A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-08-05 / 28. szám

.tflOSKOLR

mO$KOLA

rossz látási és útviszonyok között — váratlan helyzetekben —, amikor a felismeréssel szinte egyidőben kellene cselekedni, a gyakorlatlanság, a tapasztalatlanság nemegyszer megbosszulja magát.

De hogyan is lehetne mór a gépjárművezetői tanfolyam során, vagy legalábbis a jogosítvány megszerzésével egyidőben megfelelő gyakorlatra szert tenni?

Az autóiskola szőke, kerek arcú, 30— 35 év körüli fiatal vezetőjének javaslatára lemegyünk a vizsgázók közé, akik az írásbeli sikeres letétele után, most már a gyakorlatban tesznek tanúbizonyságot gépjárművezetési ismereteikről.

A vizsgázók körében nagy az izgalom, egytől-egyig szemmel látható lámpalázzal ülnek be az autóiskola feliratú Skodák valamelyikébe. Érthető a feszültség, hiszen percek múltán eldől: egy-egy új jogosítvány boldog tulajdonosai Jehetnek-e?

Az első négy vizsgázó minden nagyobb hiba vagy tévedés nélkül vezeti a kocsit a bizottság elnöke által megszabott útvonalon. Aztán egy 18 éves fiatalember ül a volánhoz. Láthatóan ő is nagyon izgul, az írásbelin a lehetséges negyven pontból harminckilencet ért el. Ott hát megfelelt, s ha itt sem lesz baj, néhány nap múlva ő is vezetheti a család nemrég vásárolt új Fiatját.

— Induljon el, aztán az elágazásnál forduljon az új híd feljárója felé — mondja a vizsgabiztos. — Ne izguljon, az írásbeli eredménye szerint jól tudja a szabályokat.

A fiatalember azonban izgul, hogyne izgulna. Talán ezért nem tud végrehajtani egy, az induláshoz szükséges tolatási gyakorlatot. A vizsgáztató tekintetén látszik, hogy ez amolyan bocsánatos bűn, ettől eltekintve még egész jó gépkocsivezető lehet valaki. Baj nélkül jutunk föl a hídra, a „vizsgaút” többi része is simán, zökkenőmentesen megy. Már visszafelé igyekszünk, amikor egy egyenrangú útkereszteződésben balra kell fordulni. A jelzőlámpák éppen nem működnek, ami fokozza a gépkocsivezető felelősségét. Szemközti irányból egy másik Skoda érkezik, megáll, vezetője körülnéz, szinte ugyanabban a pillanatban, amikor mi. Es a két kocsi egyszerre elindul: ,q másik Skoda egyenesen, mi balra! Fékcsikorgás, a két kocsi orrát csak néhány centiméter választja el egymástól ... Amikor elcsitul az izgalom, a vizsgáztató megkérdezi a fiatalembert, vajon ismeri-e az egyenrangú útkereszteződésekre vonatkozó szabályokat? Kiderül, hogy kitűnően tudja. Elméletben. Természetesen, még egyszer kell vizsgáznia.

Ismét egy sor eredményes vizsgázó következik, majd egy húsz év körüli, csinos lány kerül sorra. Ideges, tekin-Kétségtelen, hogy egyre sűrűbbé, gyorsabbá, nehezebbé válik útjainkon a forgalom. Szükséges ezért, hogy a járművezető tanintézetekben (Szlovákiában 33 ilyen autóiskola működik) az egyre igényesebb követelményeknek megfelelő vezetőképzés folyjon, hogy a leendő gépkocsivezetők mind elméletben, mind gyakorlátban, a váratlanul adódó helyzetekben vagy a nyílegyenes autópályákon egyaránt minden . tekintetben megállják a helyüket. Hivatásos gépkocsivezetők és magónvezetők, gyalogosok és motorosok érdeke ezért, hogy az egyre fokozódó forgalmi igényeknek megfelelően, a jövőben tovább emeljék a vizsgákon a mércét és csupán a valóban jól felkészült és alapos ismeretekkel rendelkezőket engedjék a közúti forgalomba.

KONTÁR GYULA FELVÉTELEI

Sok fejtörést okoz az írásbeli vizsga, a teszt

tétével egy nyugodt pontot keres. Aztán indít, de „bedöglik" a motor. Másodszor is ugyanígy jár. A vizsgabiztos barátságosan rászól:

— Amikor a tengelykapcsolót felengedi, a jobb lábával ne a féket, hanem a gázt nyomja.

Ennek a lánynak is újból kell vizsgáznia.

— Sokan vannak, akiknek csak másodszorra vagy még később sikerül a vizsga?

— A jelentkezők 22—25 százaléka előszörre nem megy át a vizsgán, megbukik. Másodszorra azonban már többnyire leteszik a vizsgát — tájékoztat Horváth Árpád.

— Ez azt j.. ti, hogy kevésbé alkalmasak a vezetésre?

— Nem! Csupán nagyobb gyakorlatra van szükségük. Nincs született, jó gépkocsivezető. Legfeljebb jobb vagy kevésbé jó készségű. Jó vezetővé csak sok ezer kilométeres, balesetmentes vezetés után válhat valaki. Ezért nálunk úgyszólván még az óvatosság is tantárgy.

A háromhónapos tanfolyam során a leendő gépkocsivezetők összesen mintegy hetvenöt órát ülnek az iskolapadban és a volán mellett. Negyvenöt óra elméleti oktatást hallgatnak végig. Ez alatt az idő alatt megismerkednek a közlekedésrendészeti szabáyokkal, a forgalom-jelzőtáblákkal, elajátítják a gépkocsival kapcsolatos ilapvető műszaki ismereteket. Ez után it óra gyakorlati „vezetés" következik - egyelőre azonban még csak tanteemben. Itt már ugyan „igazi" kornánykerék, sebességváltó és műszerábla előtt ülnek, a forgalmat azonban nég csak filmen vetítik eléjük ... Bi:ony ember legyen a talpán, aki az itt öltött öt óra során nem vét a sebeség váltás szabályai ellen: nem fut le i filmen előtte szaladó út szélére, nem ohan bele óvatlanul a hirtelen feltűnő itkereszteződések valamelyikébe. A gépcocsivezetői tanfolyam további részéjen tíz óra karbantartási elmélet következik, majd a fennmaradó óramenylyiséget már tényleges forgalomban való vezetésre fordítják.

— A vezetés gyakorlatának elsajátí:ására elegendő óramennyiség ez?

— Az elméleti tárgyakból jól fel éhet készülni ennyi idő alatt, de a gyakorlat, éppen ami a legfontosabb, az bizony kevés! — válaszol határozottan a szakember. — Az utóbbi esztendőkben egyre sűrűbb lett a forgalom, nehezebbé vált a vezetés, és ennek megfelelően szigorúbbak lettek az általunk megszabott vizsgafeltételek is. Ezért örömmel látjuk, ha a tanfolyamok résztvevői önkéntesen megtoldják néhány gyakorlati órával az előírt tanulóidőt. Aki önszántából vállal néhány ilyen „túlórát", az ritkán jár pórul a vizsgán.

— Kit tart ön jó járművezetőnek?

Ez a válasz is egyből, gondolkozás nélkül érkezik:

— Aki körültekintően, óvatosan, de határozottan vezet. Aki a szemközt vagy oldalról jövő járműre is úgy te kint, mintha az a saját autója lenne — mondja.

Próbavezetés — egyelőre kerekek nélkül