A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-04 / 14. szám
Elhúzódtak az őszi munkák. Sietni kell a gépek javításával százalékkal növekedett és 9245 koronát tesz ki. Nem szépíti a helyzetet az s.em, hogy a ráfordított munkaköltségek között csak 58 korona a különbség. A következő években 200 hektáron 1 millió korona befektetéssel talajjavítást fogunk végezni. Nagy problémánk a vízhiány. A Céténke szabályozása óta nincs vizünk. Esőt sem kapunk annyit, mint a környező területek, mert a Zobor elfogja a felhőket. Tervbe vettük, s erre szocialista kötelezettséget is tettünk, hogy 1975-ben egy számosállatra 80 q terimés takarmányt, 80 q siló kukoricát és 10 q szénát termelünk, s a nyerstermelést 6,9, a piaci termelést pedig 13,8 százalékkal növeljük. A megkezdett beruházásokat az év közepéig befejezzük. Ma sokkal jobbak az anyagi feltételeink, mint évekkel ezelőtt voltak. Több műtrágya, hatékonyabb gyomirtó szerek, több nagyteljesítményű gép áll rendelkezésünkre, biztosíthatjuk azok jobb kihasználását, tehát alapjaiban megváltoztak a termelési adottsá* gok. Ez a biztosítéka annak, hogy az ötödik ötéves tervidőszak utolsó esztendejére kitűzött feladatokat teljesítjük. ÖSSZEFOGÁSBAN AZ ERŐ Naponta kapunk híreket olyan üzemekről. amelyekben racionalizációs intézkedésekkel igyekeznek jobbat és olcsóbban termelni. A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris ülésein elfogadott irányelvek alapján a vezetők és a dolgozók meghatározzák a további munkamenetet. Vonatkozik ez a mezőgazdaságra is. Az évzárö^taggyűléseken, munkakezdés előtti beszélgetéseken parázs viták folynak az üzemanyag és az erőgépek hatékonyabb kihasználásáról, a takarmányadog összetételéről. A napokban tanúja lehettem ilyen vitának, s utat, jobb utat mutató zárszónak. Többéves együttműködés, kölcsönös kisegítés utón a nitranyi (nyitracsehi), a vinodoli (szőlősi), a Vefky Cetín-i (nagycétényi), a páriái (nemespanni) és a golianovói (lapásgyarmati) egységes földművesszövetkezet tagjai elhatározták, hogy összefognak. Az elhatározást tett követte. Tavaly december 12-én megalakították az Alsó-Nyitra nevet viselő közös gazdaságot. Az öt, egyenként kb. 1000 hektáros szövetkezetből így egy új 5161 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó nagyüzem jött létre. Állandó dolgozóinak száma 857. A szántóföld egyharmad része hordalék talaj, a többi homokos agyag. Enynyit elöljáróban s talán még azt, hogy a táj — ahol ez az ötezer hektár elterül, gyönyörű. Kozár Pál elvtárssal, a szövetkezet elnökével, a múlt évi eredményekről és a rájuk váró feladatokról beszélgettem. — Bizony vannak még tartalékok, s most az egyesülés után nagyobb erővel láthatunk neki feltárásuknak. Nézzük például a cukorrépa átlaghozamát. Legtöbbet a nyitracsehi (503 q/ha), legkevesebbet a nemespanni (272 q/ha) szövetkezetben takarítottak be. Erre az évre 450 métermázsás hektárhozamot terveztünk. Az öt szövetkezet együttvéve Kozár Pál, az elnök 1974-ben cukorrépa-, hús- és tejtermelésből nem teljesítette a tervet, ami kétmillió korona hiányt jelentett. Terimés takarmányokból sem termeltünk annyit, amennyire szükség lett volna, s ennek következtében a helyzet elég kritikus. De nem a terv volt alaptalanul túlfeszített, hanem nem találtuk meg időben a teljesítéséhez vezető helyes utat. De vannak más aránytalanságok is. Míg Szőlősön 1974-ben, 1973-hoz képest, 25 százalékkal 16 129 koronára növekedett az egy hektár mezőgazdasági földterületre számított nyerstermelési érték, addig a nagycétényi gazdaságban ugyanezen időszak alatt csak 16,6 Az alsó-nyitrai szövetkezet évnyitó, tervismertetó taggyűlése után megkérdeztem Tárnok mérnököt, a közös gazdaság főgépesítőjét, miben látja az egyesülés jelentőségét. — Áttekinthetőbbé vált a géppark, egyszerre s egy helyen több erőgépet tudunk összpontosítani, növelhetjük a beruházások értékét. Az idén például másfél millióval többet költünk gépek vásárlására, mint az elmúlt évben az öt szövetkezet együtt. így akarjuk eltávolítani a termelési szintkülönbségeket, gyorsított ütemben növelni a munkatermelékenységet. — Én már 12 éve dolgozok ebben a szövetkezetben — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiácz János traktoros —, elmondhatom, hogy sokat változtak a munkafeltételek. Akkor még a vasvillát és a lapátot naponta forgattuk. Ma már a gépesítés egyre nagyobb teret hódít. Nem fáradunk ki annyira, mégis többet végzünk el és a jövedelmünk is növekedett. Most megnagyobbodott a határ. Messzebbre fogunk járni szántani, vetni. Nem ugorhatunk haza ebédelni, ez majd hiányzik, de ígéretet kaptunk, hogy a központban üzemi konyhát létesítenek. Bízom benne, hogy így együtt sokkal többet s jobban fogunk termelni. Az egyesülés megnyitotta a fejlődés távlatait, összpontosítják, szakosítják, átszervezik a termelést. Minden kezdet nehéz. A 857 dolgozó most folytat valamit, de új módon, új formában. Meg kell egymást ismerniük, szokniuk. A várható problémák legapróbb részleteit nem sikerült a gyűlésen tisztázni. Az emberek mégis bizakodó tekintettel távoztak. Megértették, ha összefognak többre vihetik. FISTER MAGDA Prandi Sándor felvételei FE8YTI Ismét itt állok tündökletes fényözönben az ódon spielbergi vár dombján, fák és bokrok között, szerelmespórolP sétálnak mellettem, pajkos lurkók ricsajától hangos a hegyoldal; nézem a várost, amelyet szürkés pára és a gyárkémények gomoiygó füstje igyekszik elrejteni előlem több-kevesebb sikerrel — inkább kevesebbel, szerencsémre, újro megszemlélhetem a gótikus székesegyház két „égbedöfött" gyönyörű tornyát és a többi tűvékony, zöldre festett tornyot is, képtelen vagyok megszámolni mennyi van belőlük, no meg nincs is túl nagy kedvem hozzá. Bátorságot gyűjtök. Be akarok menni, be kell mennem az egykor oly hírhedt várbörtön kazamattáiba: ehhez kell a bátorság. Attól ugyan nem kell félnem, hogy váratlanul rámcsapják valamelyik börtöncella rácsos ajtaját, nem követtem el semmiféle bűncselekményt, meg aztán Spielberg ma már nem is börtön, ezt a „funkcióját" szerencsére megszüntették, hanem Brno múzeuma, nemzeti műemlék, mégis gyűjtöm a bátorságot, hogy ebből a koratavaszi ragyogásból bevonuljak a komor kazomattékba. Európa legfélelmetesebb várbörtöne volt Spielberg. Lassan indulok a bejárat felé, talán éppen azon az úton, amerre a láncravert magyar jakobinusokat vezették egykor. Nyugtalan vagyok és ideges. Mert múzeum ide, múzeum oda, már az első pillanatban olyan fagyos hangulat osap meg, hogy talpamtól a fejem búbjáig beléborzongok. Irgalmatlanul hosszú folyosón megyek, jeges légkörű börtöncellák és kínzókamrák között. A folyosót és a cellákat erősfényű villanylámpák világítják meg, hadd lássuk jól a pokol bugyrait. Ez a börtön nem zsebmetszők és tyúktolvajok számára készült, noha néhány híres rablógyilkos is itt fejezte be az életét; más célt szolgált. Régen az osztrák birodalom, a Monarchia legveszélyesebb ellenségeit zárták ide. Ezt a cellát már a fasiszták építették Hot 6
