A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-11 / 15. szám
Pillanatkép a Dobolás a túloldalra című műsorból FÓKUSZ! Látogatás egyik legjobb irodalmi színpadunknál A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) Járási Népművelési Központ színháztermében találom a Jarábikházaspárt. A Fókusz próbáját vezetik. A Fülszöveg című összeállítást csiszolgatják. — A feleség, Ja rá bika é Truchly Gabriella, a Fucík utcai kétnyelvű óvoda igazgatója; a férj, Jarábik Imre, a Népművelési Központ dolgozója. Beszélgetésünk elején megemlítem, hogy ők ketten viselik a legtöbb terhet az együttesben, de szerényen elhárítják az elismerést, mondván, hogy az együttes többi tagja is arányosan kiveszi a részét a munkából. Megemlítik Tóth Lásrló segéd rendezőnek és Héger Károlynak, a Népművelési Központ igazgatójának nevét, aki minden anyagi és erkölcsi támogatást megad az együttesnek. A rendezés és a szereplés mellett, a műsorok összeállítását is Gabi végzi. — Hogyan készül a Fókusznál a szövegkönyv? — kérdezem. — Igyekszünk mindig időszerű mondanivalót választani, ez adja meg aztán az irodalmi színpad műsorának az alaphangját. Ha van valami elképzelésem, akkor próbálom hozzá megtalálni a megfelelő irodalmi anyagot. Éjszakákon át bújom a könyveket. Ha találok megfelelőnek tűnő anyagot, hozzálátok a válogatáshoz. Ha lehet, hát úgy, hogy a műsor egy-két műre épüljön. — A szereplők elfogadják az ötleteidet? — El! Bár első olvasásra nem mindig értik az összeállítás mondanivalóját. Az első olvasópróba után megbeszéljük az előadódott problémákat, megmagyarázzuk, mii is a szándékunk tulajdonképpen, hogy minden szereplő tisztában legyen a válogatás eszmei mondanivalójával. Vannak, akik mindjárt megértik, miről is van szó, vannak azonban olyanok is, akikkel többet kell foglalkoznom, — Hogyan zajlik le azután a próba? — Egyórás mazgáspróbával kezdünk — folytatja Gabi. — Felfrissítjük az izmokat, ezután jön a lépéstechnika, zenére történő ritmusváltásokkal, és így sorolhatnám .tovább, hiszen a mozgáselemek tárházában rengeteg a variációk lehetősége. Egy-egy bemutató előtt az összeállításban szereplő mozgáselemek gyakorlására legalább anynyi időt szentelünk, s olyan jelentőséget tulajdonítunk neki, mint a szövegmondásnak. Ezután nehezen kiejthető szóösszetételeket és szavakat ismételgetünk, és az érthetőségre törekedés igényével egy szuszra mondunk fel hosszú szövegeket. Az artikulációt is gyakoroljuk. A hangok kiejtésének és képzésének módja mellőzhetetlen feladat, hiszen a színpadon beszélni kell, értelmet adni a szónak. Hazai együtteseink nagyobbik há-16 nyada a zenével, pusztán mint összekötő eszközzel dolgozik. A Fókusz ellenben a zenei effektusokkal nemcsak hatást — néha sokkhatást — gyakorol s gondolkozásra kényszeríti a nézőt, de a szereplőket is folytonos alkotói nyugtalanságban tartja. A Fókusz zenei rendezőjét, Jarábik Imrét kérdezem, mi a véleménye a zene irodalmi színpadi funkciójáról. — A zene és a vers sóik mindenben összefügg. Példaként vegyük csak a Dobolás és túloldalra című Válekműsorokat. Ott a szöveggel párhuzamban, zeneileg is két ellenpólust működtetünk. A dob a draszt'rkusság; a hegedű, a békesség jegyének szólama. Amikor azt mondom', hogy a zenének kiegészítő szerepe van, nem a zene, a vers vagy a mozgáselemek értékét csökkentem; hanem azt mondom, hogy e három tényező együtt jobban hat, mint ahogy arra különkülön képesek lennének. Zenét csak akkor szabad használni, ha a mondanivaló megköveteli, különben romboló hatással lehet. Igaz, eddig a Fókusz sem élt mindig a zene kínálta lehetőségekkel. A kezdeti időszakban nem is tudtuk, mit kezdjünk a zenével, főleg a gépi zenével. A Megöltek egy legényt című műsorunkban élő zenét alkalmaztunk. Az egyik balladát kánonban adtuk elő, és négyszólamú kódéval fejeztük be. — Ehhez már zenei adottságú szereplők kellenek... — fordulok Gabi felé. — Igen. Bár ez nem minden szereplőről mondható el. így aztán a szö-Próba közben vegtördelésben és a megfelelő szereposztásban találjuk meg a1 kiutat. Az énekes szerepeket olyanokra osztjuk ki, akik valóban jó hanganyaggal rendelkeznek és tudnak is énekelni. — Eddigi legjobb összeállításunk talán a Szenei Molnár Albert emlékműsor volt — veszi át a szót Imre. — Ahol parlandót mondtak, ott is muzsikált a szöveg. Nagyon szépen hangzott. Ismét bebizonyosodtunk róla, hogy ahol a szöveg szinte kívánja a zeneiséget, ott ki kell hozni a dallamát, ahol viszont magának a szövegnek is megvan a kellő agresszivitása, ott ne akarjunk zenével dolgozni. S ha már a zenei aláfestésnél tartunk, hadd mondjam el, hogy amennyiben csak aláfestésnek szánjuk a zenét, inkább ne alkalmazzuk. Meg kell találni a zene konkrét funkcióját az összeállításban, aminek hatása legalább olyan kell legyen, mint a szavaknak. A zene nem a szöveg interpunkciója. A zenét ugyanolyan átgondoltan kell beépíteni az. összeállításba, mint a verset. Hang hangra épüljön és egységes képet adjunk a nézőnek. Tulajdonképpen ezt mondja Gabi is azzal, hogy a műsort versről versre kell felépíteni. A Javisko című szakmai folyóirat hasábjain Karol Wlachovsky, szlovák műfordító és kritikus, napjaink legjobb szlovákiai irodalmi színpadaként értékeli a Fókuszt. Vajon minek köszönhető, hogy ötéves fennállása alatt a Fókusz Szlovákia élenjáró együttese lett? — Talán mindannak, amiről beszélgettünk, és annak is, hogy idáig min(Rrandl S. és Gyökeres J. felvételei) dig csak aktuális, igényes műsorokat állítottunk színpadra — mondja Gabi. — A Kiáltás című dokumentumműsorhoz interjúkat készítettünk, hogy átfogóbb képet nyújtsunk arról, mi a mai ember véleménye a Szlovák Nemzeti Felkelésről. A Fülszöveggel a pipogya, elkötelezetlen, pusztán önmagának élő kispolgárt akarjuk kipellengérezni. A jövőben is szeretnénk progresszívek maradni. — Szerepeltek már csehszlovákiai magyar költők az összeállításaitokban? — Igen, bár eddig még nem sókat — feleli Gabi. — Az a véleményem, hogy az alapkoncepció megszabta mondanivalóba vétek lenne erőszakkal belegyúrni csehszlovákiai magyar költők verseit, pusztán csak azért, mert hazaiak. A verseikből imitt-amott készült válogatások egyelőre inkább csak nevelő célzatúak voltak. Van egy elképzelésem, de a tervekről nem szívesen szólok. — Az első Fóbry Zoltán Irodalmi Színpadi Fesztivál mennyiben járult hozzá a Fókusz továbbfejlődéséhez? — Nagyban — mondja Gabi. — Sokat tanultunk a lengyelektől és a magyarországiaktól. Igaz, a seregszemlén bemutatott Fülszöveggel már mi is áttértünk a kisszínpadi formára, de valójában a fesztivál indított el bennem valamit. Hogy mit, azt majd a következő műsoraink mutatják meg. — A seregszemle meghozta a stílusváltozás előszelét. Mintha a fesztiválon ébredtetek volna arra, hogy az irodalmi színpad nem egy önmagába zárt kifejezési forma ... — Jó volt rájönni erre — mondja Gabi. — Eddig valóban szövegközpontúak voltunk, mintha nem tudtuk völna, hogy a szó csak egyike a kifejezési eszközöknek. Hogy nemcsak zenével, de mozgással és célratörő fényhatásokkal is ki lehet fejezni azt, amit hanggal nem lehet, s hogy ez csak fokozza a mondanivaló hatását. Igyekszünk megtalálni következő előadásainknak nemeseik a zer\ei hangulatát, de mozgáselemeit is. Közben, persze arra törekszünk, hogy a lehető leghitelesebben visszaadjuk a költő mondanivalóját. Kórust csak akkor használunk majd, ha valóban a tömegek nevében szólunk. Igyekszünk majd a szöveg dallamára építeni a kórusokat. — S létrehozni a mozgáselemek és a zene összhangját — szól közbe Imre. — A, szereplők alávetik magukat utasításaidnak? — kérdezem Gabit. Elmosolyodik. — Ha alávetik magukat valaminek, akkor a progresszív, elkötelezett művészetnek, melynek szolgálói vagyunk. SZIGETI LÁSZLÓ
