A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-06-13 / 24. szám

Olvasóink a felszabadulásról EMBEREK A Q A C februárjában a nyitrai * • "■ ^ partizánbrigád tagjai a topofcanyi, Zlaté Moravce-i és a fel­ső nyitravidéki hegyekben viaskodtak az ellenséggel. Majd amikor elfáradtak a harcban, a Garam menti Inovec erdei­ben kerestek menedéket. A Sztálin és Alekszander Nyevszkij partizánbrigá­dokból kivált alakulatnak Genagyij Di­mitrov Avgyejev szovjet tiszt volt a pa­rancsnoka, akit szerettek és tiszteltek a partizánok, vezetésével számos sike­res akciót, támadást, harci cselekményt hajtottak végre. A hideg tél, a nehéz életkörülmény nem csökkentette a harci kedvet. De nem kerülte el a parancsnok figyelmét, hogy nemcsak az élelem fogy rohamo­san, hanem az emberek ereje, ellenálló képessége is. A szükséges utánpótlás biztosítása egyre nagyobb akadályokba ütközött, s a helyzetet még bonyolította a magyar katonák több mint százhúsz főnyi csoportja, amely önként megadta magát. Mivel a Vörös-Hadsereg egy­ségei váratlan, rajtaütésszerű támadás­sal már 1944. december végén elérték a Garam déli szakaszát és a folyó bal partját szilárdan a kezükben tartották, a nyitrai partizánbrigád parancsnoka a szovjet hadsereggel való egyesülés lehetőségét fontolgatta. Erre vonatko­zóan parancs érkezett a Garamon túl­ról, a II. Ukrán Front északi szakaszá­nak főhadiszállásáról. A parancs a fo­lyón való átkelésre szólított fel. A feladat nem volt egyszerű. A par­tizánbrigád tagjainak ót kellett törniük a fasiszták védelmi vonalát, majd fa­gyos hidegben, jégtáblák között, a zaj­ló és megáradt Garamon át kellett jutniuk a túlsó partra. A védelmi vo­nal áttörésére február 13-án éjszaka került sor. Az éjszaka leple alatt a szovjet tüzérség tűzfüggönyében kísé­relték meg a lehetetlennek tűnő fel­adat teljesítését, a folyón való átke­lést. A hömpölygő áradatban, a rob­banó lövedékek fényében vörösen csil­logtak az úszó jégtáblák, amikor har­cosok és lovak beleereszkedtek a jeges Garamba. Nyolcszáz harcos közül nyolc­van soha nem jutott át. Elvesztek a Garam hullámaiban. A túlsó partot ért harcosok között volt Viliam Siroky, és Július Duris, a Szlovák Nemzeti Felkelés két kommu­nista szervezője. Mind nekik, mind a többieknek a selmeci hegyek nyújtottak menedéket és biztos védelmet. Rövid pihenő után, csonttá fagyott ruhákban, a selmeci hegyek másik oldalán, a hegyek lábához húzódó falvakban ta­lálkoztak a partizánbrigád tagjai a Vörös Hadsereggel, Nová Dedina, Caj­­kov, Rybník és Devicany lakosaival. A falvak népe megosztotta mindenét a fáradt, meggyötört harcosokkal. Bekö­tötték sebeiket, megszárították ruháju­kat s ágyat bontottak a csonttig fa­gyott betegeknek. A családi asztalok­nál is szívesen vendégül látták őket. 1945. február 16-ón váratlan ese-A nyitrai partizánbrigád egykori parancsnokát a népviseletbe öltözött nyecskék kenyérrel és sóval fogadják me-G. D. Avgyejev ezredes emléksoro­kat ír a Nová Dedina-i pionírok kró­nikájába Egyszerű fakerítés őrzi a hős parti­zán sírját mény zavarta meg a pihenő parti­zánbrigád életét. A Grossdeutschland SS-hadtest támadást indított Kozárovce és Rybník, azaz a levicei (lévai) járás északi részén, ahol aránylag kövesebb szovjet katona tartotta a látszólag csendesebb frontszakaszt a Budapestért folytatott hadműveletekre való tekintet­tel. A fasiszta támadás célja Léva be­kerítése, valamint az egységes szovjet frontszakasz kettéosztása volt. Ez ha­lálos veszélyt jelentett a falvak népére. A nyitrai partizánbrigád mintegy hat­száz -tagja és a szovjet egységek fel­vették a harcot a Garamon átkelt el­lenséggel. Élet-halál harcot vívtak a gaz támadókkal. A partizánok halál­megvető bátorsággal küzdöttek a tá­madás első óráiban zsákmányolt fegy­verekkel. Heves harcok dúltak a . Ga­ram menti Krivín hegy sziklái között. Csupán közelharcban sikerült megsem­misíteniük a konokul, elkeseredetten védekező fasisztákat. A nyitrai partizánbrigád tagjai 1945. február 16—17-én vívták utolsó csatá­jukat. Ekkor tizennyolc hős partizán vesztette életét. Genagyij Dimitrov Av­gyejev, a brigád parancsnoka és. a szovjet partizánok a Vörös Hadsereg­hez, a többiek pedig a csehszlovák ala­kulatokhoz csatlakoztak. 1975. február 16-án, verőfényes, szin­te tavaszias vasárnap reggelen Nová Dedina zászlódíszbe öltözött. A falu elöljárói és a lakosság ünneplő ruhá­ban fogadták a nyitrai partizánbrigád mintegy 140 tagját és Genagyij Dimit­rov Avgyejev ezredest. A szürke egyen­ruhás parancsnok még mindig katoná­san lépkedett. Az őt kísérő partizánok mellén kitüntetések díszelegtek. A mű­velődési ház felé tartottak és közös em­lékeket idézgettek. Majd az ünnepélyen egyperces néma csenddel adóztak az elesett bajtársak emlékének. Stefan Uhnák, az SZLKP levicei (lévai) járási bizottságának vezető titkára a járás harminc év alatt elért eredményeivel ismertette meg a partizánbrigád tag­jait és a lakosságot. A nevezetes év­fordulók és találkozók alkalmából em­léktáblát helyeztek el a hnb épületén. A partizánbrigád tagjai több faluba ellátogattak, s bejárták a csaták szín­helyét is. Ismerték a vidéket. A hegyek, a sziklák és a kövek nem változtak. Csak a fák. Azok olyanok, mint az em­berek. Megritkulnak az ágyútűzben. Törzsükön sebhelyek árulkodnak a ta­lálatokról. Közülük nem egy már akkor ledőlt az avarra, s azóta is a harco­sokkal alussza örök álmát. 1975. május 9-én az SZLKP levicei (lévai) járási pártbizottsága táviratot küldött G. D. Avgyejev ezredesnek. Kö­zölték vele, hogy a fasiszták fölött ara­tott győzelem és hazánk felszabadítá­sának 30. évfordulója alkalmából em­lékmű alapkövét helyezték el a Kri­min hegy szikláinál. Az emlékmű a jö­vő nemzedékeket azokra a hősi har­cokra emlékezteti, amelyeket a szovjet hadsereg segítségével a nyitrai parti­zánbrigád tagjai vívtak szabadságun­kért, boldog jelenünkért. POVA2SKY NORBERT A szerző felvételei 4 és FÁK

Next

/
Thumbnails
Contents