A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-06-13 / 24. szám
Olvasóink a felszabadulásról EMBEREK A Q A C februárjában a nyitrai * • "■ ^ partizánbrigád tagjai a topofcanyi, Zlaté Moravce-i és a felső nyitravidéki hegyekben viaskodtak az ellenséggel. Majd amikor elfáradtak a harcban, a Garam menti Inovec erdeiben kerestek menedéket. A Sztálin és Alekszander Nyevszkij partizánbrigádokból kivált alakulatnak Genagyij Dimitrov Avgyejev szovjet tiszt volt a parancsnoka, akit szerettek és tiszteltek a partizánok, vezetésével számos sikeres akciót, támadást, harci cselekményt hajtottak végre. A hideg tél, a nehéz életkörülmény nem csökkentette a harci kedvet. De nem kerülte el a parancsnok figyelmét, hogy nemcsak az élelem fogy rohamosan, hanem az emberek ereje, ellenálló képessége is. A szükséges utánpótlás biztosítása egyre nagyobb akadályokba ütközött, s a helyzetet még bonyolította a magyar katonák több mint százhúsz főnyi csoportja, amely önként megadta magát. Mivel a Vörös-Hadsereg egységei váratlan, rajtaütésszerű támadással már 1944. december végén elérték a Garam déli szakaszát és a folyó bal partját szilárdan a kezükben tartották, a nyitrai partizánbrigád parancsnoka a szovjet hadsereggel való egyesülés lehetőségét fontolgatta. Erre vonatkozóan parancs érkezett a Garamon túlról, a II. Ukrán Front északi szakaszának főhadiszállásáról. A parancs a folyón való átkelésre szólított fel. A feladat nem volt egyszerű. A partizánbrigád tagjainak ót kellett törniük a fasiszták védelmi vonalát, majd fagyos hidegben, jégtáblák között, a zajló és megáradt Garamon át kellett jutniuk a túlsó partra. A védelmi vonal áttörésére február 13-án éjszaka került sor. Az éjszaka leple alatt a szovjet tüzérség tűzfüggönyében kísérelték meg a lehetetlennek tűnő feladat teljesítését, a folyón való átkelést. A hömpölygő áradatban, a robbanó lövedékek fényében vörösen csillogtak az úszó jégtáblák, amikor harcosok és lovak beleereszkedtek a jeges Garamba. Nyolcszáz harcos közül nyolcvan soha nem jutott át. Elvesztek a Garam hullámaiban. A túlsó partot ért harcosok között volt Viliam Siroky, és Július Duris, a Szlovák Nemzeti Felkelés két kommunista szervezője. Mind nekik, mind a többieknek a selmeci hegyek nyújtottak menedéket és biztos védelmet. Rövid pihenő után, csonttá fagyott ruhákban, a selmeci hegyek másik oldalán, a hegyek lábához húzódó falvakban találkoztak a partizánbrigád tagjai a Vörös Hadsereggel, Nová Dedina, Cajkov, Rybník és Devicany lakosaival. A falvak népe megosztotta mindenét a fáradt, meggyötört harcosokkal. Bekötötték sebeiket, megszárították ruhájukat s ágyat bontottak a csonttig fagyott betegeknek. A családi asztaloknál is szívesen vendégül látták őket. 1945. február 16-ón váratlan ese-A nyitrai partizánbrigád egykori parancsnokát a népviseletbe öltözött nyecskék kenyérrel és sóval fogadják me-G. D. Avgyejev ezredes emléksorokat ír a Nová Dedina-i pionírok krónikájába Egyszerű fakerítés őrzi a hős partizán sírját mény zavarta meg a pihenő partizánbrigád életét. A Grossdeutschland SS-hadtest támadást indított Kozárovce és Rybník, azaz a levicei (lévai) járás északi részén, ahol aránylag kövesebb szovjet katona tartotta a látszólag csendesebb frontszakaszt a Budapestért folytatott hadműveletekre való tekintettel. A fasiszta támadás célja Léva bekerítése, valamint az egységes szovjet frontszakasz kettéosztása volt. Ez halálos veszélyt jelentett a falvak népére. A nyitrai partizánbrigád mintegy hatszáz -tagja és a szovjet egységek felvették a harcot a Garamon átkelt ellenséggel. Élet-halál harcot vívtak a gaz támadókkal. A partizánok halálmegvető bátorsággal küzdöttek a támadás első óráiban zsákmányolt fegyverekkel. Heves harcok dúltak a . Garam menti Krivín hegy sziklái között. Csupán közelharcban sikerült megsemmisíteniük a konokul, elkeseredetten védekező fasisztákat. A nyitrai partizánbrigád tagjai 1945. február 16—17-én vívták utolsó csatájukat. Ekkor tizennyolc hős partizán vesztette életét. Genagyij Dimitrov Avgyejev, a brigád parancsnoka és. a szovjet partizánok a Vörös Hadsereghez, a többiek pedig a csehszlovák alakulatokhoz csatlakoztak. 1975. február 16-án, verőfényes, szinte tavaszias vasárnap reggelen Nová Dedina zászlódíszbe öltözött. A falu elöljárói és a lakosság ünneplő ruhában fogadták a nyitrai partizánbrigád mintegy 140 tagját és Genagyij Dimitrov Avgyejev ezredest. A szürke egyenruhás parancsnok még mindig katonásan lépkedett. Az őt kísérő partizánok mellén kitüntetések díszelegtek. A művelődési ház felé tartottak és közös emlékeket idézgettek. Majd az ünnepélyen egyperces néma csenddel adóztak az elesett bajtársak emlékének. Stefan Uhnák, az SZLKP levicei (lévai) járási bizottságának vezető titkára a járás harminc év alatt elért eredményeivel ismertette meg a partizánbrigád tagjait és a lakosságot. A nevezetes évfordulók és találkozók alkalmából emléktáblát helyeztek el a hnb épületén. A partizánbrigád tagjai több faluba ellátogattak, s bejárták a csaták színhelyét is. Ismerték a vidéket. A hegyek, a sziklák és a kövek nem változtak. Csak a fák. Azok olyanok, mint az emberek. Megritkulnak az ágyútűzben. Törzsükön sebhelyek árulkodnak a találatokról. Közülük nem egy már akkor ledőlt az avarra, s azóta is a harcosokkal alussza örök álmát. 1975. május 9-én az SZLKP levicei (lévai) járási pártbizottsága táviratot küldött G. D. Avgyejev ezredesnek. Közölték vele, hogy a fasiszták fölött aratott győzelem és hazánk felszabadításának 30. évfordulója alkalmából emlékmű alapkövét helyezték el a Krimin hegy szikláinál. Az emlékmű a jövő nemzedékeket azokra a hősi harcokra emlékezteti, amelyeket a szovjet hadsereg segítségével a nyitrai partizánbrigád tagjai vívtak szabadságunkért, boldog jelenünkért. POVA2SKY NORBERT A szerző felvételei 4 és FÁK
