A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-30 / 22. szám
H jó idő lesz, május 20-án nyitják meg — kísérletképpen — az üdülőtelepet, azaz teleengedik vízzel a három fürdőmedencét, tehát mire ez a cikk megjelenik, akkorra feltehetően pogány lubickolás, vidám fürdőzés, úszás, napozás színterévé válik a most még kihaltnak látszó patincei (páti) üdülőtelep. Mert most nyitás előtt csak amúgy ímmel-ámmal engednek be a kapun bennünket, ami érthető, hiszen a száraz medencékben ma még legfeljebb focizni, röplabdázni, kártyázni, biciklizni lehetne. Egyhez sincs kedvünk. Ellenben megnézzük az úgynevezett „római fürdőt". Ez egy nagy pocsolya, közepében hatalmas rozsdás csővel és brekegő békákkal. Állítólag itt már a római katonák is kióztatták lovaglástól elgémberedett és az északi időjárástól bizonyára alaposan elreumásodott derekukat. Tehát ez a pocsolya igencsak régi keletű, sokkal régebbi, mint az a cső a közepén, ami elsüllyedt gőzhajót juttat az ember eszébe, s amit eddig a legerősebb emelődaru sem bírt kitépni a földből, így aztán ott is maradt, kissé félrebillenve mint a részegek süvege, ahová valamelyik reumás páti gróf leverette s most mint említettem békák brekegnek, kuruttyolnak körülötte. A geológusok itt végezték az első fúrást 1959-ben. Nem tudom milyen mélyre akartak lefúrni, de az tény, hogy a fúrót a feltörő víz a magasba dobta, a geológusok meg sem álltak Patig, mintha a római légiók kergették volna őket, a forrásból meg ömlött a víz s csakhamar jókora tavacska keletkezett, tűzoltók és más mentőosztagok jöttek, s dugaszolták el a rakoncátlan forrást, még mielőtt elárasztotta volna a környéket. Ám a víz, amely feltört, 27 C° hőmérsékletű volt, kénes tartalmú, s azonnal akadt néhány ember, akik azon kezdtek tűnődni, hogyan lehetne hasznosítani. Ekkor ez a terület a hurbanovói (ógyallai) járáshoz tartozott. Újabb fúrást végeztek, újabb' forrásra bukkantak, épp csak azt nem tudták eldönteni: a községé, Paté, legyen-e a keletkező fürdőtelep, vagy a járásé. Két év stagnálás következett, azalatt az ógyallai járás is megszűnt. 1964-ben a komáromi járási nemzeti bizottság úgy döntött, hogy fürdőmedencéket kell építeni, önsegélyezési alapon. A medence környékét is ekkor tették rendbe, fásították stb. ugyancsak brigádmunkában. Amikor 1965-ben felépült az első fürdőmedence, kiáradt a Duna, s Pótnál átszakította a gátat. Ezen a helyen két méteres víz hömpölygött, s a medence új betonfalai is megrepedeztek. A szennyes ár visszavonulása után 29 szovjet faházat építettek ide, s azokban helyezték el ideiglenesen az otthonukat vesztett patiakat; ők 1967-ben mentek el s a megürült faházak képezték az üdülőtelep alapját — amit a községtől a jnb vett át. 1970-től önálló költségvetési üzem, konkrét fejlesztési tervvel, a jnb sokmillió koronás hozzájárulásával. Tehát, „a gyermek — mint Kubik László a fürdőtelep vezetője mondotta — 1970-ben végre megszületett". ÖTÉVES A „GYERMEK" Egy furcsa szürkészöld levelű fácska alatt állok. A levelek hosszúkásak és illatosak s én képtelen vagyok kitalálni, miféle fa ez, amelynek lombjait a langyos májusi szellő borzolgatja. — Oliva — mondja Kocsi Gyula művezető, aki vállalkozott arra, hogy bemutatja nekünk a fürdőtelepet. „Oliva”, mormolom magamban, szégyenkezve hiányos botanikai ismereteim miatt. Ismernem kellene az olajfát, hiszen illatos bogyóiból már ettem — ha nem is a legjobb étvággyal. Nem baj, a sárga, piros, bordó, tarka-barka tulipánokat, amelyekből többezer pompázik a sétányok mentén azonnal felismerem. — Tulipánok — mondom hangosan, de senki sem néz rám elismerően. Úgylátszik a tulipánt mindenkinek ismernie kell, akárcsak a pitypangot. No jó! Azonban ismerem én a jegenyéket is, amelyek olyan büszkék, mintha ők is délszaki fák lennének s leveleikkel festőművész után sóvárognak. Festőművész nincs a közelben, de van egy fotóművészünk, akkora fényképezőgéppel, mint egy csillagvizsgáló: elégedjenek meg vele. Egyszóval az öt év alatt sok minden történt ezen a fürdőtelepen. Ma már két forrásból ömlik a 27 C°-os hévíz; másodpercenként hatvan liter. A medencék hét-nyolc óra alatt telnek meg, vagyis naponta kicserélhetik a vizet, sőt napközben is többször leengedhetnek belőle, illetve feltölthetik. A víz így viszonylag mindig tiszta, nincs tisztább fürdővíz a környéken; gyógyító hatása pedig a szakemberek szerint is 12 Az egyik új medence — még viz nélkül I
