A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-05-09 / 18-19. szám

a EJ 3 2 0 0 0 0 0 2 nak tűnő síneken a személyszállító és tehervonatok százait vontassa. A csarnokban nemigen válthattunk szót kísérőmmel, hiszen az ércesen csengő lármában még a saját szavát is alig hallja az ember. Gyári kör­sétánkról visszaérve, a pártelnök dolgo­zószobájába, arra kértem Reznícek elv­társat: ajánljon az üzem 40 szocialista munkabrigádja közül egyet, amelynek képviselőivel néhány szót válthatnék. Vendéglátóm egyből, minden töpren­gés nélkül a Csehszlovák—Szovjet Ba­rátság nevet viselő munkabrigádot vá­lasztotta; és néhány perccel később máris kezet rázhattam a brigád két tag­jával: Jozef Bauerrel és Ivan R u z i c k á val. Hatszemközt, azaz hárman üljük kö­rül a dolgozószoba melletti kis tanács­terem egyik asztalát. Bauer elvtárs tő­lem messzebb, a 23 éves Ivan Ruzicka (aki nemcsak brigádtag, de néhány hete a gyári milícia tagja is) velem szemben. Egyetlen kérdésem van csu­pán mindkettőjükhöz: meséljenek vala­mit a brigádjuk életéből. Josef Bauer eltűnődik a kérdés halla­tán, magas homlokán kissé összébb sza­ladnak a ráncok s mondatait apró kar­lejtésekkel kísérve válaszol: — Éppen öt esztendeje, hogy 1970- ben megalakítottuk a brigádunkat — mondja, — Ma már bizony megsárgult amatőr fényképek, fakuló tintával írt bejegyzések őrzik a brigádnaplóban az azóta történt emlékezetesebb esemé­nyeket. Itt követhetők nyomon a sike­reink, a különböző elismerések és ki­tüntetések. Az elmúlt esztendők során több újítási javaslatot nyújtottunk be, sikerült elérnünk, hogy ma már lénye­gesen gazdaságosabban tudunk gaz­dálkodni a rendelkezésünkre álló nyers­anyaggal, csökkentettük a selejtszázalé­kot, szükség esetén a termelékenység csökkenése nélkül tudjuk helyettesíteni egymást a műnkában . .. Homlokán hirtelen elsimulnak a rán­cok és mosolyogva Ivanra pillant: — És amíg a mi hajunk ritkább, de­resebb lett, több fiatalt is bekapcsol­tunk a brigád munkájába . . . Ivan is az én kezem alatt vált hegesztővé... és ma már talán túl is tesz rajtam! Ivan szemében, válaszképpen, hun­­cút, feddő derű. — örültem, amikor csatlakozhattam a brigádhoz, hiszen tag lenni a Cseh­szlovák-Szovjet Barátság Brigádban, az már jelent valamit a Lokomotívká­­ban! — mondja. A fiatal brigádtag igyekszik is kitenni magáért, nehogy panasz legyen rá a kollektívában, de tevékenyen bekapcso­lódik a SZISZ üzemi szervezetének mun­kájába is. Aztán pedig örömmel újsá­golja, hogy május kilencedikén ő is ott lesz a jubileumi katonai díszszemlén felvonuló, feszes léptű prágai munkás­­őrök soraiban. Egyébként szabad idejé­ben hobbijának —a kerékpározásnak él, de édesanyjának segítve, gyakran látni őt a bevásárlótáskával vagy akár ablakmosóronggyal is a kezében . . . — Ha egyszer más vállalatba hív­nák ... — Aligha mennék! — vágja rá egy­ből, meg sem várva a kérdés végét. — Jól érzem magam ebben a gyárban, fokozatosan összenőttem a sikereivel és gondjaival. És az is ideköt, hogy ennek a brigádnak a neveltje vagyok. Elengedi az asztal szélét, olajos ke­zének ujjai újabb támpontot keresnek. Arcán félszeg mosoly: „Ot esztendeje alakítottuk a brigádun­kat ...“ Frantisek Reznícek vácsok, a mázolok; ilyenkor a gyárban senki sem veszi zokon, hogy a dolgos kezek néhány percre félbeszakítják a munkát. Aztán egyszerre csak kitárul a gyárkapu, a mozdony még egyszer füttyén egyet, és lassan, a jelenlévők tapsának kíséretében elindul, hogy a végtelenben találkozó párhuzamosok­Még néhány simítás és kész az 1900. CM—3-as — Szeretem a sárgáskéken izzó he­gesztőpisztolyok sziporkázását figyelni, vagy a gyárkaput elhagyó új mozdo­nyok sípolását hallani. — Mire gondol majd, ha ősszel el­készül a kétezredik CM—3-as is? örömmel néz rám, arca közben még hosszúkásabbra nyúlik. — Hogy teljesíteni tudtuk kötelezett­ségvállalásunkat, és a felszabadulás harmincadik évfordulójának évében át­adtuk a szovjeteknek a kétezredik CM—3-ast is! És arra, hogy szeretném egyszer egy szerelvény élén viszontlátni ezt a mozdonyt.. . A hanglejtése fiatalosan ábrándos, de a hangja nyugodt, határozott. A fel­­szabadulás után nőtt nemzedék, a mai huszonévesek bizakodó nyugalma van benne. B. M. P. KONTÁR GYULA felvételei 17

Next

/
Thumbnails
Contents