A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-04-04 / 14. szám

Olvasóink a felszabadulásról ■B első Calovóval (Nagyme­m gyérrel) kapcsolatos em­­f I M lékeim majdnem har- AA mine évvel ezelőttről va­• ■ OKk lók. Pöttömnyi emberke lévén valószínűleg inkább terhére, mint hasznára voltam apám­nak, amikor egy zsák napraforgó mag­gal és egy demizsonnal vonatra száll­tunk és Megyerre utaztunk. Ma már nem tudom, hol, melyik utcában volt aí olajűtő, ahol illatossá pirították a magot, majd aranyszínű olajat sajtol­tak ki belőle. Emlékszem, már ott, a présházban, nagy karéj kenyerekre fogtuk föl a csöpögő meleg olajat („álé“ — ml így mondtuk), és sóval megszórva nagyokat majszoltunk be­lőle. A kisajtolt napraforgómag a présben szabályos formájú „pogácsák-Miklós Tibor, a Milex vállalat üzemgazdásza ká“ állt össze; dolgunk végeztével ezt is hazavittük az állatoknak. Megyer tehát sokáig az „álé“ városa volt szá­momra. Ma, közel harminc esztendővel ké­sőbb Nagymegyer a dunaszerdahelyí járás másik két kisvárosához hason­lóan éli a maga békés, látszólag ese­mény nélküli, de belső fejlődését te­kintve mégis mozgalmas életét. Aki az utóbbi években többször is elláto­gatott Nagymegyerre, annak nem ke­rülhette el figyelmét a városka jelle­gének, arculatának fokozatos megvál­tozása. A város peremterületein a já­rás néhány legnagyobb ipari üzeme hívja fel magára a figyelmet, s bent a központban korszerű lakóháztömbök, középületek és új üzletek, parkok és zöldsávok tanúskodnak a folyamatos fejlődésről. A város gazdasági, kultu­rális és sportéletéről az idegennek nagyon nehéz átfogó képet nyújtania, ezért hát mégiscsak legjobb az illeté­kesekhez fordulni. Tamási Gyula, a városi nemzeti bi­zottság titkára: — A Nemzeti Front választási programjából eredő felada­tok teljesítéséről az elmúlt év végén megtartott nyilvános pártgyűléseken számoltunk be a lakosságnak, öröm­mel tettünk eleget ilyen irányú köte­lességünknek, hiszen csaknem vala­mennyi feladat teljesítését a társadal­mi összefogás segítette elő. Az elmúlt évben valahogy nagyon meg tudtuk mozgatni az embereket. A tömegszer­vezetek képviselői egyenesen a nya­kunkra jártak, folyton kérdezve, mit kell még csinálni, mert ők teljesíteni akarják a város összesített kötelezett­ségvállalását. Ennek a társadalmi ak­tivitásnak köszönhető, hogy a strand­fürdő első két medencéje hallatlanul rövid idő alatt elkészült, s már tavaly augusztusban üzemelni kezdett. Ebben az esztendőben a gyermekmedencét és az ötven méteres sportuszodát szeret­nénk átadni rendeltetésének. Az ideális környezetben — egy száz­öt hektáros erdőben — épülő fürdőte­lepről nagyon szívesen beszél a vnb­­titkár. Az már ma biztos, hogy a für­dőtelep teljes kiépülte után lényege­sen megnő az egyenletesen fejlődő KISVÁROSI KÉPEK KANOVITS GYÖRGY FELVÉTELEI Nemrégen adták át rendeltetésének a 2 miliői Kés költséggel épült korsze­rű óvodát. Ebben az épületben a kényelmet és gondoskodást cigánygyer­mekek élvezik Nagymegyeri utcarészlet Nagymegyer idegenforgalma. A terv­rajzok szerint csúcsidőben mintegy tízezer látogató befogadására lesznek alkalmasak az üdülőközpont különbö­ző létesítményei. A város lakosságá­hoz mérten nagyon tekintélyes szám ez. A városfejlesztés egyéb vonatkozá­sairól — a részletes ismertetés he­lyett — csak annyit: Nagymegyer ta­valy megnyerte a Zselízzel folytatott városfejlesztési párosversenyt. A város gazdasági életében az or­szágos viszonylatban is ismert ipari és mezőgazdasági üzemek játsszák a legnagyobb szerepet. Folyamatosan jó termelési eredményeivel közülük is kitűnik a Milex vállalat tejfeldolgozó üzeme. Mórocz Béla, az üzem igazgatója: — Tavalyi gazdasági tervünket maradék­talanul teljesítettük. Exportbevéte­leink kerek nyolcvan millió koronát tettek ki. Elsősorban tejport és vajat szállítottunk a tőkés országokba. A tiszta nyereség tervét egymillióval szárnyaltuk túl. A tejfeldolgozó üzem dolgozóinak havi átlagkeresete 2074 korona. Ez azért is figyelemre méltó, mert a dol­gozók hatvan százaléka nő. A szocia­lista verseny valamennyi formája meghonosodott. A város kulturális életének legfőbb irányítója, szervezője a Művelődési Ház. Ennek fiatal vezetője, Morva Pál ezt mondja: — Művelődéspolitikai rendezvényeink egész sorával tudnám bizonyítani, hogy az év folyamán szinte semmi sem kerüli el a figyel­münket. Minden egyes kulturális ren­dezvényünkre a városi hangosbeszé­lőben felhívjuk a lakosság figyelmét, és nem eredménytelenül. Az elmúlt évben fellépett színpadunkon a Lúé­­nica, a Szőttes és az Állami Szlovák Népművészeti Együttes, nyolc előadás­sal szerepelt a MATESZ, illetve a Thá­­lia Színpad, ugyanennyi alkalommal látogattak el városunkba ismert tánc­­dalénekesek, beat-zenekarok. Sikeres kiállítások, író-olvasó találkozók, kü­lönféle tanfolyamok, a zenebarátok köre jóvoltából komolyzenei hangver­senyek, ifjúsági táncdélutánok stb. jel­zik — vagy úgy is mondhatnám — fémjelzik törekvéseinket. A Művelődési Ház idei tervei közül csak a legváltozatosabbnak ígérkezőt, említem: A CSEMADOK helyi szer­vezetével közösen kulturális napok megrendezését tervezzük június 19 és 26 között. A kulturális napok ideje alatt „Az árvíz — és az internacionalista össze­fogás tíz éve“ címmel kiállítás nyí­lik, amely a tíz év előtti napokra em­lékeztet. A kultúra és a sport között nem szabadna olyan határozott választóvo­nalat húzni, mint ahogy ezt sokhe­lyütt teszik. Hiszen a sport tulajdon­képpen testkultúra. A hírneves megyeri súlyemelők a város kultúrházában lépnek dobogóra egy-egy itthoni mérkőzésük alkalmá­val, a városnak ugyanis nincs sport­­csarnoka. A súlyemelők első csapata éppen az elmúlt bajnoki idényben har­colta ki a Szlovák Nemzeti Ligában való szereplés jogát, s míg a kultúr­­ház jóvoltából mérkőznie (közönség előtt) van hol, felkészülésre, edzésre már nincs hely. Dobis László, a Dinamó sportegye­sület vezetőségi tagja: — Tény, hogy csak egy lebontás előtt álló lakást tudtunk biztosítani súlyemelőink ré­szére, pedig a város sportéletében két­ségkívül ők játsszák a fő szerepet. El­ismerem, hogy ilyen mostoha körül­mények között nagy gondot okoz a felkészülés, a folyamatos edzés, de re­ményünk van rá, hogy a sportpálya mellett a városfejlesztési és — szépí­­tési ún. Z-akcióban sikerül egy tor­natermet létesítenünk. Egyébként, hogy a labdarúgókról is szó essék: felnőtt csapatunk a táblázat előkelő második helyén kezdte a tavaszi idényt, bízunk tehát további sikereik­ben. Feltétlenül meg kell említeni a ke­rületi bajnokságban szereplő nagyme­gyeri diák labdarúgócsapat — a maga nemében páratlan — teljesítményét is: a most folyó bajnoki évad őszi idé­nyében minden mérkőzését megnyer­te, így egyelőre veretlenül áll az élen. Van Megyernek azonban egy igazi fájó pontja. A bratislava—komáromi vasútvonal több helyen is keresztezi a műutat, de leereszthető sorompó sehol sincs, csak a Nagymegyer mö­götti vasúti átjárónál. Másutt szema­forok éber hunyorgása figyelmeztet a veszélyre. Itt méltóságteljes lassúság­gal leereszkedik a sorompó. Tizenöt percre, fél órára, mikor hogyan. A nyári turistaidényben hosszú-hosszú autósor gyülemlik fel a sorompó mind­két oldalán: egyik vége a városban kanyarog, a másik olykor kilométere­ket is kitesz Komárom felől jövet a műúton. A város vezetői az Államvas­utaknál már számtalanszor kérelmez­ték az átkelés korszerűbb megoldását, de eddig eredménytelenül. Reméljük, hogy a közeljövőben sor kerül rá. BERECK JÓZSEF hőt 4

Next

/
Thumbnails
Contents