A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-17 / 3. szám

tését. Az önkéntes társadalmi mun­kában való aktív részvételért meg kell dicsérnem a város fiataljait, akik nagyon agilisak, mindenütt ott vannak, ahol szükség van rájuk. S természetesen sokat köszönhe­tünk a pártszerveknek, főleg a párt járási bizottságának. » Városnéző körútra Kovács József, a vnb dolgozója, az ellenőrző bi­zottság tagja kísér el bennünket. Először is a „Sad pionierov" nevű modern lakótelepet látogatjuk meg. Új játszóterek, korszerű — 125 férő­helyes — óvoda és 60 férőhelyes bölcsőde tanúskodik arról, hogy a fiatal városnegyednek a lakói is meglehetősen fiatalok. Az új óvoda egy éve áll a leg­kisebbek szolgálatában. Mint Gyur­­csík Lajosné gazdasági felelős el­mondja, az óvodának összesen hét osztálya van, s minden osztály szá­mára külön konyhában főznek, te­hát gondosan betartják az egész­ségügyi előírásokat. Az óvodától alig száz méternyire új iskola épül. Következő „állomásunk" a város főtere, ahol elsősorban a járási nemzeti bizottság korszerű, impo­*» — — ft* i : j::* MH# f • • • *• ■ »' j: ■$ Ljú. — •! "Ai #2:3: Wwp5 #* ■ • ■: «pi lfm i_ _ • •: atu záns épülete vonja magára figyel­münket. Nem messze tői a szintén korszerű Hviezda kávéház csalo­gatja a vendégeket. Mi azonban — legalábbis egyelőre — nem enged­hetünk a csábításnak, hiszen hosz­­szú séta áll még előttünk. Végig megyünk a Marx utcán, s eljutunk a református templomhoz, amely arról nevezetes, hogy a tornyán lát­ható érckakas tévedhetetlen időjós: — Ha a kakas észak felé fordul — magyarázza kísérőnk —, az rossz időjárást jelent, de ha déli irányba néz, mint például most is, szép, napos időnk lesz. Még Kármán József emlékműve és a Petőfi itt-tartózkodására emlé­keztető márványtábla előtt állunk meg, aztán vacsorázni megyünk. Kovács elvtárs az Ipoly borozóba kalauzol bennünket. A harmad­­osztályú helyen feltűnő tisztaság uralkodik, s bizonyára ez is nagy szerepet játszik a vendégek jó han­gulatának kialakításában. — Az utóbbi időben megszaporo­dott vendégeink száma — mondja Adamcák Jozef, a borozó fiatal ve­zetője. — Az emberek előbb-utóbb rájönnek, melyik szórakozóhelyre ér­demes menni, hol érezhetik jól ma gukat. Az én elvem az, hogy a mi urunk a vendég, s ha a vendég elégedett, elégedettek lehetünk mi — azaz á vendéglátó üzem sze­mélyzete — is. Szintén a borozó jó hírnevét öregbíti az, hogy itt részeg emberekkel még véletlenül sem ta­lálkoznak a látogatók. A vendégek jókedvéről pedig esténként magyar népizenekar gondoskodik. Vacsorára ízletes házi disznó­torost eszünk, majd a finom losonci borokat kóstoljuk meg: — Ezektől a boroktól egész bizto­san nem fájdul meg a fejük — jegy­zi meg a fiatal, rokonszenves főnök. A Losonccal való ismerkedésre szánt napunk gyorsan elszaladt, búcsúznunk kell. Utoljára még fel­nézek a templomtorony tévedhetet­len időjósára, s örömmel nyugtá­zom, hogy az érckakas még mindig dél felé néz. Holnapra is szép, nap­sütéses időt ígér.. . VARGA ERZSÉBET KONTÁR GYULA felvételei 7

Next

/
Thumbnails
Contents