A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-17 / 3. szám
ÖREGEBBEK MINTA PIRAMISOK Még pár évvel ezelőtt is úgy vélekedtek, hogy az emberi civilizáció bölcsője valahol Közel-Keleten, a legendás mezopotámiai hős, Gilgames hazájában és Egyiptomban ringott, s ez a civilizáció azután néhány ezer év alatt eljutott az akkoriban még csaknem lakatlan, barbár Európába és itt érte el a tetőpontját ... így tanultuk és így is gondoltuk. Nagyjából ugyanez volt a helyzet az emberiség őshazájának elméletével is. A tudósok és kutatók munkájára és gondolkodására sokáig ránehezedett a biblia levegője. S így alakult ki az az elmélet, hogy megteremtődött az első emberpár, majd a többi és szépen sgétrajzottak a világ minden tája felé, ahol azután „megfeketedtek“, „megsárgultak“, „kifehéredtek“ stb. Valahogy így! Csakhogy a legújabb felfedezések alaposan rácáfoltak ezekre a szemellenzős elméletekre, állításokra, dogmákra, s ma már aligha nevezhető tudósnak, aki még mindig köti az ebet a karóhoz, ragaszkodik az elavult nézetekhez. ÓRIÁSOK MŰVE? Ami a régi világból fennmaradt, abból legősibbnek az látszik, ami elgondolásban s gyakran a kivitelben is a legmonumentálisabb. A faragatlan vagy durván formált sziklaszálakból felállított menhirek, naptemplomok, kőkörök, melyek csillagvárták, szentélyek, majd sírhelyek voltak, északon Skandináviától a szibériai szteppékig terjednek esi, az Atlanti-óceán partján, Anglián, Francia- és Spanyolországon át le a Niger vidékéig (Faraka-és Joruba-föld): a Földközi- és a Vörös-tenger mentén Abesszíniáig, Ázsiában Palesztináig, Mezopotámiáig és Indiáig, a tengereken pedig Polinéziáig. De megvannak Közép-Amerikában is, Mexikó fennsíkjain, Jukatán és Bolívia hegyei közt. Az arányok mindenütt elképesztőek. A Carnac-méneci naptemplom (Morbihan, Bretagne) valaha háromezer sziklaoszlopból állt, melyek másfél kilométer hosszú utcákat alkottak. Az oszlopok magassága tíztizenegy méter; ezerkétszáz még áll közülük. Hasonló méretű kőtömbökből készültek a dolmenek, menhirek s egyéb megalit emlékek. De amint tapasztalják, sok itt az olyan elnevezés, mellyel az olvasó még nem találkozott. A megalit-kultúra faragatlan vagy durván megmunkált kőemlékei: a) magányos kőszálak (menhirek), b) asztalformára összerakott sziklalapok (dolmenek), c) ha ez utóbbit földhalom borítja (tumulusz), d) kőkörök (kromlechek). Az elnevezések kelta eredetűek: maen-kő, hir-hosszú, daul-asztal, krom-kör, lech-szintén kő, szikla. A kőkörök közül a leghatalmasabb az avesbury-i, a legismertebb a stonehengei. Az előbbi harmincöt méter magas mesterséges dombon áll, részben 4—500 mázsás kövekből (4X4X0.75 m), egyik alléja egy kilométeren át követhető még. A stonehengei oszlopok néhányán ma is rajta fekszik az összekötő szemöldök-kőgerenda. Ezek a kősorok és kőkörök nap-, csillag-, azaz naptártemplomok voltak s mint szent helyek, utóbb temetkező-helyekké váltak. A beavatott, magas tudományú papság építette őket; a sziklaóriások olyan irányban voltak felállítva, hogy napéjfordulókor és egyéb áldozattal járó ünnepeken a felkelő nap vagy a szent csillag sugara az oltárra esett. A késő utókor sokáig értetlenül állt e szokatlan és nagyarányú emlékek előtt, de különös, hogy a mesék, amiket köréjük fon, mindig szilárd hagyománymagot őriznek. S ma már tudjuk, mi a magyarázata, hogy nem átallották oly roppant nagyságú és súlyú köveket mozgatni, egymásra halmozni. Magyarázata a régi ember szemléletében, értéktudatában rejlik: egy metafizikai eszme hatalmát, nagyságát a megmozgatott és megformált anyag tömegeivel és nagyságával érzékeltette!... A SOKAT EMLEGETETT STONEHENGE A XVII. század elején I. Jakab angol király megbízta udvari történészét Jonest, hogy alaposan kutassa át a Salisbury melletti Stonehengét. A feladat teljesítése után Jones azt állította róla, hogy egy régi római templom maradványa, melyet Coelus isten tiszteletére építettek. Negyven évvel később Walter Charleton megállapította, hogy a dániai megalitok nagyon hasonlítanak a stonehengeihez. Kialakult az a nézet, hogy az összes megalitot Európa őslákói építették, tehát Skandináviában a vikingek, Franciaországban a gallok, Angliában a kelták. Amikor aztán 1819-ben a híres dán régész, Cristian Thomsen a történelemelőtti korszak három korra osztotta (kő-, bronz- és vaskor), kitűnt, hogy a stonehengei maradványok sokkal előbb álltak már, mint mikor a vikingek vagy a gallok megjelentek a történelem színpadán. Thomsen diákja, Jens Worsaae megállapította, hogy ezek valójában óriási temetkezőhelyek. Egyszóval, a tudósok hosszú sora dolgozott a rejtély megfejtésén, de az óriási építmények korát megfejteni senki nem tudta. Végre aztán a chicagói egyetem professzora, Willard F. Libby csodálatos felfedezéssel lepte meg a világot, s ezzel alaposan rácáfolt az addigi találgatásokra. MINTHA BOMBA ROBBANT VOLNA Libby kutatásai során rájött, hogy bizonyos mértékben minden élő szervezet radioaktív. Ha a szervezet elpusztul, fokozatosan veszíteni kezd radioaktivitásából. Sikerült megállapítania a radioaktivitás fogyatkozódásának a tempóját is, s ennek alapján már meg lehet állapítani az ásatások során előkerült csontok, fák stb. korát. Például egy növény, mely 5570 évvel ezelőtt „halt meg“, most már csupán félannyi radioaktivitással rendelkezik, mint egy olyan, mely csak tegnap pusztult él. A tudósok most már hozzáláthattak a megalitok korának megállapításához, s ma már tudják, hogy egyes megalitok jóval öregebbek, mint az egyiptomi piramisok. Ezeknek kora ie. 4800 év!... S BEFEJEZÉSÜL Az emberiség bölcsője tehát mégsem Mezopotámia? ... Mégsincsen egy közös őshaza?... Nem valószínű! Ma már nyilvánvaló, hogy több őshazája volt az emberiségnek, s így az emberi civilizációnak is. S a fenntiekből az is kitűnik, hogy csaknem ötezer évvel időszámításunk előtt már emberek éltek Európában, méghozzá nem is akárhogyan. Kis létszámú hordákban élő, gyűjtögető félvadak képtelenek lettek volna ilyen hatalmas építmények létrehozására. A biblia szerinti időszámítás is csődöt mondott. S a hasonlóságok? ... Hát igen, éppen ezek vezették félre a tudós kutatókat!... Hasonló körülmények között élő társadalmak kultúrája is sok hasonlóságot mutat fel, s főként akkor, ha valaki éppen ezekre a hasonlóságokra specializálja magát és a fától nem akarja látni az erdőt... Hasonló körülmények, hasonló környezet és az általuk szinte kikényszerített hasonló életmód következménye a hasonló kultúra és civilizáció. Hiszen az emberek is hasonlítanak egymásra, bármelyik világrészen látták meg a napvilágot. • Borkóstoló-komputer. Felülmúlhatatlan borkóstoló kezdte meg a munkát az NSZK siebeldingeni szőlőtermesztési kutatóintézetében: meg kell határoznia annak a 300 aroma-anyagnak nagy részét, amelyek a bor ízéért „felelősek". A vegyi analízishez gázkromatográfot használnak: ennek villamos jeleit komputer értékeli, A berendezés segítségével az új szőlőfajták kinemesítése során már a kísérletek korai szakaszában meghatározható, hogy miként ízlik majd később az új szőlőfajtából készült bor: az aroma-anyagvizsgálat ugyanis már az első szőlőfürtből készült muston elvégezhető. • Meteorit-tó. Az Észt SZSZK-ban, a Szarama-szigeten levő Kaali-tó olyan meteoritnak köszönheti megszületését, amely 2600 évvel ezelőtt csapódott be a földbe — állapították meg szovjet kutatók a C 14-es kormeghatározó módszer segítségével. A légkör sűrűbb rétegeibe hatolva a sok ezer tonna súlyú meteorit anyagának egy része elolvadt, és egy körülbelül 70 tonna súlyú töredék másodpercenként 20 kilométeres sebességgel a földbe csapódott. A hatalmas robbanás következményeként 110 méter átmérőjű és 16 méter mélységű kráter keletkezett, amely azután később vízzel telt meg. A Kaali-tó az egyetlen Európában, amelynek méteorit-eredetét egyetlen szakember sem vonja kétségbe.
