A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-11 / 15. szám
Olvasóink a felszabadulásról Ai általános iskola tanulót tanitóikkal. Háttérben az épülő új iskola az Ipolyfödémesi Efsz a Palásti Egységes földművesszövetkezettel egyesült, s azóta a megnagyobbodott földterület megműveléséhez jól felszerelt géppark áll rendelkezésre. Ily módon törekednek magasabb hektárhozamok elérésére. Fordulópontot jelentett a község életében a Palástot Ipolyfödémessel összekötő új út építése, amely a hegyeken keresztül vezetett, és próbára tette azokat a munkásokat, akik lapáttal és csákánnyal keresték meg családjuk számára a mindennapi kenyeret. Kevesellték a bérüket, és egy napon sztrájkba léptek. Klement Gottwald köztársasági elnök értesült a megmozdulásról, személyesen jelent meg a munkások körében és megemeltette a napi bérüket. Húsz gyermeket befogadó óvoda is épült. Két óvónő és egy szakácsnő gondoskodik a gyerekekről. Szabályozták a falun áthaladó kis patakot. Medrét betonkockákkal rakták ki. Járdát építettek a házak előtt. Portalanították a mellékutcákat. Hamarosan elkészül az új, egyemeletes iskola. Nagyon fontos ez. Ugyanis a tanítás eddig egy régi épületben folyt. Ebben az évben átadják rendeltetésének a ravatalozót, megkezdik egy modern vendéglátó üzem és a vízelvezető sánc építését. Parkosítással igyekeznek szebbé tenni falujukat. A patak és a főút mentén 250 rózsafát ültetnek ki. Ipolyfödémes fiataljainak nagyobb része gimnáziumban, mezőgazdasági technikumban és más szakiskolában tanul. Trencséni Jó-AZ ESTI SZÜRKÜLETTEL JÖTTEK... 1944. december 23-án a szovjet hadsereg egységei azokat a falvakat közelítették meg, amelyeket a németek megszállva tartottak. Ipefské UTany-t (Ipolyfödémest) nagy veszély fenyegette. A megszállók birtokukban tartották és még a lakosság életét is veszélyeztették. Átkutatták a házakat, feltörték a kamrákat, elhajtották az állatokat. A fiatal és idős férfiakat egyaránt hadi munkára kényszerítették. A falu fölött húzódó erdőben még ma is sok az olyan lövészárok, amelyeket a németek rajtaütésszerűen akartak az ellenség ellen felhasználni. Tervük azonban nem sikerült. A szovjet katonák más irányból jöttek. Az Ipoly menti falvakon húzódtak keresztül, s Balog nad Ipfomtol (Ipolybalogtól) Secianky (Szécsényke) felé tartottak. Jámbor János ipolyfödémesi lakos volt az, aki kiment a főútra a felszabadítók elé s elárulta nekik, hogy a németek megszállva tartják Szécsénykét, Kelenyét és Ipolyfödémest. Erre fel megkerülték a támadók fészkét és Sahy (Ipolyság) felől erdőn, völgyön át, nagy hóban közelítették meg Ipolyfödémest. Lóháton és gyalog tették meg az utat, és bizony nagyon kimerültek, mire a faluhoz értek. Az egyik völgyben pihenőt tartottak, s vezetőjük előre ment, hogy hírt szerezzen a megszállókról: hol tartózkodnak jelenleg? A völgyben várakozó katonáknak elmondta aztán, hogy bátran bemehetnek a faluba, mert a németek éppen közös vacsorát tartanak egy házban. 1944. december 24-én az esti órákban megérkeztek a felszabadítók, akik a vacsorázó németek közül a helyszínen többet kivégeztek. Néhányon a közeli erdőbe menekültek. Azokat is üldözőbe vették. Később Plastovce (Palást) és Hrusov (Körtvélyes) felé szóródott szét az ellenség, és az ütközetekben több szovjet katona is az életével fizetett. Ipolyfödémest és a szomszédos községeket továbbra is erős felügyelet alatt tartották, nehogy a németek újra bemerészkedjenek a faluba. Közben a lakosság bátrabb lett. Tudta, hogy hős szovjet katonák vigyázzák a községet. Segítette a felszabadítókat. Élelmet biztosított számukra. Nagyanyám sokszor mesélte, hogy ő is ellátta élelemmel őket. Mikor a házunkban tartózkodtak, unokatestvérem még csak egyhónapos volt. Ha sírt, odament hozzá az egyik szovjet katona, az ölébe emelte, és azt mondta: — Dóma ja mám mládenec a bábuska. És kicsordult a könny a szeméből. Mintha szótlanságában is azt kérdezte volna magától és a világtól, vajon mi van a családjával, élnek-e, halnek-e, viszontláthatja-e még őket valaha. Mikor ez a katona bejött hozzánk véglegesfen búcsút venni, társai nevében is megköszönni a szívességet, azt magyarázta oroszul, hogy néhány hét múlva már ő is a családja körében lesz. Nos, nem tudni, mi történt. Harminc évi telt el azóta és sok-sok édesapa lelte halálát, mint felszabadító. Sok-sok édesanya értes(ilt arról, hogy férje meghalt és közös sírban fekszik. * * * 1945-ben, a felszabadulás évében, megalakult a helyi nemzeti bizottság, a helyi párszervezet, amelynek ma tizenkét tagja van. Eltűntek a régi, kis ablakos, szalmatetős házak. Üj családi házak sora alkot szebbnél szebb utcákat. A lakosság szorgalmát és igyekezetét dicséri, hogy Ipolyfödémes házainak nyolcvan százaléka teljesen új. A felszabadulás után a lakosság több mint tíz évig régi módon művelte a földjét. Aztán összeszánto'tták a parcellákat, megalakult az egységes földművesszövetkezet, amely kezdetben sok nehézséggel küszködött; egy ledolgozott munkaegységre csak hat korona előleget tudott fizetni. Három évvel ezelőtt 1949-ben befutott a faluba Ipolyságról az első autóbusz, amelyet a lakosság nagy örömmel fogadott. 1959-ben villanyt kapott a község. A régi utcai lámpákat neonvilágítás váltotta fel. Újonnan építették a hangosbemondót. A felszabadulás után tíz évvel kulturális központot létesítettek. Ott helyezték el a hnb irodáját is. Az időjárás viszontagságai azonban nagyon megviselték, és nem felelt meg a követelményeknek. 1972-ben olyan új kulturális központot adtak át rendeltetésének, amely ritkaságszámba megy. Az egyemeletes új épületbe került a hnb irodája és tanácsterme, a postahivatal, a községi népkönyvtár, a kulturális terem és az egyes tömegszervezetek klub-helyiségei. Kezdetben csak kétszer hoztak kenyeret a faluba. Hét év óta azonban, amióta élelmiszerüzletet nyitottak, mindennap ellátják friss kenyérrel és péksüteménnyel a 680 lelket számláló kisközség lakóit. zsef és Jusztin József voltak az első érettségizők. Említettem, hogy Ipolyfödémes házainak nyolcvan százaléka teljesen új. S az új családi házakból nem hiányzik a rádió, a televízió, de nem hiányoznak a háztartási gépek sem. Jelenleg tizenöt személyautó talált gazdát a faluban, de a gépkocsik száma tovább gyarapodik. Sólya Vilmos, a hnb elnöke, és Bodzsár Mihály, a helyi pártszervezet elnöke fő feladatuknak tartják a választási program teljesítését. Ipolyfödémesen, mint hazánk más községeiben is, jól és kulturáltan élnek az emberek. Nagyra értékelik és támogatják a párt politikáját, baráti érzelmek fűzik őket a Szovjetunióhoz. Felszabadulásunk harmincadik évfordulója tiszteletére emlékművet avatnak a falu közepén. CSAKY LÁSZLÓ Rendezett ipolyfödémesi utca h'iöt* 4
