A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-17 / 3. szám

C3FMAXK életéből - kulturális hírek - népművelés népművészet - levelek - tuócsít EREDMÉNYES TEVÉKENYSÉG Boldog (Boldogía) körülbelül 500 la­kosú kicsi falu a galántai járásban. Nevét aligha ismerik az országban, pedig szorgos lakói — zömmel efsz­­tagok — elismerésre méltó eredmé­nyeket érnek el a mezőgazdasági termelésben. Lelkes kulturális tevé­kenységet fejtenek ki éspedig kö­zös összefogással, mivel a faluban működő tömegszervezeteknek ter­mészetesen alacsony a taglétszáma. Ebben az összefogásban, különösen a kulturális tevékenység terén, igen fontos és kezdeményező szerepet játszik a CSEMADOK, amely évek óta aktív szervezője a falu kulturá­lis életének. fgy nem csoda, hogy a CSEMA­DOK évzáró taggyűlése ünnepe lett az egész község lakosságának. Nem­csak a szervezet tagjai vettek részt rajta, hanem a falu minden kultú­rát kedvelő lakója. Dóha Károly, a CSEMADOK he­lyi szervezetének elnöke beszámoló­jában nemcsak az elmúlt év mun­káját elemezte, hanem az előző éve­két is, hiszen a CSEMADOK meg-A színjátszó csoport tagjai alakulásának 25. évfordulója alkal­mat nyújt arra, hogy áttekintsük a szervezet megalakulása óta vég­zett munkát. Boldogfán viszonylag későn alakult meg a CSEMADOK. Az előző években igen aktív mun­kát végzett az ifjúsági szervezet. Kezdetben a CSEMADOK-nak csu­pán 14 tagja volt, de a falu fiatal­jainak segítségével azonnal hozzá­láttak Szigligeti Ede: Szökött kato­na című színművének betanulásá­hoz. Nem volt kultúrház, hiányoz­tak a díszletek, kosztümök, de a lel­kesedés legyőzött minden nehézsé­get. A siker nem maradt el, és ez ösztönzően hatott a további tevé­kenységre. A következő években esztrádműsorokat és műsoros este­ket rendeztek, hogy megteremtsék a szervezet tevékenységének szilárd anyagi alapját. 1963-ban tapasztala­tokban gazdagabban, megerősödve láttak hozzá Egri Viktor: Örök láng című verses drámájának betanulá­sához. Ezt a darabot nemcsak ott­hon, de a környező falvakban is be­mutatták. Ugyanebben az évben egy-egy jól sikerült irodalmi estet rendeztek Petőfi Sándor és Móricz Zsigmond műveiből. Meg kell mon­dani, hogy a sikerek elérésében nagy szerepe volt és van kultúrfe­­lelősüknek, Pihali Gyula elvtársnak, aki jóformán a szervezet megala­kulása óta tölti be ezt a tisztséget. Ezután Szigligeti Ede: Lelenc című színművének bemutatása követke­zett. Ezt sajnos megtorpanás követ­te a szervezet munkájában. Hiába növekedett a szervezet taglétszáma, a kulturális rendezvények hiánya egyre nyomasztóbban nehezedett a falura. így 1967-ben csak egyetlen műsoros estet tartottak. Közben épült az új kultúrház, ezt 1969-ben nyitották meg ünnepélyesen. A mű­sort a CSEMADOK biztosította. Saj­nos az új kultúrháznak ugyan na­gyobb a befogadóképessége, de a színpad kicsi, nincsenek öltözők és hiányzik a díszleteknek a raktár­­helyiség, ezért elsősorban kisebb díszletigényű műsorokat, irodalmi esteket rendeztek. Nagy sikert ara­tott a Rákóczi-est, melyen a kuruc­­kor dalait és költészetét mutatták be. 1973-ban Petőfi Sándor, a nagy magyar forradalmár és költő szüle­tésének 150. évfordulójára nagysza­bású ünnepi estet rendeztek. Ugyan­ebben az évben Komáromban a Jó­­kai-napokon Tóth Izabella, a szer­vezet tagja nyerte el az első díjat a versmondók versenyén. Az 1974- es jubileumi esztendőben már 50 tagja volt a szervezetnek. Rendsze­resen tartottak gyűléseket és veze­tőségi értekezleteket. Több műsoros estet és emlékműsort rendeztek, megemlékeztek a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójáról és a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulójáról. Bemutatták Jókai Mór—Török Tamás: Szeretve mind a vérpadig című történelmi drámá­ját. A drámának nagy sikere volt, és ez lelkesítőén hatott a szervezet színjátszóira. Az ünnepi évzáró gyűlésen a szer­vezet eredményes munkájának elis­meréseként Blakó Lászlónak át­nyújtották a CSEMADOK KB dísz­oklevelét. A taggyűlés után a szer­vezet jól sikerült Katalin-bált ren­dezett, melyen az egész falu együtt ünnepelte a CSEMADOK eddigi eredményes tevékenységét. GYENGE JÁNOS EGY PÉLDÁS CSEMADOK-tag A CSEMADOK íahyi (ipolysági) helyi szervezetének megalakulása óta, tehát negyedszázada tagja Bul­la Tiborné, az Élelmiszerbolt Válla­lat ipolysági cukrászdájának üzlet­vezető-helyettese. Az ipolysági CSE­­MADOK-tagok úgy ismerik Bullá­­nét, mint az egyik lagaktívabb és leglelkesebb tagját a helyi szerve­zetnek, aki minden akcióba tevéke­nyen bekapcsolódik, és amikor nem aktív szereplője vagy résztvevője egy-egy rendezvénynek, akkor ta­nácsaival segíti a szervezet munká­ját. A negyedszázados lelkes CSE­­MADOK-munka összegezéseként el­beszélgettünk Bulla Tibornéval. — Az elmúlt huszonöt év munká­jában mi volt az ön számára a leg­kedvesebb, mire emlékszik vissza a legszívesebben ? — Erre nagyon könnyen és gyor­san tudok válaszolni: a színjátszók munkájában való részvételemre. U- gyanis szinte diákkorom óta imá­dom a színjátszást, a műkedvelői tevékenységet. Már a CSEMADOK megalakulása előtt is sok színda­rabban felléptem, és amikor az öt­venes évek derekán megalakult a CSEMADOK ipolysági helyi szerve­zetének színjátszó együttese, azon­nal én is jelentkeztem. — Mint CSEMADOK-színjátszó­­nak melyek voltak a legkedvesebb szerepei ? — Nehéz bármelyiket is a leg­kedvesebbnek neveznem, én ugyan-Bulla Tiborné (jobbra) a Mágnás Miska című vígjáték Nagymama szerepében ahogy mindenki hívja, Veronika. A CSEMADOK tevékenység, a cuk­rászdái munka a munkahelyemen — és persze a családom — teljesen kitölti az életemet. Szabad időm szinte alig marad, ha mégis van, nagyon szeretek kertészkedéssel fog­lalkozni, ez a hobbym. Ehhez a beszélgetéshez talán nem is kellene semmiféle kommentárt fűzni. De azért annyit talán mégis, hogy ennek a lelkes alapító tagnak a tettrekészsége, fiatalos lendülete szolgáljon példaképül a mai ipoly­sági fiatal CSEMADOK-tagoknak. Hiszen egy kis akarással és helyes hozzáállással, az Ipolysági CSEMA­­DOK-nak ismét lehetne színjátszó csoportja, táncegyüttese és énekka­ra is... SÁGI TÓTH TIBOR is minden darabban nagyon szíve­sen játszottam, és mindig az a sze­rep volt számomra a legkedvesebb, amelyet éppen játszottam. De azért valóban volt néhány olyan szere­pem, melyekre ma is szívesen em­lékszem vissza. Ilyen volt például Cecília szerepe Kálmán Imre Csár­dáskirálynő című operettjében, vagy a nagymama-szerep Szirmai Albert: Mágnás Miskájában; meg egy na­gyon kedves szerep a Szerencse fel! című zenés bányászdarabban, a­­melyben egy rokonszenves kis bá­nyászlányt alakítottam. Ezek mind meglehetősen igényes énekes szerepek ... —t Valóban. Én azonban nagyon szeretek énekelni. Nem csupán ezek­ben az operettekben és zenés játé­kokban énekeltem, hanem tagja voltam annak a CSEMADOK-ének­­karnak is, amelyet az ötvenes évek­ben Pintér Ferenc tanár szervezett és vezetett. Kár, hogy amióta ő nincs Ipolyságon, nincs a helyi szer­vezetünknek énekkara... — És a színjátszó csoport még működik? — Sajnos, jelenleg az irodalmi színpadon kívül nincs helyi szerve­zetünknek semmilyen állandó jelle­gű csoportja, sem énekkara, sem tánccsoportja, sem színjátszó együt­tese. Pedig nekem, mint' régi CSE­­MADOK-tagnak meggyőződésem, hogy mindezekbe jelentkeznének fiatalok, esetleg idősebbek is, csak ügyes szervezőkre, vezetőkre lenne szükség. Én magam is szívesen se­gítenék a fiatal színjátszóknak. Egy­részt tapasztalataim átadásával, másrészt esetleg még aktív szerep­léssel is. Ha lenne színjátszó cso­portunk, én bizony még ma is szí­vesen eljátszanék bármilyen hoz­zám illő szerepet!... — Kapott-e a lelkes CSEMADOK- munkáért valamilyen elismerést? — Nem szólamként mondom, de sohasem az elismerésért vettem részt a CSEMADOK munkájában. Persze, nem panaszkodhatom, több alkalommal részesültem dicséret­ben, kaptam elismerő oklevelet. Szervezetünk fennállásának negyed­­százados jubileuma alkalmából, a CSEMADOK ipolysági helyi szerve­zete és a járási vezetősége elismerő oklevéllel tüntetett ki. A munkahe­lyemen — a cukrászdában — vég­zett munkámért is többször kaptam elismerő oklevelet a vállalat veze­tőségétől. Szeretem a munkámat és úgy gondolom, hogy a vendégeink is elégedettek a munkámmal. Igen jó segítőtársam Nemóokné, vagy KLUBHELYISÉG VAGY KOCSMA? A Rimavská Sobotához (Rimaszom­bathoz) tartozó Tomaáovcéban (Ta­másfalván) a CSEMADOK helyi szervezetének és az ifjúságnak még mindig nincs megfelelő helyisége, s így komoly kulturális tevékenység­ről sem lehet beszélni. A városne­gyed művelődési házában csupán egy kis terem (balkon) áll rendel­kezésre ... Pedig, amíg saját műve­lődési házuk volt a tamásfalvaiak- • nak, igazán mozgalmas életet éltek. Sok színdarabot és operettet adtak elő helyben és a környéken (Csár­dáskirálynő, Csínom Palkó, Duda Gyuri stb.). De ez már csak a múlt­tá. Az ifjúságnak nincs hová járnia. Nap mint nap olvassuk, halljuk, hogy falvainkban sorra épülnek a klubok, a fiatalok tudnak hol szóra­kozni. Ez számunkra még mindig csupán álom. Az illetékesek egyszer már megígérték, hogy a kastélyban kapunk helyiséget. Az ígéretből a­­zonban nem lett semmi, önkéntele­nül is felvetődik bennem a kérdés: a kocsmába járjanak a fiatalok? Most ismét reménykedünk, mert megint kaptunk ígéretet: 1975-ben megkezdik a klubhelyiség építését Hogy így lesz-e, kiderül hamaro­san ... Ifj. GORÁSZ JÓZSEF NÉPSZERŰ A CHARLEY NÉNJE A CSEMADOK Nővé Zámky-i (ér­sekújvári) városi szervezetének szín­játszó csoportja nyolcadszor mutat­ta be nagy sikerrel Thomas Brandy Charley nénje c. háromfelvonásos vígjátékát. A környék falvaiban ugyanakkor már harmincszor sze­repeltek a zenés darabbal. A sze­replők (Záhorszky Elemér, Bállá Marika, Majercsik Hilda, Horváth Jutka, Farkas Évi, a Plichta-fiúk, Kovács és Mikovics alakítása, tán­ca és dala élményszerű volt. A kö­zönség nagyszerűen szórakozott Külön is dicséret illeti Záhorszky Elemért az ötletes rendezésért. MELISEK ERZSÉBET 2 CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosíl 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents