A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-11 / 15. szám
Jan Fiehtel Jaroslav Cigänek Emanuel Granis Békés emberek Három kedves ember körött ülök az Antifasiszta Harcosok brnái járási bizottságán: Jan Ficbtellel, Joroslav Cigánekkel és Emanuel Granissal. Há* rom szelíd tekintetű, jó kedélyű emberrel, arcukon semmiféle harcias vonást sem fedezek fel, bármennyire is igyekszem. A beszélgetés is békés hangulatú, Jaroslav Cigánek például, aki jelenleg egy Irodagépeket gyártó kis üzem igazgatója, arról beszél, miért is nehéz nálunk írógépet kapni: sok a külföldi megrendelés, mondja, rendkívül nagy a kereslet a csehszlovák irodagépek iránt, így bizony néha a hazai piacon hiány mutatkozik ... Fiehtel Jan, a nyugdíjas rendőrtiszt arról besrél, hogy elégedett a nyugdíjával, de elégedetlen a brnói villamosközlekedéssel, a kocsik elavultak, s néhány útvonalat sem ártana megváltoztatni, továbbá, hogy az italboltok és az úgynevezett putikok hálózatát — a békés polgárok nagyobb nyugalma érdekében — meg kellene ritkítani. Egyedül Emanuel Granis mérnökezredesnek kölcsönöz némi harcias külsőt néphadseregünk tiszti egyenruhája, de neki meg olyan szelíd kékséggel csillog a szeme, mint a tavaszi ég. Mert katonatiszt létére ma már ő is inkább tudományos munkát folytat, s mint később megtudom, nem is akármilyen eredménnyel, hiszen a tudományok kandidátusa. Jan Fiehtel egykoron rádiósként dolgozott a brnói városi rendőrségen. 1936-ban egy Babák nevű barátja biztatására, rábeszélésére tagja lett egy hírszerző csoportnak, amely több éven át fontos értesüléseket küldött a legilletékesebb helyre, azaz a szovjet hírszerzőknek. Ezt a tevékenységüket a náci megszállás után is folytatták, az értesüléseket Jan Fiehtel titkos adóján továbbította természetesen rejtjelzett szöveggel. 1941-ben a csoport egyik tagja — ma már a nevét is ismerik —, Jaroslav Bednár feljelentette a csoportot. A Gestapo lecsapott rájuk, s április 17- én a Pankrác börtönbe hurcolta valamennyiüket. Később Berlinbe vitték őket, ahol tirenhét emberből tizenegyet halálra ítéltek. Fiehtel nyolc évet kapott. Többek között Drezdában volt bebörtönözve. Rettenetes körülmények között éltek, különösen a Heidrych ellen elkövetett merénylet után. Ó maga egészen a felszabadulásig állandóan magánzárkában sínylődött. A felszabadulás után rendőrtiszt volt, főhadnagyként vonult nyugdíjba két évvel ezelőtt Jaroslav Cigánek üzemvezető sem volt mindig ilyen békés természetű ember. 1944-ben például egy 100—120 tagú partizánegységnek volt a parancsnokhelyettese. Parancsnokuk Jozef Konecny volt, akivel ma is gyakran találkozik, noha Konecny Szlovákiában él, egyébként gimnáziumi tanár. Az egységben szlovák, szovjet és cseh partizánok harcoltak, főleg Uherské Hradisté környékén. Fő céljuk az volt, hogy a szovjet egységek előretöréséig is nyugtalanítsák a német hadsereg alakulatait; tehergépkocsikat, vasúti síneket és hidakat robbantottak, hogy megakadályozzák a hadianyag-utánpótlás szállítását. 1944. április 27-én Popovice faluban támadták meg a németeket. (A szovjet csapatok 10—15 kilométernyire lehettek.) Hatórai harc után elfoglalták a falut, erről értesítették a szovjet egységeket; ezek, kihasználva az alkalmat, még azon éjjel elfoglalták Uherské Hradistét és Uhersky Brodot. Ezután még néhány kisebb-nagyobb akció következett, és alig tíz nap múlva Zlínben találkoztak Ludvík Svoboda csehszlovák egységeivel. A partizáncsoportból rendfenntartó egységet szerveztek, s ez a határvidékre ment. Később többen közülük rendőrök lettek, mások előző mesterségüket folytatták ... , A kékszemű Emanuel Granis végigjárta a hadak útját. Csehszlovákia náci megszállása után egy percig sem volt hajlandó itthon maradni. Ostravából előbb Lengyelországba, majd a Szovjetunióba került. Buzulukbon jelentkezett az ott akkor alakult első csehszlovák katonai egységbe. Rövid kiképzés után már harci bevetésre is sor került. Március 8-án volt a szokolovi csata, utána jött létre a csehszlovák hadtest. Újabb négyhónapos kiképzés következett Novohoperszk környékén (voronyezsi terület). Majd harc a végső győzelemig. Részt vett a Kijev felszabadításáért folyt harcokban s — amire ma is büszke — az ő harckocsija tört be elsőként Kijevbe. A város lakossága nagy szeretettel, határtalan lelkesedéssel fogadta a csehszlovák egységeket. Az ezredes elmondja: tavaly járt Kijevben, a város felszabadításának 30. évfordulóján, boldog volt, mert a kijevi fiatalok elhalmozták őt szeretetükkel, ismerik a harcok történetét, az iskolában tanulják. De ezután is számos súlyos ütközetben vett részt, például Belaja Cerkevnél. Szinte egész Nyugat-Ukrajnát végigharcolta. 1944. október 6-án, kéthónapos súlyos harcok és ötéves távoliét után, léptek a Csehszlovák Köztársaság földjére. Valamennyien sírtak örömükben, Svoboda parancsnokkal az élen. De a harcok sora ezzel még nem ért véget. Gyalogos csehszlovák egységek harcoltok Liptovsky Mikulás, Vrútky, Zilina stb. felszabadításánál, A harckocsizó brigádot, amely Szlovákia hegyes vidékein csak nehezen manőverezhetett volna, Lengyelországba vezényelték, onnan törtek előre Ostrava felé. Granis elvtárs tehát részt vehetett szülővárosa felszobadításában ... Főhadnagyként szerelt le, de később visszatért néphadseregünk kötelékébe. Három békés ember között üiök a kis irodahelyiségben, amelynek levegője közben megtelt kékes, torokmaró cigarettafüsttel. Békés s talán elégedett emberek között ülök. Ez a város is harminc évvel ezelőtt szabadult fel és ebben bizony ennek a három békeszerető embernek is része volt: a szelíd nyugdíjas Fichtelnek, a halkszavú, tűnődő Cigánek üzemvezetőnek és a kékszemű Granis ezredesnek. — zsélyi — Prandl Sándor felvételei Papp Zoltán agrármérnököt, az Ipolymente egyesült földművesszövetkezet zootechnikusát Seciankyban (Szécsénkén) a szövetkezet központjában kerestem fel. Korát első pillantásra nem lehet megállapítani. Ugyanúgy nézhetem ötvenévesnek, mint mondjuk harmincnak. Középtermetű, energikus fellépésű ember. Határozott mozdulattal nyitja az ajtót, ahogy belép, megtelik vele a szoba. Telefonál, irányít, tárgyal, végzi napi teendőit. Az ügyek elitézése után beszélgetésre invitálom. Alig váltunk pár mondatot, kiderül, hogy az ősz haj csupán egyéni sajátosság. Papp Zoltán még nem öreg, sőt még osak nem is középkorú, mindössze öt éve szerezte meg a diplomát. Féléves gyakorlat után vállalta magára a majdnem kétezer hektáros szövetkezet állattenyésztési gondjait. Abban az időben indult az ötödik ötéves terv. Vajon teljesítette Papp Zoltán agrármérnök a föladatokat? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket? — Bevallom, amikor kézhez kaptam az irányszámokat, ugyancsak főtt a fejem, hogyan fogjuk őket teljesíteni. De aztán nekilóttunlT a munkának, s kiderült, hogy a terv reális. Az ötödik hot 6
