A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-04-11 / 15. szám

A hagyományokat őrizve építik a mát

Nagyon kevés ma már az olyan község, amelynek lakói makacs szeretettel őriznék őseik hagyományait, szokásait, népviseletét. E ritka községek közé tartozik Hrusov (Magasmajtény) a nagykürtösi járásban. Lakói mind a mai napig eredeti formában őrzik mindazt, amit viseletben, szokásokban őseiktől örököltek.

De vajon hogyan maradhatott érintetlen a fejlődő évek folyamán mindaz, ami évszázadok folyamán alakult ki a községben?

Bizonyára egyik oka az, hogy a község messze esik a forgalmas főútvonalaktól, sőt egy ideig teljesen el volt vágva a külvilágtól. Ez 1938 után volt, amikor a községbe verető kövesutat elvágta az itt meghúzott országhatár. Pedig az út létfontosságú volt, amit az is bizonyít, hogy az akkori ún. szlovák államhoz került Magasmajtény lakosainak lehetővé tették, hogy a hegyoldalak lejtőin megtermett gabonájukat a határon át arakkor Magyarországhoz tartozó Ipolynyé'kre vigyék a malomba megőrletni.

A felszabadulás után se nagyon vetődött idegen a községbe, lakói jórészt a szétszórt, apró tanyákon éltek, nem igen találkozva a fejlődő világgal, így az nem tudott komolyabb hatással lenni a majtényiak életére.

Az elszigeteltség nyomai azonban ma már nem látszanak a község arculatán. Lakói szorgalmas, verető! mindenre megoldást kereső emberek, így a község sokat fejlődött 1945 óta.

— A felszabadulás előtt például még községházuk se volt — mondja Kamas Ferenc hnb-elnök —, a hivatal egy magánház egyik szobájában volt elhelyezve. Érthető, hogy a háború után azt tartották' a község Jakosai első feladatuknak, hogy tanácsházát építsenek. Az akkor még megvolt ipolysági járáshoz tartoztunk, s a járási szervek húszezer koronát utaltak ki erre a célra. Saját tervek alapján, rengeteg társadalmi munkával felépült az az épület, melyben nemcsak a hnb, de tágas kultúrotthon, sőt a postahivatal is helyet kapott.

Ez volt az első közös, társadalmi összefogással megvalósított építkezés a községben, s azóta sok más követte. Állami segítséggel, társadalmi összefogással alaposon megváltozott a község képe. Az apró ablakú faházikók szomszédságában elkészült az a négylakásos épület, ahol az általános iskola tanítói találtak otthonra. Felépült egy üzletház, élelmiszer-, háztartási-, hús- és textilbolttal, később a vendéglátóipari üzemegység. Kibővítettük az általános iskola épületét, garázzsal ellátott tűzoltószertárat építettünk és három víztárolót a község különböző pontjain. Tavaly pedig a hnb is új épületbe költözött: ez a lakosság hatékony támogatása mellett másfél millió koronás beruházással épült fel.

A község, illetve a tanyák villamosítására 1960—65 között került sor, de közben elkészült a községben a közvilágítás is. Sor került a községi utak

portalanítására, örvendetesen halad a tanyák felé vezető utak burkolása is. Igen lényeges a község szempontjából a most épülő új út, amely északi irányban vezet ki a palást-nagykürtösi főútvonalra.

A községnek mind a mai napig nincs földművesszövetkezete. Nem azért, mintha lokál ellene lennének a kollektív gazdálkodásnak, de objektív tényezők gátolják a szövetkezet létrehozását. A 400 méter tengerszint feletti magasságbon fekvő község vízgondokkol küzd. „Igazi" kút alig akad egykettő a községben, a tanyáikon is inkább csak a csapadék összegyűjtésével oldják meg a vízgondot. Ezzel pedig mezőgazdasági nagyüzemi központot létrehozni nem lehet. Az egyénileg gazdálkodó földművesek azonban így is társulást hoztak létre, ez 180 taggal működik. Több traktorral és más korszerű mezőgazdasági géppel rendelkeznek. Biztató, hogy egyre jobban előre halad a környék s így Magasmajtény vízgondjainak megoldása Is. Utána aztán már semmi akadály nem áll a mezőgazdaság szocializálásának útjában. Már eddig is kereken 150 egyénileg gazdálkodó paraszt írta alá a belépési nyilatkozatot, s egyre többen követik példájukat. Minden jel arra mutat, hogy ha megoldódik a vízgond, megváltozik a község arculata is.

A felszabadulás 30. évfordulójának éve nevezetes lesz ennek az 1200 lakosú községnek életében is. Lakói nagy szorgalommal igyekeznek szebbé, gazdagabbá tenni a községet. És a mezőgazdaság szocializálása majd lényegesen elősegíti ezt a nemes törekvést.

BOJTOS JANOS

A hegyek között megbúvó község

A nemzeti bizottság új épülete

A község lakói közül sokan részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban. Képünkön Kamas Frantiíek, a hnb elnöke Danková Mária és Bobák Michal munkatársaival annak az új emlékműnek a tervét tanulmányozzák, melyet rövidesen felállítanak a régi helyén

ötéves tervidőszak utolsó esztendejének felére minden mutatót teljesíteni fogunk.

— Milyen volt a kezdet?

— Nagyon jó közösségbe kerültem. A vezetőkkel és a munkatársakkal megértük, segítjük egymást. A tagok is látják a közös munka gyümölcsét, így sikerült elérni, hogy a tejhozam a duplája lesz az öt évvel ezelőttinek, tavaly pedig hat vagon sertéshúst adtunk a közel látásnak.

Hallgatom, jegyezgetem óz adatokat. A munkájáról, az elért s a várható eredményekről beszélve, hangját lelkesedés fűti át.

— Most építünk egy négyszáz férőhelyes hizlaldát, még így is zsúfoltan lesznek az állatok, de nem érdemes kis Istállókat létesíteni, mert a jövő a nagyüzemi termelésé.

— Mondjon valamit magáról.

— Amit eddig elmondtam, a munkám, az a lényeg. Szabad időmet a családommal töltöm, Van egy 'kislányom. Feleségem a szomszéd faluban tanít, öt éve nem voltunk sem színházban, sem moziban. "Esténként a

tévét nézem vagy olvasok. Legjobban Passuth könyveit szeretem. Mind megvan. Olyan sokat el tud mondani egy regényben. Most a spanyol trilógiát olvasom.

— Mit tud a környék múltjáról?

— Itt szemben, a határon túl, van a drégelyi vár.

— Említette, hogy a Bodrogközben született. Megszokta már az itteni tájat, az embereket?

— A Bodrogköz sík vidék. Messzire látni. Az Ipoly völgye dimbes-dombos, csak a határ szélén tárul ki. S az emberek? Jók. Kifejezetten jók. Kivétel van, de hol nincs?

Egy ember megtalálta helyét, életének értelmét. Tudását szilárd akarattal ötvözve halad a fejlődés útján. Beosztottjai és ; felettesei egyaránt szeretik, kedvelik. Beszélgetésünk alatt csak egy dologra panaszkodott. A lakására. Jó lenne, ha a szövetkezet vagy a helyi nemzeti bizottság vagy a kettő együtt segítene rajta, hogy végleg otthon érezhesse magát az Ipoly völgyében.

FISTER MAGDA Foto: Vámos G.

h6t 7