A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-17 / 3. szám
gratulált szovjet kollégájának és az űrhajósoknak. A Szojuz—16 utasai — bár néhány népgazdasági jelentőségű feladatot is elvégeztek — voltaképpen bejáratták a Szojuz űrhajó szovjet—amerikai űrrandevús változatát, kipróbálták a dokkolóberendezést és a modernizált szerkezeteket. Közben szinte teljes egészében lejátszották, szimulálták a júliusi szovjet—amerikai űrrepülés programját, beleértve a szükséges pályamódosításokat, a Szojuz és az Apollo összekapcsolásának többszöri imitálását is. Mint a kiadott közlemény hangsúlyozza, a Szojuz—16 berendezései mindvégig kifogástalanul működtek. „A földi próbák után ez volt az első alkalom az új, illetve a modernizált berendezések valóságos körülmények közepette végrehajtott ellenőrzésére — hangsúlyozta Konsztantyin Busujev professzor, az űrrandevú szovjet technikai igazgatója. — Ezért különösen értékes számunkra a siker, amely már az adatok részletes elemzése előtt is nyilvánvaló." — „Az új dokkolóberendezés kész az űrrandevúra" — erősítette meg Vlagyimir Sziromjatnyikov, az illetékes szovjet mérnöki munkacsoport vezetője. A Szojuz—16 útjának levezetésében részt vettek mindazok a szolgálatok, amelyek a szovjet—amerikai űrrandevú idejében is dolgozni fognak. Az űrrepülés központi irányítását vezető Alekszej Jeliszejev űrhajós a Szojuz—16 hatnapos missziójának tanulságait összefoglalva így nyilatkozott: „Felkészültünk a júliusi űrrandevúra." A szovjet űrhajósok parancsnoka, Vlagyimir Satalov vezérőrnagy a Szojuz—16 munkatársainak teljesítményét méltatva külön is kiemelte, hogy Filipcsenkónak és Rukavisnyikovnak két program szerint kellett felkészülnie. Az egyik a berepüléssel összefüggő sajátos feladatok elsajátítása és begyakorlása, a másik — Leonovék első számú tartalékcsapataként — a tényleges űrrandevúra való felkészülés. a modernizált űrhajó „megtanulása", a közös edzéseken való részvétel s az intenzív angol nyelvtanulás. Már tavaly tavasszal kijelölték ugyanis az űrhajók személyzetét. A két főcsapat: Alekszej Leonov ezredes és Valerij Kubasov (Szovjetunió), valamint Thomas P. Stafford dandártábornok, Vance D. Brand és Donald K. Slayton (USA). A tartalékcsapatok tagjai: Anatolij Filipcsenko ezredes, Nyikoláj Rukavisnyikov, V. A. Dzsanyibekov, B. D. Andrejev, J. V. Romanyenko és A. S. Ivancsenkov szovjet, valamint Alan L. Bean, Ronald E. Evans, Jack R. Lousma, Richard H. Truly, Robert F, Overmyer, Robert L. Crippen és Karol J. Bobko amerikai űrhajósok. Már júliusban tanúi leszünk tehát a szovjet és az amerikai asztronauták első történelmi űrrandevújának, amely a kiterjedt űrkutatási együttműködés része és egyik igen fontos állomása. A világűr békés kutatására és felhasználására vonatkozó szovjet—amerikai megállapodás kezdi meghozni gyümölcseit. Látjuk, milyen hasznos a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikusai, tudósai, űrhajózási hivatalai közötti minden őszintén gondolt kapcsolat. Mert a világ számára nem közömbös, hogyan alakulnak a szovjet—amerikai kapcsolatok. A békés együttműködésre azonban nemcsak a világűr felhasználására vonatkozó tervekkel kapcsolatban van szükség, hanem az összes kulcsfontosságú politikai, gazdasági és tudományos kérdések megoldásának területén is. A Szojuz—16 fedélzeti mérnöke, Nyikoláj Rukavisnyikov, a Szovjetunió Hőse A Szojuz—16 felbocsátása
