A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-05 / 28. szám
Látogatás a bratislavai a volánnál autóközlekedési tanintézetben ■ Egyre szigorúbb vizsgakövetelmények ■ Ki a jó gépkocsivezető? ■ Itt is érvényes: gyakorlat teszi a mestert ■ Ahol az óvatosság is tantárgy Hazánkban az utóbbi esztendőkben elsősorban a személygépkocsik száma sokszorozódott meg; ezzel arányosan a gépkocsivezetők egyre gyakrabban szerepelnek az újságok „fekete krónikájában”. Szinte ahány új autó, annyi, sőt tulajdonképpen jóval több újdonsült vezető, hiszen egy-egy családban általában többen is rendelkeznek ma már gépjárművezetői jogosítvánnyal, de sokan vannak, akik kocsi híján is megszerzik ezt. Aki szerencsésen megállja helyét a vizsgán és megkapja a friss, rózsaszínű műanyag borítású jogosítványt, az a gépjármű-közlekedés teljes jogú, ám még korántsem teljes tudású résztvevőjévé válik. A gépkocsivezetésben ugyanis fokozottan érvényes az a közismert, réges-régi mondás, miszerint a gyakorlat teszi a mestert!... De vajon miképpen válik valaki „szépreményű”, tehetséges kezdővé? Erre kerestem választ Szlovákia legnagyobb járművezető-képző intézményében, a Bratislavai Autóközlekedési Tanintézetben. Horváth Árpád, az autóiskola vezetője épp nem tartózkodik dolgozószobájában: a földszinti tantermek egyikében egy húsztagú csoport írásbelizik, leszaladt, hogy ellenőrizze a vizsga menetét: tíz-tizenöt perc múlva itt lesz — tájékoztatnak a munkatársai. Hogy addig se töltsem hasztalanul az időt, ismét kilépek hát e jellegzetes Dunaparti épület kapuján, hogy találomra megkérdezzek egy régi és egy alig néhány hete vezető sofőrt: mi a véleménye gyakorlott, illetve kezdő „kollégájáról"? íme, a válaszaik: — Kiszámíthatatlanok! — mondja bosszúsan a gyakorlott, több mint tíz esztendeje vezető sofőr. — Ha valami váratlan helyzet adódik az úton, szinte biztos, hogy a lehető legrosszabb megoldást választják és még másokat is könnyen bajba kevernek. — Kíméletlenek, türelmetlenek a kezdő sofőrrel szemben, elfelejtik, hogy valamikor nekik is tanulniuk kellett a gépkocsivezetést! — panaszkodik az alig néhány hete vezető fiatalember az idősebb gépkocsivezetőkre. — Sokszor nagyhangúak, lenézőek velünk szemben, előfordul, hogy segítség helyett inkább szándékosan ugrasztják az embert ... Néhány perccel később, visszaérve az autóiskola vezetőjének dolgozószobájába, rögtön el is mesélem neki az imént hallottakat. Horváth Árpád egy pillanatig sem töpreng, hanem a tárgyismeretben jártas szakemberek biztonságával azonnal válaszol: — A baleseti statisztika azt mutatja, hogy a kezdő gépkocsivezetők nem okoznak több közúti balesetet, mint rutinosabb társaik. Ezt annak kell tulajdonítani, hogy az első hónapokban rendkívül óvatosak. A gyorshajtás, a szabálytalan előzés a túlzottan bátrakra, az általában régebben és valójában nem is rosszul vezetőkre jellemző. Az a tapasztalatunk, hogy a gépjárművezetők többsége két-három évi balesetmentes vezetés után mer egyre bátrabban és sajnos nem mindig szerencsés kimenetellel járó kockázatot vállalni a forgalomban. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a vadonatúj jogosítvánnyal vezetők mindig és mindenkor balesetmentesen közlekednek. Ha többet nem is, de kevesebb balesetet se okoznak az újsütetű autósok. A közlekedésrendészet baleseti járőreinek vizsgálati eredményei szerint ennek oka nem más, mint az, hogy A vizsgán súgni nem, de kérdezni szabad Horváth Árpád A motort is ismerni kell
