A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-05-09 / 18-19. szám

Bezosztája búzafajtából 51 mázsás hozamot értele el hektáronként, az aratáshoz pedig nyolc kombájn érkezett.

Aztán még valami. Az első főiskolai végzettségű szakemberrel gyarapodott a dolgozók sora, aki segédagronómusként kezdte itt a pályafutását.

A következő esztendő eseménye örökké él a csallóközi emberek emlékezetében. Április végétől augusztus elejéig majd mindennap szakadt az eső, a határt elöntötte a talajvíz és csak imitt-amott zöldellt egy-két sziget.

A Duna messze volt innen, de jöttek a hírek, hogy félelmetesen árad. Védték is körömszakadtáig a gátakat, de mégis a víz lett az úr. A hatvanötös évi kulcsodi gátszakadás megdöbbentő tragédia volt a Csallóköz életében. Azokat a falvakat is érintette, amelyeket nem öntött el, mert ezrével özönlöttek ide a menekültek, velük szemben a még járható utakon pedig a gátszakadás felé siettek a gépesített mentőosztagok, ami háborúra, frontáttörésre emlékeztetett.

A faluba is érkeztek menekültek, többnyire öregek, asszonyok és gyerekek, akiket az iskolában és családoknál szállásoltak el; a munkabírók segítettek a szövetkezetnek.

Tele volt a falu jajjal-bajjal még azután is, amikor az ár levonult, apadtak a belvizek és hazatértek a menekültek, mert a határ sártengerré változott. Augusztus végén jött a másik véglet, a szárazság, ami miatt a csontkemény földből szinte csákánnyal kellett a cukorrépát kibányászni.

Viharos szelek fújtak hatvannyolc tavaszán. Kiszáradt a föld és a nagy porfelhőkkel együtt az

elvetett magot is elhordta a szél, amelyet aztán az útmenti árkokból kellett kilapátolni. Az árpát és a zabot kétszer vetették.

Még ennél is vészjóslóbbak voltak a politikai felhők, amelyek az ország fölött tornyosultak. A falu és a szövetkezet valamennyi dolgozója és az üzemi pártszervezet pártmunkásai józan, higgadt magatartást tanúsítottak, személyes példamutatásukkal hitet tettek a szocializmus mellett.

Ez év végén vezették be a jó ivóvizet s azóta is egy magyar gyártmányú hidroglóbusz csillog ezüstösen, magasan a falu háztetői fölött. Ez is példája a baráti országok együttműködésének.

ünnepre gyülekezett a hatvankilences esztendő derekán a falu közössége, hogy megünnepelje a szövetkezet megalakulásának huszadik évfordulóját. Sokan, nagyon sokan fájó szívvel, álmatlan éjszakák után írták alá húsz évvel ezelőtt a belépési nyilatkozatot, de ki vállalná ma ezek közül az akkori paraszti sorsot? Igaz, teli volt ez az időszak gonddal, küzdelemmel, olykor kudarccal is, de hát van siker, előrehaladás nélkül? Megnézheti akárki, hogy élnek ma az emberek, hasonlítsa csak össze a múlttal. Gyarapodott azóta a falusi ember műveltsége, szaktudása és elsajátította a mezőgazdasági nagyüzemi termelés módszereit.

Hasonlítsa össze valaki a mai falut a húsz évvel ezelőttivel. Űj iskola, kultúrház, villaszerű házak épültek, és mindez csupán egy töredéke a falu társadalmi felemelkedésének, bizonyítva a szocializálás igazát, a város és a falu közötti különbség fokozatos kiegyenlítődését.

Karácsonyi Istvánt, aki azelőtt agronómus volt, választották meg a szövetkezet elnökévé. Amikor kezet fogtunk, kérges volt a tenyere, mint a többi dolgozóé. Ez a legjobb káderlap.

Tovább ápolják a baráti kapcsolatokat a szocialista országok szakembereivel. Magasrangú küldöttséget láttak vendégül 1971-ben a Szovjetunióból, Krocsóny Dezső miniszter kíséretében, aki egyébként is szívén viseli a szövetkezet sorsát. A következő évben pedig a KGST-tagállamok szakembereiből álló bizottság jött tanulmányozni a szövetkezetben a mezőgazdaság gépesítését.

Együttműködnek a magyarországi rábapatonai téesszel, kölcsönösen megismerkednek egymás munkájával és rendszeresen kicserélik tapasztalataikat, így von ez rendjén. Kapcsolataikat tovább szélesítik az NDK-val is, ahová tanulmányútra mentek a szövetkezet növénytermesztési és állattenyésztési szakemberei.

Kezembe került „A mi falunk" — a Légi Efsz híradója című üzemi újság, amely 1973 decemberében jelent meg és nyolc oldalon ad színes képet a falu és szövetkezet életéről. "Amint lapozom, számos érdekes írást találok benne, szlovákul is, magyarul is. Az egyik írás felvázolja a szövetkezet múltját és jelenét, majd tárgyilagosan megállapítja, hogy a falu szövetkezete az átlagos színvonalúak közé tartozik a mezőgazdaságilag legfejlettebb járásban. Tegyük hozzá, hogy ehhez hasonló szövetkezetből sok van az országban, így sokan ráismernek falujukra, önmagukra.

*

Nyílegyenes betonúton szalad a kocsi. Szemerkélő esőben, a vizes üvegen át vibráló akvarellnek nézem a csallóközi tájat, amelyet a költő így látott:

Csallóköz, szelíd Duna-táj, gólyafészkes tanyák,

szélesre tárja mély eged szikrázó ablakát.

Kenyérillatú földeken tüzet rak a remény,

göröngyös, barna földeken lobog, dalol a fény.

Én meg a múlt őszén így láttam:

A út jobb oldalán szőlőt szüreteltek, baloldalt szétszórtan fák, majd takaros házaival kiugrott ide a falu és szövetkezet életéről. Amint lapozom, száóta kórház, és a falun végigvezető utat őszirózsás virágágyak, zöld gyep és járdák szegélyezik. Egyetlen nádfedelű házat sem látok, sehol. Legalább mutatóba hagytak volna belőlük ...

Nyár végétől mostanáig egyfolytában szakad az eső. A falu apraja-nagyja kint a határban dagasztja a lábával a sarat és menti a termést. A dűlő szélén egy traktor kínlódik a cukorrépával megrakott pótkocsival, még végleg beleragad a sárba. Egy másik traktor jön a segítségére, de az is megfeneklik. Végül egy lánctalpas húzza ki mind a kettőt, pótkocsistul.

A vasúti dűlőben kukoricát törnek, de a sok esőtől nem olyan szép aranysárga színű, mint amilyen szokott lenni, inkább fehérnek nézem.

Nem irigylem az elnök dolgát. Gondját-baját az is szaporítja, hogy a nyugat-németországi vegyszer mellé nincs használati utasítás, így aztán ahelyett, hogy a sorok közé szórták volna, széthintették az egész táblán.

Vadonatúj kultúrház áll a falu közepén. Esteledik. A klubhelyiségben a körzeti orvos tart előadást a falu idősebb embereinek. A kávéház és étterem még csendes, majd vacsoraidőtájt kezdődik itt az élet, de a színházteremben az esti előadásra készülődnek a komáromiak.

örülök, hogy gyarapodni látom a falut. Beszélgetés közben az elnök gondolatai már a jövőben kalandoznak. Azokról az izgalmas tervekről beszél, amelyeket a köyefkező években valósítanak meg.

DUSEK IMRE