A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-04 / 14. szám
Új lakónegyed Veszprémben újjáalakult kommunista pártot ugyanaz a cél vezette, mint a Magyar Dolgozók Pártját: a szocializmus alapjai- ! nak lerakása. Lényegi vonásaiban a- , zonban eltért a politika kialakításában: a szocialista építés törvényszerű- i ségeit megfelelően alkalmazta a magyarországi viszonyokra; nem tagadta meg az 1949—1956 között elért szocialista vívmányokat, de határozottan szakított a szocializmus építését akadályozó jobb- és baloldali téves né- i zetekkel és azok következményeivel. Az MSZMP politikáját a proletárdiktatúrát dogmatikusan értelmező baloldali, és a proletárdiktatúra létjogosultságát tagadó, ún. „nemzeti“ és „demokratikus“ szocializmust hirdető jobboldali elhajlás ellen vívott kétfrontos harcban alakította ki. 1956 végétől fontos gazdaságpolitikai intézkedések történtek, és a gazdaságirányítási rendszer részleges korrekciójára is sor került. Ezek hatására — és nem utolsósorban a szocialista országok, főleg a Szovjetunió gazdasági támogatásának következtében — gyorsan konszolidálódott a gazdasági helyzet: 1957 végéig megtörtént a népgazdaság helyreállítása, a termelés színvonala elérte az 1955. évit. A gyors politikai-gazdasági konszolidáció megteremtette a szocialista építés fellendülésének alapját. Az 1958—1960 közötti hároméves népgazdasági terv eredményei felülmúlták a tervezettet az ipari termelés, a nemzeti jövedelem, az életszínvonal emelkedése terén. A mezőgazdaság szocialista átszervezése történelmi jelentőségű fordulat volt, a szocialista termelési viszonyok általánossá válását, a szocializmus gazdasági alapjainak megteremtését lezáró eredmény, amely megváltoztatta Magyarország gazdasági és osztálystruktúráját. 1962 őszén az MSZMP VIII. kongresszusa megállapította, hogy Magyarországon elkezdődött a szocializmus építésének új szakasza, az ország „a szocializmus felépítésének korszakába lépett“. Ugyanakkor a második ötéves terv (1961—1965) végrehajtása során jelentkező gazdasági problémák jelezték a tervutasításos gazdasági irányítási rendszer korlátáit, fogyatékosságait. Mindezt felismerve az MSZMP KB 1964 decemberi ülése határozatot hozott a gazdaságirányítási rendszer reformjának szükségességéről. Bevezetésére 1968 elején került sor. Célja az volt, hogy továbbfejlessze a szervezés tudományosságát, tökéletesítse a gazdaság irányítását és ellenőrzését, alakítsa a kooperáció és integráció minőségileg magasabb rendű formáit a szocialista országokkal szélesedő együttműködésben. A felszabadulás óta az egész társadalomban uralkodóvá váltak a szocialista tulajdonformák (állami és szövetkezeti tulajdon), az iparban a termelőeszközök 98 százaléka, a mezőgazdaságban pedig 97 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. Az iparban és a mezőgazdaságban az utóbbi évtizedben nagyfokú koncentráció tapasztalható, azaz a gazdaságfejlesztés a nagyvállalatok, nagyüzemek létrehozásával és a kis egységek felszámolásával járt együtt. Az ipar a többi ágazathoz — elsősorban a mezőgazdasághoz viszonyítva — túlsúlyra tett szert, és a foglalkoztatottságban, valamint a nemzeti jövedelem termelésében egyaránt meghatározó szerephez jut a népgazdaságban. Az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak létszáma az 1950. évihez viszonyítva a 2,5-szeresére nőtt, s jelenleg meghaladja a 2 milliót. Ugyanennyi idő alatt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma körülbelül a felére csökkent, s jelenleg 1,1 millió fő, azaz az összes fog- ; lalkoztatottaknak 21,5 százaléka (1950- ben ez az arány még megközelítette az 50 százalékot). A gazdaságfejlesztés során a ren- . delkezésre álló termelőerőket az anyagigényes ágazatokból a munkaigényes ágazatok felé igyekeztek irányítani. Ennek kapcsán nagy fokú termelésátalakítás ment végbe, és például jelentősen csökkent vagy megszűnt a vasúti tehervagonok, a tengeri hajók, a tehergépkocsik, kombájnok, nagyobb teljesítményű traktorok és dömperek gyártása. Ugyanakkor a híradástechnikai és a műszeripar bruttó termelési értéke az államosítástól eltelt negyedszázad alatt a 28-30- szorosára növekedett. Több új jelentős ágazat született, így például az autóbuszgyártás, az automatikus és a numerikus vezérlésű gépek gyártása, a csapágy-gyártás, az orvostechnikai berendezések gyártása, a számítógépHatalmas fejlődésen mentek keresztül a gyermekintézmények ipar és a vegyipar számos új ágazata. Magyarország ipari termelése 1974- ben a tízszerese volt a felszabadulás előttinek. Napjainkban Magyarországot a nemzetközi statisztikák a közepesen fejlett ipari államok közé sorolják. A magyar mezőgazdaság forradalmi utat járt be az elmúlt három évtized alatt; az egykori elmaradt technológiát a korszerű nagyüzemi gazdálkodás váltotta fel. Egyes ágazatokban nemzetközileg is kiemelkedő a magyar mezőgazdaság termelése és termésátlagai, így mindenekelőtt a kukorica- és búzatermesztésben, valamint a sertés- és baromfitenyésztésben születtek jelentős eredmények. A termelési eredmények javulása a mezőgazdaság szinte minden ágazatában számottevő: az elmúlt tíz évben a búzatermelés átlaga mintegy 18 mázsával, az árpáé és kukoricáé 15—18 mázsával növekedett hektáronként. Az említett időszak alatt a gabonatermelés mennyisége a kétszeresére nőtt és 1974-ben meghaladta a 13 millió tonnát (kukoricával együtt). Magyarország az egy főre jutó kukoricatermelésben az első, búzatermelésben második helyen áll a világon. A gabonatermelés gyors fejlődése alapozta meg a hústermelés bővülését, amelynek eredményeképpen már 1972-ben több húst termeltek Magyarországon, mint amennyit a negyedik ötéves terv 1975-re előirányzott. Az egy főre jutó húsfogyasztás 1974-re 69 kilogrammra növekedett, kétszerese a felszabadulás előttinek. A nemzeti jövedelem — 1950-et 100- nak véve — 1974-ben 380 százalék volt. A vizsgáit időszakban a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 5,5 százalék volt. Az összehasonlítások azt mutatják, hogy a világ lakosságának 75 százalékánál az egy főre jutó nemzeti jövedelem kisebb, mint Magyarországon. 1974-ben Magyarországon a társadalombiztosítási juttatások teljes összege 50,3 milliárd forint volt. Ez a nemzeti jövedelem 12,5 százalékát tette ki. Az egy főre jutó összeg körülbelül 5000 forint. Az elmúlt harminc év alatt a társadalombiztosítás területén óriási változások következtek be. A nemzeti jövedelemnek 1945 előtt csak 2 százaVarancsital palackozása a Nagykőrösi Konzervgyárban lékát fordították társadalombiztosítási célokra, és az össznépességnek csupán 31 százalékát — 2,8 millió embert — érintették e juttatások. Az elmúlt 30 év alatt a biztosítottak körét fokozatosan bővítették. 1972-ben a lakosságnak már 99 százalékára terjesztették ki a kedvezményeket. 1975 július elsejétől az ország egész lakossága állampolgári jogon veheti igénybe a társadalombiztosítási juttatásokat. Magyarországon az UNESCO 1962 — 1972 között (az úgynevezett „művelődési index“ segítségével) végzett nagyszabású felmérés szerint — kulturális helyzetét tekintve — Európában a hatodik helyet foglalja el, Hollandia és Franciaország között. Budapesten jelenleg 20, vidéken 14 színház működik. A vidéki színházak többsége prózát, zenés vígjátékot, illetve operettet is játszik; három vidéki színháznak (Debrecen, Pécs, Szeged) opera-együttese is van, a pécsi színházban működik a nemzetközi hírű Pécsi Balett. Az országban összesen 3860 filmszínház van. Magyarországon tavaly a legfrissebb adatok szerint 171 külföldi nagy filmet hoztak forgalomba, s 242 játékfilm-kópiát exportáltak. A legkeresettebbek a magyar filmek az USA-ban, Algériában, Svédországban és az NDK-ban, míg Magyarországon — egyebek között 36 szovjet, 18 amerikai, 14 angol, 12 NDK és csehszlovák, valamint 7 francia filmet mutattak be. A szocialista építés megkezdése óta, az elmúlt negyedszázadban, nagy mértékben előrehaladt a magyar társadalomban a szocialista közgondolkodás, tudat kialakítása. A marxizmus—leninizmus eszméi ma már milliók gondolkodását befolyásolják. A nép túlnyomó többsége elfogadta a szocialista célokat, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját. A tömegek tudatában vannak annak, hogy az ország függetlenségének és fejlődésének döntő tényezője a szovjet néppel való barátság és együttműködés, a többi testvéri szocialista országgal való összefogás. Az elmúlt harminc esztendő történelme azt tanúsítja, hogy Magyarország népe élni tudott a felszabadulás nyújtotta lehetőséggel. — ta —
