A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-28 / 13. szám
- MERFOLDES LÉPTEKKEL Persze o múlt hagyományainak ébresztgetése mindig csupán kiegészítője lehet egy-egy város újkori történelmének és jelenének „vallatása" során. Ezért aki napjainkban indul hosszabb-rövidebb sétára Nővé Zámkyban (Érsekújvárban), föltétlenül meg-megófl a szinte szabályos négyzet alakú főtéren is. itt magasodik a város fölszabadításáért életüket áldozó szovjet katonák emlékműve, akiknek hősi tetteire örökké emlékezni fogunk. A Vörös Hadsereg Komárom és Surány irányából közeledett a város felé, és 1945, március 28-án a Malinovszkij marsall vezette 2. Ukrán Front katonái elérték a város határát. Egy nappal később, március 29-én a Vaszjucsenko és Szigyelnyik parancsnokok vezette katonák heves harcokban felszabadították az angol és amerikai légerő háromszori szőnyegbombázása révén javarészt rombadöntött várost. Ezzel új fejezet nyílt a város fejlődésében. A háború okozta súlyos sebek nehezen gyógyulnak. Es mégis, Újvár az elmúlt harminc esztendő alatt többet fejlődött, mint az előző évtizedekben és évszázadokban együttvéve. Különösen az utóbbi tíz-tizenöt évben — a kegyetlen bombázás okozta romok eltüntetése után — ocsúdik föl a város lidérces álmából, s ma már a keresztül-kasul ágazó utacskák új arculatot öltenek: a most épülő, korszerű városközpontot egyre jobb utak kötik össze a lakótelepekkel, az új szállodával, az iskolákkal, a kulturális központ szerepét betöltő Szakszervezetek Házával vagy akár a pazar új állomásépülettel is, mely Közép-Európa legszebb és legkorszerűbb vidéki pályaudvarainak egyike. Az utasnak, aki sok irányban hagyhatja el Újvárt, az az érzése kerekedik, hogy ez a város valamiféle különleges állapotban van. Valamiféle olyan sajátos időszakban, mint a fák tavasszal, vagy nyáron a virágok. A város mérföldé* léptekkel fejlődik. Komoly segítője a kül- és belföldön egyaránt ismert Elektrosvit. Korszerű gépi berendezéseken, milliós értékrendű tételekben gyártják itt a különböző hagyományos világítótesteket, a neon- és nátriumgőz-lámpákat. A családok azonban minden bizonnyal elsősorban inkább az abszorpciós — tehát motor nélküli — hűtőszekrények révén ismerik az Elektrosvitet. Mészáros Ferenc elvtárs, az üzem személyzeti igazgatóhelyettese kalauzol a gyárban. És míg a termelés egyes szakaszait járjuk, az érdekesebbnél érdekesebb adatok egész sorát tudom meg tőle. Jogos büszkeséggel meséli például, hogy a termelés ebben a gyárban mindig felfelé ívelt, egyetlen évben sem esett vissza. Kereken 200 különböző fajta világítótestet gyártanak, hűtőszekrényekből pedig napi 450 darab hagyja el a gyárkaput. Szüntelenül keresik, kutatják a gyártási folyamat korszerűsítésének, gazdaságosabbá tételének és a termékszerkezet bővítésének lehetőségeit. Kísérőm megmutatja a közelmúltban fölszerelt, felső függesztésű szállító és festő berendezéseket, melyek jelentős mértékben megkönnyítették és biztonságosabbá tették a dolgozók munkáját. De szó esik az alkalmazottak iránti gondoskodás egyéb eddigi eredményeiről és az üzem vezetőségének erre vonatkozó további terveiről is; ezek közé tartozik például az új üzemi étkező létesítése, Szklenófürdőn pedig egy új üdülő építése. Annyi mondanivaló közepette bizony nem is csoda, hogy arra már nem is jut hely, hogy részletesen beszámoljak az itt ké szülő világítótestek és hűtőszekrények imponálóéi, korszerű gyártási módszereinek részleteiről, az viszont még okvetlenül ide kívánkozik, amire a gyár dolgozói talán a legbüszkébbek: az üzemben 58 szocialista brigád dolgozik, és az elmúlt huszonöt esztendőben 17 alkalommal tüntették ki őket a Vörös Zászlóval a szocialista munkaversenyben elért eredményeikért. Újvári sétánk egyáltalán nem programszerű, mégis mintha „menetrend" szerint történne minden . .. Alighogy visszaérünk az Elektrosvitből a városközpontba egy kis céltalan nézelődésre, mintha a földből -nőtt volna -ki, elénk toppan Vörös Tibor elvtárs, a városi nemzeti bizottság alenöke. És néhány röpke perc múlva máris ott ülünk az ő dolgozószobájában. — Rengeteg tennivalónk és talán még több tervünk van — mondja határozottan, s közben szétteríti maga előtt a város térképét. — A háború által teljesen rombadöntött régi város helyén most egy teljesen új várost építünk. Elsősorban a lakásépítésre összpontosítjuk a figyelmünket, de azt is tudatosítjuk, hogy az összkomfortos tömbházak építése közben nem szabad megfeledkeznünk egészségügyi központok, kórházak, szolgáltatási üzemek, üzletek, bölcsődék, óvodák, pormentes utak építéséről sem. Szükség van parkokra, játszóterekre, sportpályákra is ... Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a foglalkoztatottság kérdésének megoldását sem. És ez még nem minden, hiszen a lakosságnak a rendszeres és színvonalas kulturális életre is jogos igénye van. Ehhez pedig megfelelő termekre, mozikra, könyvtárakra, klubokra van szükség. Kezével végigsimít a térképen. — Akad. hát itt munka bőven, csak győzzük erővel és lendülettel... Fiatal, 32 éves férfi az alelnök. Régi kötöttségek fűzik a városhoz, hiszen itt született, és a nyitrai tanárképzőben töltött éveket leszámítva itt töltötte egész életét. A szavai mögött feszülő lendület azonban sokkal több a szülővárosa iránti puszta szeretetnél. Fiatalos tettvágyról árulkodik minden karlejtése, minden egyes mondata. Igen, Vörös Tibor szereti ezt a várost, sokat akar tenni még az érdekében, de nem azért, mert az ő városa, hanem azért, mert társadalmunkban megszülettek annak feltételei, hogy ez az ősi mezőváros is gyors, eddig sohasem tapasztalt ütemű fejlődésnek induljon. E szándék megvalósítására összpontosítja szinte minden erejét, és ennek megfelelően fest a napi munkabeosztása is. Értekezletek, megbeszélések, hivatali „papírmunka“, félfogadás, tervezgetés és sokoldalú társadalmi munka váltják egymást hétfőtől vasárnapig Vörös Tibor életében. Immár öt éve, pontosabban azóta, hogy akkor még „csak" huszonéves fejjel megválasztották ebbe a felelősségteljes tisztségbe. Lehetséges, hogy valakinek most úgy tűnik: egy kissé „félrecsúszott" a riporter tolla. A városról akart szólni, és az ezernyi problémával küszködő városi vezetők egyikének portréját körvonalazza... Ám valóban?... Hiszen a város gondjai — az alelnök gondjai is, e két tényező nagyon szorosan összefügg egymással, hiszen Újvárnak a felszabadulás óta megtett és további fejlődésének első, döntő lépései mindig itt, a vnb irodahelyiségeiben és tanácstermeiben születtek. Olykor a vnb plénumának egésznapos tanácskozásain, máskor a város vezetőinek éjszakákba nyúló tervezgetése közben. A városról beszéltünk, és szó esett a gondos városatyák egyikéről is. Ez talán csak természetes ... Az estét, stílusosan, a főtérre torkolló belvárosi utcácskákban töltöttük, aztán — mintegy búcsúzóul — bepillantottunk még az új tömbházakban lakó fiatal családok egyikéhez. Fujasz György és családja, a korszerű lakótelepeken élő családok ezreihez hasonlóan, tágas, korszerűen berendezett szobákban lakik. És ahogy körbepillantok az Ízléses, takaros lakásban, a fiatal csalód elégetett boldogsága láttán a valóságban is megértem, hogy mire célzott a vnb-alelnök, amikor dolgozószobájában a tömeges lakásépítéssel kapcsolatos kérdésekről szólva leszögezte: — Újvár most eddig sohasem tapasztalt ütemben fejlődik. Szinte napról napra változik az arculata. Rövidesen a múlt gondjait végleg elfeledve, nagyvárosi jellegű járási székhely lesz, talán ötvenezer lakossal. Mert biztosan lakja majd ennyi. De nem mindegy, hogy hogyan! I. M. P. (Foto: KONTÁR GYULA) 13
