A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-18 / 16. szám
JUBILÁL Felszabadulásunk harmincadik esztendejében kiadónk, a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat két kisebb, de értékes jubileumot is ünnepel: a Magyar Könyvbarátok Köre fennállásának huszonötödik évfordulóját és a Versbarátok Köre VBK tizedik születésnapját. Az MKBK jubileumáról később külön kívánunk megemlékezni, ez alkalommal a Versbarátok Köre megalakulásának évfordulójával kapcsolatban szeretnénk néhány szót ejteni. Megérdemli ezt a rövid értékelést ez a — bátran mondhatjuk — úttörő vállalkozás, amely bebizonyította, hogy a közhiedelemmel ellentétben a csehszlovákiai magyar olvasók szeretik Szlovák kultúra — JUGOSZLÁVIÁBAN Századunk, — hirdette a „virágzó” kapitalizmus ideológiája — a nagy egységesüléseknek, politikai és gazdasági tömbök létrehozásának kora lesz; a modern nemzeti állam erőinek a koncentrációja együtt jár majd az államon belüli nemzetiségeknek a többséghez hasonulásával, a nyelvi és kulturális beolvadással. A tetszetős elméletet — mint ez lenni szokott — maga az élet cáfolta a legperdöntőbben. Az előrejelzés nem igazolódott be: a nagy és egységes nemzetek államának hitt Nyugat-Európából az utóbbi évtizedben egyre sűrűbben kapunk hírt listáról mór-mór leírt, nyelvüket, etnikai hovatartozásukat, tudatukat épp hogy nem felejtett néptöredékek (baszkok, bretonok, katalánok stb.) mozgalmairól, iskolarendszert, sajtót, irodalmat, anyanyelvű közművelődést teremteni óhajtó igyekezetéről. A nyugat-európai nemzetiségi kérdés azonban a kapitalista társadalmi berendezkedésből fakadóan túlnő az anyanyelvi kultúra problematikáján, kiélezetten jelen van benne a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség (a nemzetiségi területek jóval elmaradottabbak, kizsákmányoltabbakl), amely a „többség" és „kisebbség” antagonizmusához vezet. Másként jelentkezik ez a kérdés földrészünk egyik legvegyesebb nemzetiségű területén, Közép-Európában. A szocialista államokban a nemzetiségi kérdés társadalmi-gazdasági vonatkozása elvileg megoldottnak tekinthető, folynak az erőfeszítések, hogy a gazdasági struktúra fejlesztésével a nemzetiségek lakta területek is elérjék az országos szintet. A a verset, hogy nemcsak két-háromszáz ember igényli a versesköteteket, ahogy ezt sokáig hitték, s ezért nem csak ilyen kis példányszámban kell kiadni a költészeti alkotásokat. Amikor tíz évvel ezelőtt néhány lelkes fiatal költő és szerkesztő elindult, hogy végiglátogassa a magyarlakta vidékeket s elsősorban a magyar tannyelvű középiskolákat, tették ezt azzal a szándékkal, hogy bebizonyítsák: nekünk, csehszlovákiai magyaroknak sem csak divatos ún. bestsellerekre van szükségünk. S nem csalódtak. Első nekifutásra tehát négyezer taggal, példányszámmal indulhatott a Versbarátok Köre. Tény, hogy kissé túlméretezett volt ez a példány, amiben nyilván a lelkesedés is közrejátszott. De a múló évek bebizonyították: ha a csökkenő lelkesedéssel sokan le is mondták az előfizetést, a törzsgárda megmaradt, s ha a következő évtizedben sem feledkezünk meg az évenkénti utánpótlásról, akkor a 2000 — 2500-as taglétszám indokoltnak és stabilnak látszik. Ezek után lássuk, mit nyújtott a Versbarátok olvasóközönség megismertetése a cseh és a szlovák költészet klasszikus és kortárs alkotóival. Jankó Kráí és Ladislav Novomesky, Miroslav Válek és Milan Rúfus versei, a frissen megjelent szlovák népballadák (Fényes a tűz lángja) s az idén megjelenő Buncák-versek, úgy hisszük, betöltötték hivatásukat: a szlovák és a cseh líra kiváló tolmácsolásban jutott el a versbarátokhoz. Ugyanilyen fontosnak tartjuk a magyar — elsősorban az élő magyar — költészet legkiválóbb alkotásainak közvetítését az olvasókhoz. Az eredmények magukért beszélnek: Illyés Gyula és Benjámin László, Vas István és Weöres Sándor, Juhász Ferenc és Nagy László, Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes verseskötetei ugyanolyan példányszámban (3000— 4000) jutottak el olvasóinkhoz, mint mondjuk Berkesi vagy Szilvási regényei. De ugyanezt elmondhatjuk a világirodalom legjobb költészeti alkotásairól is. Dante Isteni színjátéka, Villon Nagy Testamentuma, A mai A VERSBARÁTOK KÖRE Köre az elmúlt tíz esztendőben tagjainak és mit kínál a jövő esztendőkben? Az eredeti célkitűzés nem változott: a sorozat elsőrendű feladata a csehszlovákiai magyar költők legjobb alkotásainak a tömeges kiadása. így jutott el több ezer olvasóhoz Bábi Tibor, Batta György, Cselényi László, Dénes György, Gál Sándor, Gyurcsó Isván, Mikola Anikó, Ozsvald Árpád, Tóth Elemér, Tőzsér Árpád és Veres János egy-egy új kötete (illetve Dénes, Ozsvald és Veres korábbi verseinek válogatott gyűjteménye) a jubileumi évben pedig Tóth László: Ithakából Ithakába című kötetével folytatjuk a sort. A sorozat másik fontos célja: a hazai magyar német líra című válogatás, Verlaine és Baudeliere válogatott költeményei, a Puskin, Hernández, Dylan Thomas és Jevtusenko — gyűjteményeik mind hasonló példányszámban kerültek kiadósra. A jubileumi évben megjelenő kiadványok különösen szépek, érdekesek lesznek. Bibliofil kiadásban jelentek és jelennek meg a jutalomkötetek: Ady Léda- és Csinszka-versei, Juhász Gyula Anna-versei, az Énekek éneke és Kőszegi Ábel Radnóti utolsó napjairól írott megrendítő dokumentuma, a Töredék, vagy az idei jutalomkötet: Muszaiosz: Hero és Leander című csodálatosan szép ókori elbeszélő költeménye.- esi -nemzetiségi kérdés gyűjtőlencséje a közép-európai szocialista országokban tehát elsősorban az anyanyelvű művelődés, egy saját és sajátos nemzetiségi kultúra megteremtése és fejlesztése. Így van ez a jugoszláviai szlovákság esetében is; az alábbiakban A vajdasági nemzetiségek irodalma 1955— 1972 című kiadvány (irodalom- és művelődéstörténeti vázlat plusz könyvkiadói bibliográfia) alapján róluk próbálunk körképet rajzolni. Jugoszlávia Vajdaság tartományában a történelem viharai többféle ajkú népet sodortak egymás mellé: a szerbek és magyarok mellett élnek itt ruszinok, románok és szlovákok is. Az utóbbiak száma megközelíti a százezret. Őseik főleg 1740—1790 között települtek be a török által elpusztított népesség helyébe. Több mint kétszázéves vajdasági létük alatt is megőrizték és ma is ápolják népi kultúrájukat, de emellett már jó évszázada fokozottabb erőfeszítéseket tesznek egy magasabb szellemiség kialakítására is. Első közkönyvtáruk 1842-ben alakult. Patinás dátum műkedvelő színjátszásuk kezdetének az éve is (1865). Sajtójukról röviden enynyit mondhatunk: 1902-ben indult az első lapjuk, a Dolnozemsky siovák, ez azonban az első világháború végén megszűnt. Utódja a Jednota című hetilap lett (1941-ig) mellette a két hóború közötti időszakban még a Zornicka és a Nase slniecko (két gyermek- és ifjúsági lap) s az irodalmi-kulturális irányzatú NáS zivot jelent meg. Az utóbbi a felszabadulás után is folytatódik. Ugyancsak kortársi lap az Újvidéken kiadott Hlas l'udu. A vajdasági szlovákok kulturális életének irányításában fontos szerepet vállal a rádió is. Szerény lehetőségeit — napi két órát sugároz — igyekszik jól kihasználni: több éve eredményesen szervezi a vers- és prózamondók versenyét, terjeszti a szlovák népdalkincset stb. Műkedvelőket felkaroló szerepét akkor tudjuk igazán értékelni, ha tudatosítjuk, hogy a vajdasági szlovákságnak nincs hivatásos művészeti együttese, a kultúra hordozói tehát a műkedvelők, akik részére évről évre megrendezik a színjátszó- s a kovacicai népdal- és néptáncfesztivált. A vajdasági szlovákság művészeti életének sajátos színfoltja a képzőművészet. A néhány akadémiai festőművész mellett különösen a naiv festők (M. Jónás, Zuzana Chalupovó, Jón Sokol stb.) értek el nemegyszer világraszóló sikert. A népművészettől ihletett „naiv”-ok központját, Kovacicát, a naiv festészet Mekkájaként tartják számon. A már említett Nás zivot teret ad az irodalomnak is. A vajdasági szlovák irodalom első próbálkozásai a múlt századba nyúlnak vissza, és idősb Jón tajak nevéhez fűződnek. Az ifjabb Cajak műveit (Zuzka Turanová, Zypa Cupák) mindmáig a vajdasági szlovák próza legjobb alkotásainak tartják. Különösen sokat fejlődött az irodalom a felszabadulás utáni évtizedekben. Főleg a líra indult virágzásnak, a legjobb költők (Michal Babinka, Vit'azoslav Hronec) versei fordításban eljutottak a vajdasági román, magyar és szerb olvasótáborhoz is. A jugoszláviai szlovák könyvkiadás kezdete 1946. Azóta (1972 végéig) 65 szlovák nyelvű eredeti mű jelent meg az Obzor kiadónál. Nem nagy ez a szám, ám a bibliográfia arról tanúskodik, hogy a kiadványok száma egyre emelkedik. 1946—1960 között pl. csak 12 eredeti szlovák mű látott napvilágot, 61—62-ben viszont már 14. A 70—71—72-es év adatai (7—9—8 könyv) az irodalmi termés és a kiadói tevékenység egyensúlyát mutatják. Igen változatosan ennyi a körkép. A jugoszláv népek kötelékében, a velük való sorsközösség és érdekazonosság tudatában így ápolja természetes különbözőségét: nyelvét és kultúráját a vajdasági szlovák nemzetiség. ZALABAI ZSIGMOND 16
