A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-25 / 17. szám
ISFMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások A kerületi énekkari fesztivál égyik legkellemesebb meglepetését a jelened (gimesi) iskola leánykara jelentette A brotislavai Kerületi Népművelési Központ, a CSEMADOK Központi Bizottsága és a dunaszerdahelyi Járási Művelődési Központ 1975. március 22-én és 23-án Orechová Potőnban (Dióspatonyban) és Horná Potőnban (Felsőpatonyban) kerületi gyermekkari fesztivált rendezett a nyugat-szlovákiai kerület magyar Iskoláinak gyermekkarai számára. A kétnapos seregszemlén 12 magyar és vendégként 2 szlovák kórus szerepelt. Az első nap a Pohronsky Ruskov-i (oroszkai), a jelened (gimesi), a branéi (berencsi), a stúrovói (párkányi), a vojnicei (bátorkeszi) és a komárnói (komáromi) gyermekkar szerepelt. A karvezetők műsorválasztása általában nagy körültekintésről és jó ízlésről tanúskodott. Műsorpolitikai szempontból is megfelelő módon nyúltak a kórusirodalomhoz. Tekintettel arra, hogy az énekkari fesztivált Csehszlovákia felszabadulásának 30. évfordulója jegyében rendezték meg, a kórusok műsorában sok mozgalmi dal szerepelt a magyar, szlovák, cseh, orosz és lengyel népdalok mellett. Nagy örömmel állapítottuk meg, hogy iskolai kórusa-Jól sikerült seregszemle A NYUGAT-SZLOVÁKIAI KERÜLETI GYERMEKKARI FESZTIVÁL MARGÓJÁRA Iskolai zenei nevelésünk egyik kiegészítő része a gyermekkarokkal való munka. Ahol van iskolai énekkar, ott a tanulók egy részének lehetősége nyílik — a tanayagon kívül — megismerkedni zenei irodalmunk nagyjainak kórusműveivel. Ezen felül pedig az énekkari munka a gyermekek általános muzikalitását is szerencsésen fejlesztheti. Kór, hogy nálunk a zenei nevelés az általános iskolák tantervében csak heti egy órát kapott. A magyar tannyelvű iskolákban a zenei nevelés, a cseh és szlovák iskolákhoz viszonyítva, még korlátozottabb, mert a kilencedik osztály tantervében már egyáltalán nem szerepel. így az iskolákban az énekkari munka kiegészíti a heti két énekórát. ^ Az iskolai gyermekkarok munkája kezdetben inkább csak alkalomszerű volt és általában helyi ünnepélyek műsoraira készültek fel. A pedagógusok munkáját sem honorálták. Ma már a karének nem kötelező tantárgy az iskolákban. Minden énekkar — legyen az gyermek- vagy felnőtt énekkar — kell, hogy rendelkezzék bizonyos távlatokkal. Pontos célkitűzések, szereplési lehetőségek hiányában az énekkar tagjai kedvüket vesztik, elmaradoznak a próbákról, s ez a produkció kárára megy. Évente egyszer ugyan majdnem minden járásban volt lehetőség nyilvános szereplésre — a járási népművelési házak és a SZISZ közös rendezésében megtartott ifjúsági alkotóversenyeken. Ezek azonban a legtöbb helyen sok esetben csak formálisan zajlottak, céltudatos irányító és nevelő munka nélkül. Iskolai gyermekkaraink munkájának bizonyos lendületet adott a CSEMADOK által 1961-ben Zeliezovcéban (Zselízen) megrendezett Országos Énekkari Fesztiválja. Iskolai énekkaraink sok éven keresztül nem vehettek részt hasonló rendezvényen. A hullámvölgyből a Népművelési Intézet által 1971-ben Nővé Zámkyban (Érsekújvárott) megrendezett gyermekkori fesztivál segítette ki a kórusokat. A tervek szerint minden harmadik évben rendez ilyen országos gyermekkori fesztivált a Népművelési Intézet. (A legutóbbi 1974-ben volt.) Ez évben még egy seregszemlével gazdagodott gyermekkaraink fóruma. ink karnagyai a művek puszta betanításán kívül már a művek szép, csiszolt, dinamikailag árnyalt előadására is törekedtek. A Simek Viktor vezette gimesi énekkar előadásán már érezhető volt a rendszeres hangképzés eredménye. A kórus szép hangvétellel énekel és példásan artikulál. A párkányi Ikarus Steiner Márta és Lengyelfalusi Miklós vezetésével, hagyományaihoz híven ezúttal is szép teljesítményt nyújtott. Kodály Zoltán Zölderdőben című igényes népdalfeldolgozásával megbirkózott a kórus könnyedén. A Karácsony Imre vezette bátorkeszi kóGyermekénekkaraink tavalyi országos seregszemléjén is jól szerepelt már a Szeder Irma vezette éalovói (nagymegyeri) iskola leánykórusa rus a gyermekek tiszta intonációjával lepte meg a közönséget. Az est fénypontja a bolerázi szlovák általános iskola vendégként meghívott gyermekkarának szereplése volt. Ez éppen olyan körülmények között dolgozik, mint a mi gyermekkaraink, mégis színvonalban magasan felülmúlja az átlagteljesítményt. Ennél a gyermekkarnál megtalálhatók mindazok az összetevők, melyek egy gyermekkar ideális hangzásához szükségesek. Kitűnő ötletnek bizonyult a rendező szervek részéről, ennek a vendégkórusnak a meghívása, mert élvonalbeli teljesítményével példaképül szolgálhatott a mi gyermekkarainknak. A seregszemle második napján szintén hat magyar és vendégként egy szlovák kórus mutatkozott be a felsőpatonyi művelődési otthonban. Ezúttal a nagymegyeri általános iskola kettő, a dunaszerdahelyi, a komáromi, az ógyallai és a galántai iskolák egy-egy gyermekkórusa állt pódiumra. Ez a hangverseny az előző napitól abban különbözött, hogy a hat magyar iskolai énekkar közül kettő (az egyik nagymegyeri és a komáromi) alsósokból, 1—5. osztályos gyerekekből szervezett volt. Több iskolában, ahol már huzamosabb idő óta folyik rendszeres énekkari munka, a 6—9. osztályos tanulókból álló „nagykórus" mellett az 1—5. osztályosokból is szerveznek gyermekkart — innen kerül ki aztán az utánpótlás Is. Az iskolai kórusokból ugyanis minden évben kb. 10—15 kilencedikes kimarod. A tanév kezdetén a 6. osztályos tanulók bekapcsolása a kórusmunkába elég intenzív munkát és hosszú időt igényel. Ha azonban az utánpótló kórusban a kicsinyek megszokták az egyszerű kétszólamú éneklést, sokkal hamarább bele tudnak illeszkedni a „nagykórusba". Ilyen utánpótló kórus már több éve működik a komáromi és a nagymegyeri iskolában. Mindkét kórus olyan természetes, ízes, átélt éneklést nyújtott, ami sajnos a nagyobbak kórusaiból hiányzott, ezek közül csak a galántai és a nagymegyeri énekelt tisztán. A második napon vendégkórusként a trnavai gimnázium vegyeskara szerepelt. Szinte hihetetlen, hogy egy középiskolában, ahol már nincs kötelező zenei nevelés, ilyen pompás hanganyaggal rendelkező és kitűnően hangzó kórust tudtak létrehozni. Ha figyelembe vesszük, hogy a középiskolai tanulók férfihangjai már a koruknál fogva sem lehetnek olyan érettek, mint a felnőtt énekkarok tagjaié, ez a gimnáziumi kórus oly szép hangzást tudott elérni, ami igazán ritkán tapasztalható. összefoglalva a kétnapos gyermekkori fesztivál tanulságait megállapíthatjuk, hogy gyermekkaraink az elmúlt 10 esztendő folyamán mind számban, mind minőségben jelentős fejlődést értek el. Maga az a tény, hogy a legtöbb kórusnál már érezhető a művészi igényességre való törekvés, nagyon biztató. Emellett egy lényeges hiányosságra fel kell hívni a karvezetők figyelmét, ez pedig a tiszta éneklés. Sajnos, a fesztiválon szereplő énekkarok egy része pontatlanul intonált. A tiszta intonáció pedig az énekkari munka legelső alapfeltétele. Ha ezt sikerül elérni, bátran mondhatjuk majd, hogy a magyar iskolák gyermekkórusai már nem állnak messze az országos színvonaltól. AG TIBOR (Kontár Gyula felvételei) SFMADCK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások 10
