A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-04 / 14. szám
(REJTEGETŐ! II. rerainana Kezats a feherhegyi csata után, Mária Terézia folytatta, li. József valamit enyhített a rabok helyzetén, de utódai újra pokollá változtatták. A sort Hitler pribékjei zárták le. Úgy mászkálok a folyosókon, mintha súlyos láncok csörögnének a lábamon. Az alsó emeleten járok, a börtön úgynevezett József-szárnyában. A folyosó bal oldalának téglafala jól láthatóan különbözik a többi, jobbára terméskőből, vagy megfeketedett téglából épült falaktól. Ezt már a fasiszták építették 1945 elején. Rengeteg új cellát is építettek. Szerencsére, „művük" befejezését a Vörös Hadsereg megakadályozta. De íme, itt van épp e folyosó végén a kivégző cella. 1940. január 31-én itjf végezték ki Karel Bauert és Josef Kults kát, a Ztorojovka gyár munkásait. Ök voltak a fasiszták itteni gaztetteinek első áldozatai. Emléküket virágkoszorú és emléktábla hirdeti. Fegyverrejtegetés — ez volt a vád ellenük. Fegyverrejtegetés: elég tapintatos megfogalmazás — a következmények felől tekintve. Persze a fasiszták nagyon jól tudták, kik ellen rejtegetik azokat a fegyvereket. aort. 1795. május 8-an a Martinovics féle összeesküvésben való részvétele miatt őt is halálra ítélték, de büntetését fogságra változtatták. Most, legalábbis odakint, koratavasz van. Kazinczy és a többi fogoly 1795. október 7-én ért a spielbergi várba. A vád akkor így hangzott: „felségárulás, lázadás és a trón és alkotmány, ledöntésére, s a közbéke felháborítására való törekvés ...“ Fegyverrejtegetés morogja mogorván a kései vándor. Nevezzék, ahogy akarják, fegyverrejtegetés volt ez is. A zsarnokság ellen fegyvert kell rejtegetni és gyakran elő is kell venni, használni is kell azt a fegyvert. „Szent, hova lépsz e hely" mormolom már egy újabb cellában, az itájfeii hazafiak, a Karbonárék és az Ifjú Wtia elnevezésű szervezet tagjainak cellájában. Ök 1822 és 1846 között raboskodtak itt. És közöttük is egy költő: Silvio Pellico. És egy zeneszerző is: Pietro Maroncelli. Milyen kár, hogy nem tudok olaszul, nem fordíthatom le Pellico sorait. Milyen kór, hogy nem ismerem Pietro Maroncelli zenéjét. De a Pokol fordítójának, Babits Mihálynak a sorait temerem: „Vétkesek közt cinkos, aki néma." Mint ahogy annak a fogolynak a fejére is nyugodtan ráolvashatták volna a fegyverrejtegetés vádját, oki ugyancsak a börtön József-szárnyában, de a felső emelet egyik cellájában raboskodott többedmagával 1795 és 1799 között, s akinek bepárásodott szemmel nézem emléktábláját, s elakadó lélegzettel olvasom kőbevésett sorait: „Vándor, szent, hova lépsz, e hely. Menj, mondjad hazámnak, Hogy törvényeiért kész vala veszni fia”. A reliefről Kazinczy Ferenc, a gyönyörű homlokú Kazinczy nézi a vánök, a fegyverrejtegetők, a Kazinczy Ferencek, Silvio Pellicok, Pietro Maroncellik, a lengyel hazafiak, akik közül 190-en sínylődtek Spielberg várában, a Karel Bauerek és Josef Kulkók nem voltak némák, nem voltak cinkosok. Szent ez a hely, ez a hajdani pokol, de e sorok írója, e kései vándor tüdejéből már kifogy a levegő, szíve aritmiásan kalimpál. Ki kell mennie innen, ki a napfényre, a sziporkázó tavaszba, fák, madarak, szerelmespórok, pajkos lurkók, szabad emberek közé. Zs. NAGY LAJOS Az első áldozatok emléktáblája Az ódon börtön őrtornya PRANDL SÁNDOR felvételei 7
