A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-18 / 16. szám
ä egyvenöt éve immár, hogy 1930. április /\ I 14-én elhunyt Vlagyimir Vlagyimirovics / \ / Majakovszkij, a szovjet költészet, a szó± cialista realizmus és a XX. század világirodalmának egyik legnagyobb alakja. Grúziában született 1893-ban s 1906- ban költözött Moszkvába. Egészen fiatalon résztvett a munkásmozgalomban, belépett a bolsevik pártba. Majakovszkijt sokáig csak agitátor költőként ismertük, a Csudajó, az Induló balra, a 150 millió, a Teli torokkal, a Vlagyimir lljics Lenin alkotójaként. Aztán jött egy időszak, amely felfedezte a szatirikus Majakovszkijt, a Gőzfürdő, a Poloska, az önagyonülésezők, szerzőjét. S megint egy más hullám, felfedezte az avantgardista, a futurista Majakovszkijt, a Nadrágban járó felhő, a Hátgerincfuvola íróját. Az újabb és újabb Majakovszkij-felfedezéseknek egy hátrányuk volt: az, hogy az egyik Majakovszkijelmélet hívei rendszerint tagadták a másik, a harmadik Majakovszkijt. Ma, hosszú évek, évtizedek után, 80 esztendővel a költő születése, s negyvenöttel halála után közös nevezőre, egyetértésre látszanak kerülni a „szétszabdalt" Majakovszkij hitvallói: keleten s nyugaton egyaránt rájöttek, hogy nincs külön futurista, külön szatirikus és külön szocialista realista Majakovszkij, egységes Majakovszkij van, aki az avantgardizmustól, a szatírákon át jutott el a szocializmus lelkes agitátoráig, a Vers a szovjet útlevélről utolsó sorainak Írójáig: „Olvassátok, irigyeljétek: én a Szovjetunió polgára vagyok". Majakovszkij hatása a költő fellépésétől kezdve meghatározó jelentőségű nemcsak a szocialista, hanem az egész világirodalomban, s ez a hatás nem csökken a múló évekkel, elllenkezőleg, egyre nő. Az ötvenes évek sablon-fordításait az utóbbi években M A J A K O V S Z K IJ friss, művészi fordítások sora követi szerte a világon, mifelénk is. Magyar nyelven legutóbb két reprezentatív válogatása is megjelent, pár évvel ezelőtt két kötetes bibliofil kiadásban, tavaly pedig a népszerű Lyra Mundi sorozatban fordítói között ott találjuk többek között Devecseri Gábor, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Képes Géza, Somlyó György, Szabó Lőrinc, Tamkó Sirató Károly és Weöres Sándor nevét. Szlovák nyelven meg éppen hogy külön is kiemelkedő irodalmi esemény a fiatal szlovák költőnemzedék egyik legtehetségesebb tagjának, Lubomir Földeknek nagyszabású vállalkozása, az egységes, egy költő által fordított teljes Majakovszkij. „Ako sa prekladá Majakovskij?" (Hogyan lehet fordítani Majakovszkijt?) címmel Feldek tanulmányértékű előszóban fejti ki műfordítás-elméletét, melynek lényege, dióhéjban, hogy nem elég csak „értelmileg", tartalom szempontjából megközelíteni és lefordítani a költőt, legalább ilyen hangsúlyt kell fektetni a „formai", az esztétikai problémákra is. A vállalkozás eredménye impozáns: szinte kongeniláisnak mondható, csak a legnagyobb szlovák műfordítói eredményekkel mérhető, szlovák Majakovszkij került á kezünkbe. A negyvenöt éve halott Majakovszkij hallhatatlanságát bizonyítja ez is. Majakovszkijban a diadalmas szocialista költészet prezentálta első, s rögtön világméretű alkotóját.-I- il — Törékeny ballada Elfedem arcom, jó apa. Dobban az ég, aj, jöjj haza. üveggömb kristály, jó fiad éneke ég a szivem alatt. Testvérke, bátya, jöjj, aj, jöjj haza. Leszáll az égből lelkem magzata, Fátyol is, te sors, "aj, jó anya. Kering az éjnek forró magzata. Dobban az ég, aj, dobban a vér is. Hallgatom őt, aj, hallgatom én is. Álom egy találkozásról Éjem kezdetén, a lágy vesztőhelyen mosolyogtat hajad s fürdőzik harmaton. Reppenését, neszét csitítom, altatom. Álmodtam-e létem, nem tudom. Az elme ép és megölsz, ez a bizonyosság. Bolyongj el bennem, növényi magasság. A szirmok éjjel megesték ágyamat: férfias lírában te sarki útra lelsz. Ó, derengtem a létben — és hogy átölelsz. „Az első napon növényünk reszketett. Edennek neveztem s mirtusz napja volt: Lehulltunk elé, átfont, úgy dalolt. Hajnal ágain, rengőn, bujdokolva, leltünk rigóra, bőszen énekelt: lehullott elénk — bennünk lombra lelt." Es ébredtem én, lengett kinn a gyár. Napból pálma hullt, havas, könnyű képlet: Ö, éjünk visszatért s a nappal egybeégett. Arany-fogoly BARCZI ISTVÁNNAK Balladára aki terhes, messzi, komoly árvaságra, arany leprást fenyítené hullák korhadt fahusángja. Sugarasan hajzat omlik. Feltör, feltör, engedetlen, így: fürödve boldogságban tehetetlen, menthetetlen. Megáll, hullást odahagyva. Szeme, sorsa óriási. El, jaj, isten, mi lelhette: hogy tud ily dús földet látni. Pillája fönt kunkorodik. Most, most fonják át a lelkét, Ilyen hullást, ily dallamot hagytak reá. Ezzel verték. Esik fénye, mégis: mégis zokogását összefogja, villám, kőtömb fel a mélyből száll, és regös dalra fogja. Ezt a bazaltszirtet soha más ne hágja, mint ég magos. Rebbenj elő, tűz, homályból, múltból izzó kő, tarajos. Balladára aki terhes, messzi, komoly árvaságra, arany leprást fenyítené hullák korhadt fahusángja. KULCSÁR FERENC versei hvesst 15 KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE
