A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-16 / 20. szám
Bizonyos vagyok abban, hogy a város, amelynek szépséges utcáit, parkjait most járom, egyike a világ legszebb városainak. Város — zaj, füst, korom, rossz levegő nélkül. S a házak sem egyszerű házak, hanem paloták. Hogy kik laknak a palotákban? Munkások, dolgozó emberek, akik hazánk minden tájáról özönlenek ebbe a meseszép városba, hogy kipihenjék magukat, felüdüljenek, vagy gyógyulást keressenek a forrásvizekben. Mert hiszen nem a föld valamelyik távoli sarkában vagyunk: Mariánské Lázné ez a csodálatos város. Mariánské Lázné — királyok, monarchák, főurak városa volt egykor. Ne csodálkozzék olvasóm: bizony, királyok is jártak a városban. Nem is olyan régen, századunk elején még VII. Edward angol uralkodó is itt gyógyíttatta magát. Nem tudhatjuk, hogy a „csodatevő” forrásvizek csábították ide őt oly gyakran, vagy pedig a szegény kalapáruslány, akibe a király fülig szerelmes volt. Bizony, fülig szerelmes volt — különben miért vásárolt volna mindennap kalapot? Csakis azért, mert — király létére — aligha találkozhatott volna másként szerelmével. Rossz nyelvek szerint később már nemcsak a kalapvásárlások alkalmával találkozott a király és a lány: állítólag a közeli kynzvarti kastély egyik szobája sokat tudna beszélni róluk — ha beszélni tudna. Ügy látszik, a pletyka már századunk elején sem kímélt senkit — még a királyokat sem. Annyi bizonyos, hogy a múlt században főként főurak látogatták Mariánské Láznét, s egész sor monarcha gyógyíttatta itt magát. Abban az időben a dolgozók természetesen nem látogathatták Európa fürdővárosainak ezt a gyöngyszemét, mivel az itt-tartózkodásért és a gyógykezelésért járó magas árakat nem tudták volna megfizetni. Nem változott a helyzet az első Csehszlovák Köztársaság idején sem: a dúsgazdag vendégek többsége akkor is határainkon túlról, főként Németországból érkezett. A fasiszta megszállás évei alatt a németek úgynevezett „kórházi" várossá alakították Mariánské Láznét, s fürdöberendezéseinek jórészét elpusztították. A felszabadulás után államunk a németek okozta károk eltávolítására, a város rendbehozására hatvan millió koronát áldozott. A parkok, források mesés városa 1945 májusában szabadult fel, s első vendégei a koncentrációs táborokból hazatérő csehek voltak . . . Ezerkilencszáznegyvennyolcban államosították a fürdőket, s Mariánské Láznét a dolgozók legnagyobb rekreációs központjává építették ki. A fényes palotákat, ahol egykor királyok laktak, dolgozó népünk vette birtokába. Ugyan, kinek — melyik itt-Jellegzeles városrész tartózkodó munkásnak is jutnának ma már eszébe a gazdag monarchák? Arra azonban mindmáig büszkék lehetünk, hogy a világirodalom legnagyobbjai — Goethe, Gogol, Turgenyev, Mark Twain, Maxim Gorkij — is megfordultak .ebben a csodálatos városban. S itt keresett gyógyulást egy sor világhírű zeneszerző: Fryderyk Chopin, Richard Wagner, Liszt Ferenc, Johann Strauss és Lehár Ferenc is. Goethe, a nagy német költő Mariánské Láznéban volt életében utoljára szerelmes, a 19 éves Ulrika Levetzowba. A költő Ulrika kezét is megkérte, de a fiatal lány mamája elutasította az akkor már hetvennégy éves Goethét ... A világirodalom kincsesházába — Marienbadi elégiák címmel — egy csokor gyönyörűszép verset hozott ez a „kosár”, de a csalódott költő már soha többé nem látogatott el a „drága cseh földre", ahogy Csehországot nevezte . . . A nemzetközi kulturális konferenciák, művészeti fesztiválok kedvelt színtere, a negyven gyógyforrás városa egy mesés szépségű völgyben terül el, s a környező erdős vidékkel harmonikus egységet képez. A város fölött Krakonos, az Óriáshegység fejedelme őrködik, kezében karóval, hogy az ellenséget elriassza. Igaz, manapság már senki sem fél tőle. Mariánské Lázné látogatói békésen üldögélnek a „hegyfejedelemről” elnevezett szálloda melletti kávéházban. Békésen üldögélnek az üdülőházak klubtermeiben, nyugodtan sétálnak a város festői szépségű parkjaiban. Háborítatlanul pihenhet, gyógyulhat itt mindenki, hiszen Európa fürdőhelyeinek gyöngyszeme immár nem a gazdagok, nem a királyok városa, hanem a dolgozóké, mindannyiunké. VARGA ERZSÉBET 6
