A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-17 / 3. szám

gratulált szovjet kollégájának és az űr­hajósoknak. A Szojuz—16 utasai — bár néhány népgazdasági jelentőségű feladatot is elvégeztek — voltaképpen bejáratták a Szojuz űrhajó szovjet—amerikai űr­­randevús változatát, kipróbálták a dok­kolóberendezést és a modernizált szer­kezeteket. Közben szinte teljes egészé­ben lejátszották, szimulálták a júliusi szovjet—amerikai űrrepülés programját, beleértve a szükséges pályamódosításo­kat, a Szojuz és az Apollo összekapcso­lásának többszöri imitálását is. Mint a kiadott közlemény hangsúlyozza, a Szo­juz—16 berendezései mindvégig kifo­gástalanul működtek. „A földi próbák után ez volt az első alkalom az új, illetve a modernizált be­rendezések valóságos körülmények kö­zepette végrehajtott ellenőrzésére — hangsúlyozta Konsztantyin Busujev pro­fesszor, az űrrandevú szovjet technikai igazgatója. — Ezért különösen értékes számunkra a siker, amely már az ada­tok részletes elemzése előtt is nyilván­való." — „Az új dokkolóberendezés kész az űrrandevúra" — erősítette meg Vlagyimir Sziromjatnyikov, az illetékes szovjet mérnöki munkacsoport vezetője. A Szojuz—16 útjának levezetésében részt vettek mindazok a szolgálatok, amelyek a szovjet—amerikai űrrandevú idejében is dolgozni fognak. Az űrrepü­lés központi irányítását vezető Alekszej Jeliszejev űrhajós a Szojuz—16 hatna­pos missziójának tanulságait összefog­lalva így nyilatkozott: „Felkészültünk a júliusi űrrandevúra." A szovjet űrhajó­sok parancsnoka, Vlagyimir Satalov vezérőrnagy a Szojuz—16 munkatársai­nak teljesítményét méltatva külön is ki­emelte, hogy Filipcsenkónak és Ruka­­visnyikovnak két program szerint kellett felkészülnie. Az egyik a berepüléssel összefüggő sajátos feladatok elsajátítá­sa és begyakorlása, a másik — Leono­­vék első számú tartalékcsapataként — a tényleges űrrandevúra való felkészü­lés. a modernizált űrhajó „megtanulá­sa", a közös edzéseken való részvétel s az intenzív angol nyelvtanulás. Már tavaly tavasszal kijelölték ugyanis az űrhajók személyzetét. A két főcsapat: Alekszej Leonov ezredes és Valerij Ku­basov (Szovjetunió), valamint Thomas P. Stafford dandártábornok, Vance D. Brand és Donald K. Slayton (USA). A tartalékcsapatok tagjai: Anatolij Fi­­lipcsenko ezredes, Nyikoláj Rukavisnyi­­kov, V. A. Dzsanyibekov, B. D. Andrejev, J. V. Romanyenko és A. S. Ivancsenkov szovjet, valamint Alan L. Bean, Ronald E. Evans, Jack R. Lousma, Richard H. Truly, Robert F, Overmyer, Robert L. Crippen és Karol J. Bobko amerikai űr­hajósok. Már júliusban tanúi leszünk tehát a szovjet és az amerikai asztronauták első történelmi űrrandevújának, amely a ki­terjedt űrkutatási együttműködés része és egyik igen fontos állomása. A világ­űr békés kutatására és felhasználására vonatkozó szovjet—amerikai megállapo­dás kezdi meghozni gyümölcseit. Látjuk, milyen hasznos a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikusai, tu­dósai, űrhajózási hivatalai közötti min­den őszintén gondolt kapcsolat. Mert a világ számára nem közömbös, hogyan alakulnak a szovjet—amerikai kapcso­latok. A békés együttműködésre azon­ban nemcsak a világűr felhasználására vonatkozó tervekkel kapcsolatban van szükség, hanem az összes kulcsfontos­ságú politikai, gazdasági és tudomá­nyos kérdések megoldásának területén is. A Szojuz—16 fedélzeti mérnöke, Nyikoláj Rukavisnyikov, a Szovjetunió Hőse A Szojuz—16 felbocsátása

Next

/
Thumbnails
Contents