A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-05-30 / 22. szám

kétségtelen. (Egy időben — Kocsi elv­­iárstól tudom — még Pőstyénbe is hordták a páti iszapot!) Az eddigi fúrások 220, illetve 180 méter mélyek. Talán, ha mélyebbre fúr­nának melegebb vizet is nyerhetnének, de ... nincs, aki a kockázatot, azaz a felelősséget vállalná. A geológusok egyelőre nem állnak jót azért, hogy melegebb vizet találnak, de az köny­­nyen megeshet, hogy a jelenlegi for­rásokat elrontják, lehűtik, vagy a víz nyomását csökkentik. Jövőre mégis ter­veznek újabb, legalább 300 méter mély fúrást, de távol a jelenlegi forrósoktól. A körülkerített üdülőtelep területe ma 35 hektár. Fürdőidényben három ember csak a kerítést javítgatja. Az üdülőte­lep saját létesítményeiben kb. 300 ógy­­gyal rendelkezik, egy ágy napidíja 17.— korona, fürdéssel együtt húsz ko­rona. Természetesen itt is egyre-másra épülnek a hétvégi üdülőházak, helye­sebben üzemi üdülők — ezekben je­lenleg 800 ágyat tartanak számon. JÓ FÜRDŐNEK NEM KELL REKLÁM A fürdőtelepnek hamar híre ment (ami szinte érthetetlen, hiszen mi még nem is írtunk róla), először, mint min­den kellemes dolgot a csehországi tu­risták fedezték fel. 1970—71-ben még ők tették ki a fürdőtelep vendégeinek hatvan százalékát. De azóta már a közeli-távolabbi környék is megismerte, s nyáron át, szabadszombatokon, va­sárnap és ünnepnapokon ezerszámra özönlik a nép a páti forrásokhoz. Ma már egyetlen vasárnap annyi a fürdő­­ző (az eladott fürdőjegyek szórna bizo­nyítja), mint az egész 1970-es eszten­dőben. Tehát mennyi? Kubik elvtárs tűnődik elárulja-e, mert hisz a fürdőte­lep mai befogadó képessége 4000 em­ber, de bizony volt már olyan vasár­nap, hogy kilenc, sőt tízezren heve­­résztek tikkadtan a páti napfényben, amely köztudott, leghosszabb ideig tart az országban (kb. 50 nap). Ez termé­szetesen nem túl kényelmes fürdőzés, de megakadályozása, sőt megfékezése is szinte lehetetlen — marad hát a to­lerancia és a kerítésjavítás. JOBB MA EGY TÚZOK, MINT A TEGNAPI VERÉB Gondolom, ezt az általam átgyúrt közmondást szükségtelen megmagya­rázni. Tegnap itt valóban csak a vere­bek csicseregtek, azaz a már említett rozsdás csövön és iszapos pocsolyán kívül nem volt itt semmi, ma pedig: fürdőmedencék, rózsaligetek, pagonyok, nyárfaszegélyezte sétányok, tulipános rétek, gépkocsiparkolók (háromezer autó részére) egy Thermál nevet viselő vendéglő, kioszkok, ahol narancstól halpaprikás konzerveken keresztül, (gondolom) égi mannáig minden kap­ható. Az üres konzervdobozok, banán­héjak, söröspalackok és egyéb kultu­rális hulladékok természetesen a már többször említett római fürdőbe hajít­­tatnak, Kubik elvtárs nagy elkeseredé­sére, tán mondanom sem kell, mert hisz szemetesláda, szemetes kuka bő­ven akad a telepen, az idén remélhe­tőleg azokat is megtalálja a kedves fürdővendég. Évi fejlesztési tervük, mintegy három millió korona. Két éven belül egy több emeletes szállodát akarnak felépíteni. De ami még talán ennél is lénye­gesebb: a virti kiserdőben, amely egy hetven hektáros tóba nyúlik, új szóra­koztató központ létesítését tervezik. Egyetlen problémájuk van, hogy most szélesítik azt az öntöző csatornát, amely a fürdőtelepet a kiserdőtől el­választja, s amíg a meliorációs központ ezt be nem fejezi, ők sem építhetik rá a tervezett hidat... A kiserdőben és a tavon a szórakozni, sportolni vágyók paradicsoma jön létre. ilyen paradicsomi kilátásoktól szinte mi is paradicsomi hangulatba esünk, megiszunk egy Pepsi Colát és egy kitű­nő kávét a Thermál nevezetű harmad­osztályú vendéglőben, amelynek ajta­jában Izsák István pincér mélabús te­kintettel várja május húszadikát, azaz a vendégeket. A vendéglő a Jednota Fogyasztási Szövetkezeté, ötven alkalmazottja van, s fürdőidényben 500—600 ebédet ké­szít és ad el. De ezer ebéd sem megy ritkaságszámba. Az étterem falát vadásztrófeák, szarvas- és őzagancsok stb. díszítik, de legnagyobb meglepetésünkre az egyik falon egy kifeszített oroszlánbőrt lá­tunk s az oroszlán megmaradt, gipsz­­beöntött fogaival szörnyűségesen vicso­rog. Ezt a nagyvadat remélhetőleg nem itt lőtték. A sarokban a túzokra is rábukka­nunk: üvegszemével néz bennünket el­mélázva, aztán mintha kacsintana is. Hívogatóan, úgy nézem-Természetesen az idénynyitás után is eljövünk. ZS. NAGY LAJOS Prandl Sándor felvételei Ai utolsó simítások Vendégvárás

Next

/
Thumbnails
Contents