémának megoldása. A legkülönbözőbb tárgyakat kellene megkülönböztetniük az elektronikus gépeknek, amikor egy közönséges fénykép

körülbelül 25 millió információs pontra esik szét és még a pontatlan televíziós kép is legalább 275 ezer ilyen pontból áll össze.

A műlátás módszerének kidolgozásán feltehetően még nagyon sokáig dől goznak majd, hogy az legalább az emberi látás legelemibb lehetőségeinek a birtokában legyen. Közben tökéletesednek a robotok, egyre több területen alkalmazzák őket az iparban, az űrkutatásban, a tengerfenéken, radioaktív anyagokat feldolgozó munkahelyeken.

A gépek tovább tökéletesednek, „okosodnak". A Massachusseti Technológiai Intézet vezetője szerint az automaták a jövőben már saját magukat és egymást fogják tökéletesíteni, s ennek gondját leveszik az ember válláról. Szerinte az sem lehetetlen, hogy a műész annyira tökéletesedik, hogy felszabadítja magát az ember ellenőrzése alól!... De kár lenne már ma félreverni a harangokat, hiszen az „eszes" robotok megalkotásáig még nagyon sok idő telik el. Viszont már ma is komolyan kell vennünk ezt a problémát. Abban a korban az Aszimov által kidolgozott robototechnikai törvények már nemcsak a fantasztikus regények olvasóit és íróit foglalkoztatják majd . . .

17