A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-17 / 3. szám
#90 A gépjárművek számának és forgalmának növekedésével világviszonylatban egyre nő a Halálos kimenetelű vagy kisebb-nagyobb sérülésekkel, tartós rokkantsággal járó közúti közlekedési balesetek száma. Az autós és a motorkerékpáros haladó járművével bizonyos fizikai törvényeknek van alávetve, amelyek egyforma mértékben hatnak egyrészt a gépjárművet érő anyagi károsodás, másrészt az egészségi károsodás keletkezése szempontjából. A járművezető sérülését rendszerint több erő együttes hatása okozza. Az összeütközésnek az emberi szervezetre gyakorolt hatását legjobban szemlélteti a következő példa: az ember mája, amely rendes körülmények között 1700 g súlyú, egy 100 km-es sebességgel haladó gépkocsi összeütközésekor 47,60 kg, a normálisan 1500 g súlyú agy ilyenkor 42 kg-ot, az 5 kg súlyú vér 140 kgot nyom. Közúti balesetnél a gépkocsivezetőknek aránylag kis hányada — 6 százaléka — -szenved halálos sérüléseket (elsőként észleli a veszélyt, fel tud rá készülni). Gyakrabban érik halálos sérülések az elől, jobbról mellette ülő személyt — ezeknél a halálozási arányszám 69 százalék, a hátul ülőknél átlag 12,5 százalék. Jóllehet a vezető betegsége, rossz fizikai állapota aránylag lényegtelen mértékben oka közlekedési baleseteknek a többi tényezőhöz képest, mégis foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. Mérésekkel megállapították, hogy a gépkocsivezető érverése átlag 10—20 százalékkal, városi forgalomban 20 százalékkal, kritikus helyzetekben pedig 30—80 százalékkal felgyorsul. A vérnyomás értéke normális helyzetben változatlan marad, városi forgalomban 10—20, kritikus helyzetekben 30 százalékkal emelkedik. Jelenleg mintegy 100 millió gépkocsi van forgalomban világszerte, s évről évre növekszik a számuk. Ebből a tényből logikusan következik a feltételezés: mindig akad — nagy számban , — gépkocsivezető, aki alkohol vagy'valamilyen — akár gyógyszerben levő — kábító-, ill. serkentőszer fogyasztása után ül oda a volánhoz. Minden serkentőszernek ugyanis az a tulajdonsága, hogy hatásukra az embernek általában megnövekszik a bátorsága, merészsége, hajlamossá lesz arra, hogy alábecsüljön bizonyos veszélyes helyzeteket. A hatás elmúltával viszont fáradtságérzet jelentkezik, nem működnek kellőképpen a vezető reflexei. A vezető fáradtsága az egyik leggyakoribb oka a közlekedési baleseteknek. Aki utazás előtt túlórázott, nem aludta ki kellőképpen magát, az ne vezessen gépkocsit. De vezetés közben is fokozottabban jelentkezhet a fáradtság, csökken az éberség, ha unalmasan egyhangú a táj, ha — különösen autópályán — lényegében nincs mire figyelni, nincs mit tenni, kapcsolni stb., ha bágyasztóan meleg van a kocsiban, elhasznált, nem elég oxigéndús a levegő, fárasztó a merev testtartás is stb. Hosszabb vezetés esetén időnként ki kell szállni a kocsiból, pár percet pihenni, nyújtózni, felfrissülni, valamilyen üdítő italt fogyasztani. Jó, ha menet közben szól a rádió, ez ébren tartja a figyelmet. Biztonsági övét már a harmincas évek végén kezdtek használni, de csak kb. tíz év múlva győződtek meg kísérletekkel hasznosságáról. A biztonsági öv összeütközés esetén meggátolja a gépkocsivezető, illetve a mellette ülő utas kizuhanását a kocsiból, és csökkenti a zúzódósoknak, a gerincoszlop, a mellkas, a has és a fej sérülésének veszélyét. Igaz viszont, hogy nagy sebességgel történő összeütközés, baleset esetén a biztonsági öv sem óv meg a sérülésektől, hanem csak egyedül a szabályos, óvatos vezetés. J. P. HEGESZTÖROBOT £gy-egy gépkocsin 5—12 ezer hegesztési pont van. Ezeknek elkészitését gyorsitja meg a kijevi Pofon intézetben kifejlesztett villamos hegesztőrobot, amelynek mintapéldányával már a górkiji autógyárban végeznek üzemi kísérleteket. A programvezérlésű robotberendezés munkaszerve a hegesztőberendezés munkaszerve a hegesztőfogókkal felszerelt különleges .„kéz"; gépi emlékezete van és gyorsan átállíthatja magát a következő munkaciklusra. A robotberendezést meg kell „tanítani" teendőire: kézi irányítással kell elvégezni a műveletet, amelynek adatait regisztrálja az emlékezőszerkezet. Ezután már teljesen önműködően ismétli a műveletet a robotberendezés — csakhogy már gyorsított ütemben. REPÜLÉS -MŰANYAGSZÁRNYAKON Négy évi fáradságos munkával két münsteri (NSZK) konstruktőr pehelykönnyű műanyagrepülőgépet épitett. A 410 kilogramm önsúlyú „műanyagmadár" tolólégcsavaros, 80 lóerős, 1700 köbcentiméteres Volkswagen-motor jóval óránként 200 ’kilométeres sebességet érhet el, 85 literes üzemanyagkészletével ezer kilométeres távot repülhet be ötezer méter magasságban. A kétszemélyes, 225 kilogramm hasznos terhet szállító gép fel- és leszállásához 130 méter hosszú sik terepre van szükség. ÖLÖM A HAJSZÁLAKBAN A Michigani Műszaki Egyetem három kutatója az 1923 előtti évekből származó hajszálakat vizsgált. Meg akarták állapítani, mekkora volt az emberek terhelése ólommal az ólomtartalmú kopogásgátló szerek bevezetése előtt és után. A hajszál vizsgálata adatokat szolgáltathat erre, mivel az ólom a táplálékkal, a vízzel és a levegővel 'kerül a szervezetbe, és beépül a hajszálakba is. Az Egyesült Államokban 1923- ban kezdték használni a benzinben az ólomtetraetilt kopogásgátlóként. Azóta hatalmas menynyiségű ólom került és kerül a környezetbe, ma több, mint valaha. A kutatók tehát azt várták, hogy a haj mai ólomtartalma sokkal nagyobb lesz, mint korábban volt. összesen 56 hajmintát vizsgáltak meg az 1871 és 1923 közötti időből és 146-ot 1971-ből. A mintákat modern módszerekkel elemezték, és összehasonlították. Az eredmény meglepő volt. A régi időkből származó gyermekhajak minden grammjában 164,24 milliomod gramm ólmot találtak, a mostani hajpróbákban ennek csak mintegy tizedrészét, 16,23 milliomod grammot. A felnőttek hajában a különbség még nagyobb volt (93,36, illetve 6,55; idősebb korban a szervezet kevesebb ólmot vesz fel). Hogyan magyarázható meg, hogy az ijesztően nagy ólomszennyezés ellenére is kevesebb ma a hajban az ólom? A kutatók szerint a korábbi idők háztartásaiban több ólomból készült felszerelést és berendezést használtak, mint ma. Akkoriban gyakran ólomból készítették a vízvezetékeket, és ólom edényekben tárolták a vizet. Esetleg roszszul zománcozott edények és ólomtartalmú kozmetikai szerek is hozzájárulhattak 1923 előtt a szervezet ólomtartalmának a növeléséhez. Amikor azután felismerték az ólom veszélyes voltát, és óvatosabban kezdtek vele bánni, csökkent a felvett ólom mennyisége is. Helytelen volna tehát, ha e michigani adatok alapján Télvállról vennők a környezetnek ólommal való szenynyeződését. Az ólom, amely ma a kipufogócsövekből a földekre és az utakra kerül, nem távolítható el olyan könnyen, mint az akkori ólomcsövek. 18 Közlekedési balesetek és okaik
