A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-16 / 20. szám
Olvasóink a felszabadulásról A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN A 4500 lelket számláló Gabcíkovo (Bős) Csallóköz legelmaradottabb és legszegényebb községei közé tartozott. A lakosság többsége grófi birtokokon dolgozott minimális bérért. Sokan messze vidékekre elszegődtek aratómunkásnak. A helybeli nagybirtokosok a főutcán laktak, míg a földmunkások vályogból tákolt nádfedeles házakban. A sáros, latyakos talajon tengelyig merült a kocsi kereke, mivel az uraság a lenyűgözően szép kastélyán kívül nem törődött semmivel. Az egészségtelen ivóvíz századokon keresztül előidézője volt a golyvás megbetegedéseknek. Ilyen áldatlan viszonyok közepette a község lakossága türelmetlenül várta az előrenyomuló szovjet csapatokat. A háború éveiben német és magyar katonák tartózkodtak Bősön és viselkedésükkel az amúgy is elkeseredett lakosság ellenszenvét váltották ki. Egy ideig Szálasi nyilasai is itt vertek tanyát. A szovjet csapatok elől menekülve elhajtották az igavonó állatok és a szarvasmarhaállomány jelentős részét. 1945 hús vét vasárnapján vonultak be a községbe a szabadságot hozó, várva-várt szovjet csapatok, nyomukban új élet sarjadt. Nehéz volt az indulás. Mindent elölről kellett kezdeni. A szovjet katonai parancsnokság átadta az irányítást a kommunista párt helyi szervezetének. A felszabadult községben a lakosság lelkesedése és ügybuzgalma nem ismert határt. Először az utak portalanításához fogtak hozzá. Mivel cementet nem lehetett kapni, kikövezték az út burkolatát, és megindult az autóbuszközlekedés Bratislava és több más település irányába. Ily módon kapcsolták be a községet az ország vérkeringésébe; így tették lehetővé a fölös munkaerőknek, hogy üzemekben vállaljanak munkáj. A hatvanas években nagyobb méretű útépítés kezdődött a községben. A meglévő utakat is tovább portalanították. A tanítás több helyen folyt. Az új iskola felépítésével vég' vetettek ennek az áldatlan állapotnak. A bősiek egészségvédelméről korszerűen berendezett egészségügyi központban gondoskodnak. Két körzeti orvos, egy nőgyógyász, egy gyermekorvos, két fogorvos és állandó tanácsadói szolgálat áll a lakosság és a szomszédos községek Jurová, (Dercsika), Baka Trstená (Nádasd) rendelkezésére. A bősiek szívügyüknek tekintették falujuk fejlesztését, és kivették részüket a társadalmi munkából, összefogásuk eredményeként parkok, járdák épültek. Társadalmi munkában készült el a ravatalozó is. A volt grófi kastélyban szociális otthont, a parkban sporttelepet létesítettek. Ma már sokan találnak helyben munkát. Javították a lakosságnak nyújtott szolgáltatást. Nagy segítséget jelent a dolgozó nőknek az óvoda és bölcsőde felépítése, amelyekben 120 gyermek talált kellemes otthonra. A hnb helyi gazdálkodási üzeme fűrésztelepet épített és épületfát készít a megrendelők számára. Bősön szövetkezeti lakásépítés is folyik. Egyre több lakóháztömb kerül átadásra. A felszabadulás után eltelt három évtizedben új utcák és lakónegyedek épültek. A Csilizhajlat nevű negyedben 115-re tehető az új családi házak száma. Gyökeresen megváltozott a régi szegénynegyedek képe: a Békaváré, a Kenderáztatóé és az Üjsoré. A helyi gazdálkodási üzem tizenhatféle szolgáltatást nyújt. Mivel a község közel fekszik az országhatárhoz, jelentős létesítménynek kell tekinteni az 1971-ben átadott üzemanyagtöltő állomást. A helybeli és a községen áthaladó idegenforgalmi igény kielégítésére központi áruházat építettek. Az üzlethálózat kielégítő. A lakosság mindent megvásárolhat helyben. A méltóságteljesen hömpölygő Duna mellett, a Csallóköz legtermékenyebb részén húzódik a község határa. A mintegy ötezer hektáros terület az állami gazdaság tulajdona. A mezőgazdaságban dolgozók életében akkor következett be döntő fordulat, amikor a kezdetlegesen gazdálkodó szövetkezeteket az állami gazdaságok hatáskörébe sorolták. Mivel a Duna mentén húzódó termőföldeken éveken keresztül pusztított a talajvíz, vízelvezető csatornarendszert építettek. Ez két szempontból is előnyös. Elvezeti a fölösleges talajvizet, szárazság idején pedig felhasználható a cukorrépa és más hasznos takarmányok öntözésére. A Bősi Állami Gazdaság dolgozói aránylag rövid idő alatt az ország legjobban gazdálkodó üzemei közé küzdötték fel magukat. 1973-ban a gabonatermesztésben elért kiváló eredményeikért Munkaérdemrendet kaptak. Az állami gazdaság vezetői a községfejlesztési tervek megvalósításában együttműködnek a hnb-vel. 1973-ban munkásotthont építettek, amelyet a gazdaságban agitációs központként használnak. Itt tartják összejöveteleiket az egyes tömegszervezetek is. Itt kapott helyet az ifjúsági klub,, a könyvtár, valamint a község munkásmozgalmi hagyományait és fejlődését 'bemutató történelmi emlékszoba. A lakosság nagy örömére a kastély parkjában fürdőmedencét is építettek, melybe gyógyvizet eresztenek. A magas állami kitüntetésben részesült állami gazdaság a csehszlovákszovjet barátság nevet viseli és sokoldalú kapcsolatot tart fenn a szaratoví kolhozzal. A gazdaság dolgozói közül háromszázan a CSSZBSZ helyi szervezetének tagjai. Bősön a felszabadulás előtt mindössze 630, többnyire vályogból épült házat tartottak nyilván. Az a tény, hogy három évtized alatt közel hatszáz új, korszerű családi ház épült a faluban, önmagáért beszélt. Még a volt gazdasoron is újjáépültek a házak, mintha ezek is feledtetni akarnák a múltat. A bősiek többsége ma már nem vándorol munka után, a 900 munkaképes ember kétharmada helyben, az állami gazdaságban, a helyi gazdálkodási üzemben és a hajóállomáson talál munkát. SVINGER ISTVÁN 4
