A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-30 / 22. szám
Egyidős volt a századdal. 1900. május 26-án született Morvaországban. S hogy elsősorban e századdal asszociáltuk, az, Freud óta tudjuk, nemcsak a véletlen dolga. Valóban, a cseh, de talán a modern európai költészetben sem találunk még egy költőt, aki enynyire össze lenne forrva századával. Edison — Az idő szignálja — Ma még lenyugszik a nap az Atlantisz fölött — A béke dala. Nezval-könyvek — versek, drámák — címei. S már ezek is jelzik a kort, a századot, amelyben születtek, amelyről szólnak. Nézzük a bibliográfiai adatokat. Morva falusi tanító fia, gyermekkorát a Cseh-Morva-hegyvidék egyik kis falujában töltötte, középiskoláit Trebícben végezte, Brnóban egy szemeszteren át jogot hallgatott, Prágában diplomát szerzett a bölcsészkaron. Salda kedvenc tanítványa volt. írói hivatásának élt, polgári foglalkozást csak átmenetileg vállalt. Beutazta Nyugat- Európát, a Szovjetunióban is többízben megfordult. 1924-ben belépett a kommunista pártba, 1922-ben — Wolker társaságában a Devétsil (Kilenc erő) avantgárd írói kör tagja volt, 1934- ben megalakította a cseh írók egy szürrealista csoportját. Politikai és filozófiai fejlődésére nagy hatással volt apja, Wolker, Salda és a prágai egyetem marxista zenetörténész-tanára, Zdenék Nejedly. Ennyi az életrajz. A többi: munka és munka. Szakadatlan munka. Századunk cseh, de világirodalmában is páratlan munkabírású ember volt. Évente két-három kötete is megjelent, összes műveit 1950-ben 35 kötetben adták ki. Költészetét gyermekkori élményei és emlékei, a családi kör, a falusi figurák és a morva táj színei jellemzik (légszebb és legismertebb ilyen jellegű verse a „A Szvratka folyó partján"). Szürrealista-poetista korszakának legmaradandóbb alkotása 1928-ban írt elbeszélő költeménye, az „Edison”, amelyben a nagy amerikai feltaláló ürügyén voltaképpen egész életfelfogásáról s — megintcsak a bűvös szó — századáról vall. Jelentős műve továbbá az 1934-ben kiadott „Sbohem a satecek” (Isten hozzád, lengj kendő), az 1950-ben írott „Zpév míru" (A béke dala), amelyért a Béke Világtanács aranyéremmel tüntette ki, a „Z domoviny” (Szülőhazámból) című versciklus (1951) és a „Chrpy a mésta” (Búzavirágok és városok — 1955). Nezval életének utolsó esztendejében mutatta be a komáromi Területi Színház a Prévost-regény alapján írt verses drámáját, a Manón Lescaut-t, melyet a németek megszállta Prágában írt. Antik versformában írta a „Dnes jesté zapadá slunce nad Atlantidou" (Ma még lenyugszik a nap az Atlantisz ' felett) című drámáját is (1956-ban), az erőszak és a zsarnokság ellen, az emberi jóságba vetett hittel, s halála után jelent meg magyarul is olvasható, félbemaradt emlékezéseinek kötete, a „Z mého zivota" (Életemből), mely nemcsak önarckép és családi szociográfia, hanem a két világháború közötti cseh szellemi élet érdekes krónikája. Az iszonyatos munkabírású költő végülis felemésztette önmagát, ötvennyolc évesen távozott közülünk, immár majd húsz esztendeje ennek is. De szellemi teljesítménye itt él közöttünk, nagy barátjának, a még tőle is sokkal korábban távozott Wolkernck teljesítményével együtt. A modern cseh költészet legmagasabb csúcsaiként.-esi-Közös hazában (V spolocnej vlasti. Pravda Könyvkiadó, 1975.) A szocialista hazafiság és az internacionalizmus egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Helyes értelmezésük természetesen az egész világon nagyon fontos, de különösen azokban az államokban játszik pótolhatatlan szerepet, amelyekben több nemzet és nemzetiség él együtt. A nacionalizmus még napjainkban is erős szocializmus- és kommunizmus-ellenes fegyver a nemzetközi burzsoázia kezében. Erről az 1968-as ellenforradalom idején is meggyőződhettünk. A történelmi fejlődés eredményeként a Csehszlovák Köztársaság soknemzetiségű államként jött létre, s ez a tény hazánk történelmében — mint a politikai, gazdasági és kulturális élet aktív összetevője — mindig fontos szerepet játszott. Az az út, amelyen a burzsoá Csehszlovák Köztársaság uralkodó körei a nemzetiségi kérdést megoldani igyekeztek, nem vezethetett sehová, csupán zsákutcába. Az ellentétek egyre halmozódtak, a szakadékok mélyültek, s a következmény: az állam legyengülése — persze, a lakosság rovására. A felszabadulás, illetve 1948 februárja után Csehszlovákia Kommunista Pártja a marxizmus-leninizmus egyik legfontosabb komponense — a proletár nemzetköziség eszméje — szerint igazodott. A nemzetiségek létével és további fejlődésével kapcsolatos kérdések megoldásakor tehát a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságának elvéből indult ki. Csakis így juthattunk el arra a pontra, ahol a nemzetiségi kérdés megszűnt probléma lenni. A Pravda Könyvkiadó gondozásában most megjelent könyv a két évvel ezelőtt Közös hazában címmel kiadott műnek a szlovák fordítása. Szerzői — Juraj Zvara, Balázs Béla, Csanda Sándor, Dusek Imre, Mózsi Ferenc és Mihály Géza — a csehszlovákiai magyarság politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életéről adnak tárgyilagos képet. A kiadó jóvoltából tehát a mű most eljut a szlovák olvasókhoz is, azokhoz az emberekhez, akikkel közös hazában élünk: hogy jobban megismerjék életünket, hogy ilymódon is szorosabbá váljék egymáshoz-tartozásunk. — v — CSONTOS VILMOS versei DAL A SZIKINCÉRÖL VÉNUSZ Szikince, vizednek két partja, Olyan, mint az anya két karja : öleli gyermekét szeretve, S féltve az útjára eresztve. Két partod, haj, régen csupa fűz. Pipacstól, nyáron át, mint a tűz, Lobogtál, s csábító volt habod, — Be sokszor végig csókolgatott. Szikince, itt állok partodon. Ki voltál, most végig álmodom. Hallom habod csobogásait, Látom szép meztelen lányaid . . . — Más vagy már, — szabályos lett utad, Nem nézik tükrödben lombjukat A sorra kivágott parti fák, — Elhagytál múltat, s romantikát. Márványba vésett asszony, Akivel sose. alszom. \ Szemepárja két csillag, Bolondít, rám kacsintgat. Már meghódított, s tudja: Nem lennék, tova futna. De nem fut, rám vár örökké, Ö változtat örömmé, Mert így van, így, szeretve, Vetkőzve meztelenre. Agyamba nem bújtatva, Szobornak megfaragva. BARCZi GÉZA RAJZA 19
