A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-04-25 / 17. szám

Olvasóink a felszabadulásról ROHAMOSAN FEJLŐDŐ VÁROS Harminc évvel ezelőtt (januárban) szabadult fel Moldova nad Bodvou (Szepsi). A város króniká­sai egy új korszak kezdetének történetét írták. A lakosság azóta méltán büszke a szocialista társadalom építésében elért sikerekre és ered­ményekre. Mindjárt elöljáróban él kell mondanunk, hogy a város és környéke a háború előtt mező­­gazdasági és kisipari jellegű volt. .Ipar egyálta­lán nem létezett. Az emberek egy része a ma­lomban és a kis öntödében talált munkát. Ami pedig az egészségügyi ellátást illeti, csupán néhány orvos és ápolónő tevékenykedett a vá­rosban. A kulturális munkának szintén alacsony volt a színvonala. Érthető tehát, hogy a háború utáni évek egyik fontos feladata lett a foglalkoztatottság bizto­sítása. Az elmúlt három évtized alatt tizennégy kisebb-nagyobb üzem épült Szepsiben. Ezek az üzemek 2000 dolgozónak biztosítanak munka­­lehetőséget. Jelentősen emelkedett a dolgozók életszínvonala. Jelenleg a Tesla fióküzemének építése folyik. De felépült már az új egészség­­ügyi központ, a bölcsőde, az óvoda, két iskola 54 tanteremmel, két tornateremmel és étterem­mel. Átalakították az általános iskola épületét, s a cigány diákok részére is elkészült az iskola. A már említett épületekben helyezték el a ma­gyar és a szlovák gimnáziumot, a mezőgazda­­sági technikunjet, a két általános iskolát és a zeneiskolát. S ha a mostani helyzetet a háború előttivel hasonlítjuk össze, amikor csak a polgári iskola működött a városban, meg a szakközépiskola, ahová csupán a módos szülők gyermekei me­hettek tanulni — a különbség szembetűnő. Ma a fiatalok százával szereznek középiskolai vég­zettséget, s jóval több a főiskolával rendelkezők száma, mint a rpásodik világháború előtt a középiskolát végzőké. Állandó feladat a nép jólétének emelése és a lakáskérdés megoldása. Szepsiben saját erő­ből mintegy 350 lakás épült. További 110 épül. Az állam 28 lakóháztömböt épített. A cigányok lakásgondján a városi nemzeti bizottság két lakóháztömbbel igyekezett segíteni. A felsorolt eredményeken kívül az utakat 15 kilométer hosszúságban portalanították. A 15 000 négy­zetméternyi járda, a 12 és fél kilométer hosszú vízvezeték, a hét kilométeres távolságot elérő csatornaépítés, a hangosbemondóhálózat elké­szítése és a közvilágítás bevezetése azt bizo­nyítják, hogy a lakosság készségesen vállal tár­sadalmi munkát. Helyi járatú autóbusz is közlekedik a város­ban. Sporttelep, fürdőmedence, tekepálya várja a sport kedvelőit. Elkészült a Motorest és a vasútállomás. Parkok és zöldövezetek teszik ké­nyelmessé a lakosság életét. Alapvető szükség­letet elégítenek ki további olyan akciók, mint a művelődési ház, a szolgáltató ház, a tűzoltó­szertár és a fióküzem építése. Ezeket a nemzeti front választási programjában szereplő felada­tokat a városi nemzeti bizottság a megszabott határidőben akarja teljesíteni. Az elmúlt 30 év egyik legszebb eredménye az elhagyatottan élő rokkantakról és az idős emberekről való gondoskodás. A múltban embertelen körülmények között éltek volna, hiszen nyugdíjról sem a társadalom, sem a munkaadó nem gondoskodott. Ma a városban körülbelül 800 személy kap nyugdíjat. A kifize­tett összeg évente 7—8 millió koronát tesz ki. Nem beszélve a másféle pénzügyi és anyagi támogatásról. A közművelődési állapotról röviden annyit, hogy a háború előtt Szepsiben hivatásból senki sem foglalkozott kulturális ügyekkel, Jelenleg a művelődési házban ketten, a városi könyv­tárban hárman, a moziban öten, az úttörő- és ifjúsági házban hárman látják el a kulturális teendőket. A városi szinte napról-napra változik, s to­vábbi fejlődését segíti elő az elkészült város­­fejlesztési terv, amely 1990-ig szabályozza az építkezéseket. LIPTÁK LAJOS Harcolt és dolgozott Veiké Kozmálovce (Nagykoszmály) a levicei (lévai) járás északi részén terül el. Felszabadulása óta telje­sen megváltozott az arculata. Az új életfeltételek kialakulása nem volt könnyű. Az elért eredmények mindig eszünkbe juttatják, hogy a szabadság kivívá­sa emberi életeket követel. Dominik Kincok elvtárssal, a hnb elnökével beszél­getek. Szivén viseli a község gondját-baját. És éz természetes is. Itt született, itt nőtt fel, és sokat tett azért, hogy a falu fiataljai és az idősebbek esténként békésen térhessenek nyugovóra. Beszélgetésünk során elmondja, hogy néha még most is fülében cseng az ágyúk dörgése, de emléke­zetében elevenen él a piroscsillagos katonák boldog mosolya is. A fiatal Dominik a szlovák nép dicső felkelése ide­jén Kelet-Szlovákiában, Bardejov (Bártfa) környékén teljesített tényleges katonai szolgálatot. Sohasem lógja elfelejteni a századparancsnok 1944. augusztus 29-én elhangzott szavait: Harcolunk a németek ellen, megsemmisítjük a fasisztákat. Innen Zvolenba került, de a harci tűzkeresztségen Dobrá Nivában esett át. Látta Brezno és Főtana elesését. Fogságba került, ahonnan sikerült megszöknie. Hazament szülőfalujá­ba, ahol három hónapig folyt a harc a német és a szovjet alakulatok között. Három hónap alatt a falu majdnem teljesen megsemmisült, de végül is szabad lett. Dominik Kincok és társai nem sopánkodhattak so­káig a halottak és a tönkretett község fölött. A fel­robbantott hidakat gyorsan helyreállították, a szét­lőtt házakat megjavították. Iskolát építettek. A hnb megfelelő helyiségbe költözött. Vízmüvet és vízveze­ték-hálózatot, óvodát és betonjárdát építettek. 1974 februárjában átadták rendeltetésének a község büsz­keségét, az új művelődési házat. Ebben az évben elkészül a halottasház. Javítani szeretnének a jelen­legi üzlethálózaton, mivel elavult, s az új bevásárlási központ építését csupán jövőre kezdik el. De térjünk vissza ismét a múltba. Kincok elvtárs 1949- től a hnb elnöke, később titkár. Mikor az egységes föld­művé sszövetkezetek sorra megalakultak, s megfelelő káderekben hiány mutatkozott, a járási szervek 1960- ban megbízták őt a szövetkezet irányításával. Nem volt könnyű dolga, hiszen az 1952-ben alakult szövet­kezet mind gazdaságilag, mind műszakilag igen ala­csony színvonalon állt. Helyiség-hiánnyal küzködtek, s a munkaegység értéke alig érte el a hat koronát. Előfordult, hogy a tagok hónapokig nem kaptak fize­tést. Tizennégy év után azonban már a nagykoszmá­­lyiakat is a legjobbak között tartották számon. 1974-ben 52,6 mázsás hektárhozamot értek el ga­bonafélékből, s ez rekordtermésnek számított. Voltak olyan területek, ahol az árpa hektáronként 75, a bú­za 69 mázsát termett. A sertéstenyésztésben 0,50 ki­logrammos, a szarvasmarhatenyésztésben 1 kilogram­mos napi súlygyarapodással dicsekedhettek. Zöldség­­termesztésükről a járás határain túl is ismertekké váltak. Kincok elvtárs 1971-ben ismét a hnb elnöke lett. A község társadalmi és kulturális élete sokrétű és évről-évre fejlődik. Megalakult a Hroncan folklór­együttes, a fúvószenekar, és a fiatalok sporttevékeny­sége is kielégítő. A választási programot a lakosság teljesíti. A község új arculatába megfelelően illesz­kedik bele az az új alkotó nemzedék, amely meg­győződött arról, hogy az élet soha többé nem kerül­het vissza régi, harminc év előtti állapotába. Kincok elvtárs ennek ötül a legjobban. ABEL GABOR 4 \ Épül az új általános iskola

Next

/
Thumbnails
Contents