A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-06-06 / 23. szám
Ha a Csallóköz nevét kimondjuk, .mindannyian ugyanarra a szigetre gondolunk: a Nagy- és a Kis-Duna által határolt beláthatatlan síkságra, ahol óriási kiterjedésű gabonatáblákat ringatnak a szellők. Nos, ezen a nagy-nagy szigeten van még egy másik, egy kicsi sziget is: Solary (Sóssziget). Igaz, ma már csak a neve szerint sziget, mert a patak, amely évszázadokkal ezelőtt — még a török időkben — körülcsörgedezte ezt a területet, elveszett valahol a Csallóköz múltjában. Hogy miért »sós“ a sziget, nehéz megállapítani, de feltehetően az itt élő emberekről kapta nevét, akiknek jórészét Sósnak hívták egykor. Különös hely ez a Sóssziget. Nem falu, mégcsak nem is tanya. Csupán egyetlen épület található szerte a vidéken: a növénynemesítő állomás gazdasági épülete. Körülötte szebbnél szebb virágok nyílnak, az orgonabokrok éppen most hullatják illatos terhüket. A magányos épületben Bartalos Menyhért agrármérnököt, az állomás vezető növénynemesítőjét találjuk. — Igazi szakembernek bizony meg sem merném mondani, hányfajta növény nemesítésével foglalkozunk, mert az biztosan azt mondaná, hogy ennyi mindent nem lehet jól csinálni. Főleg ha meggondoljuk, hogy szakembereink száma is elég alacsony: mindössze három nemesítünk, egy genetikusunk és három segédnemesítónk van. Rajtuk kívül 24—25 dolgozót foglalkoztatunk — mondja már a „bevezetőben“ s én föllélegzem, hogy nem vagyok „igazi“ szakember, így hát nyugodtan föltehetem a kérdést: mi mindent nemesítenek Sósszigeten? — Búzát, fűszerpaprikát, dinnyét, a sültgalambra. A1 nemesítéshez fantasztikus türelem kell. Mi genetikai úton avatkozunk be a növények életébe. Minden növénynek ismerjük az úgynevezett génalapját. Ha olyan egyedeket keresztezünk, amelyek legalább tíz tulajdonságban eltérnek egymástól, több mint egymillió új variációt kapunk. Az utódok első nemzedéke általában átmeneti forma, s a nemzedék egyes tagjai nem különböznek egymástól. A tulajdonságok a második nemzedéktől kezdve már variálódnak. Két egyed keresztezése révén tehát rengeteg új változat jön létre: a nemesítő feladata, hogy a megfelelőt kiválassza. Közben természetesen nagyon sok megfigyelést kell végeznünk. A nemesítés fő céljai, hogy jobb minőségű és több termést kapjunk, hogy a növénynek minél nagyobb legyen a betegségekkel szembeni ellenállóképessége, fagyállósága stb. A Sósszigeti Növénynemesítő Állomás összesen 300 hektár területen gazdálkodik, ebből 48 hektáron a már említett növényeket nemesítik, a többin vetőmagot (búzát, árpát, kukoricát, borsót) szaporítanak és takarmánynövényeket termesztenek. Látogatásunkkor az ördög nevű dűlő volt az állomás legforgalmasabb területe, ügyeskezű lányok, asszonyok dinnyepalántákat ültettek ki éppen. Rákóczi Lajos agrármérnök, a „dinnyések“ főnöke — aki ezenkívül búza- és ciroknemesítéssel is foglalkozik — elárulta, hogy az itt termesztett dinnyéből évente 6—10 vagonnal el is adnak: akinek tehát szerencséje lesz, talán megkóstolhatja a sósszigeti zamatos dinnyét. Mi már néhány érettet is láttunk: Bugár Irénke dinnyetechnikus mutatta őket az üvegházban. Oklömnyi nagyságúak voltak csupán, de a nagyság — Bartalos mérnök szerint — nem mérvadó. SZIGET A s a seprűcirok kivételével az összes cirokféléket. Főként a hibrid szudánifüvekből nagy az igény, mivel sok helyen erre alapozzák az egész nyári takarmányozást. Sokkal nagyobb a hozama, mint a kukoricának. — Úgy tudom, búzából már több mint száz mázsás hektárhozamot is elértek ... — Igen, de nekünk nem ez a célunk, hiszen ha egyszer elérjük a száz mázsát, az lehet véletlen is. Célunk, hogy a gyakorlatban mindig túlszárnyaljuk a hatvan mázsás hektárhozamot. — Milyen módszerekkel dolgoznak? — Azt szokták mondani, hogy „gazda szeme hizlalja a jószágot“. Ez koránt sincs így, hiszen nem elég csak nézni, tátott szájjal várni A dinnyenemesítés fő célja a bő termés, a jó íz és a növénybetegségekkel szembeni nagy mértékű ellenállóképesség elérése. Az érett dinnyéken kívül is sok érdekességet láttunk Sósszigeten. Például 160 búzafajtát — egyetlen műanyagfólia alatt. De megemlíthetjük az érett, piros fűszerpaprikát is. Vagy a különböző cirokfajták keresztezéssel létrehozott átmeneti formáit és az érdekesebbnél érdekesebb alakú búzakalászokat... Valóban különös hely ez a Sóssziget. Fogva tartja, nehezen engedi el a látogatót. Van benne valami romantikus, valami kimondhatatlan, nem mindennapi. Vagy talán csak azért érzem így, mert május van? VARGA ERZSÉBET Prandl Sándor felvételei o