A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-28 / 13. szám
ÄDOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások „ ... sikerült kijutni a hullámvölgyből" Somogyi Lajos, a CSEMADOK ib titkára „ ■ ■. növelni szeretnénk tagságunk létszámát" TOVÁBBI TETTEKEN A SOR Nitrianske Hrnciarovce (Nyitragerencsér), ezt a takaros Zobor-alji község közigazgatásilag ma már ugyan az egyre terebélyesedő járásszékhelyhez, Nyitrához tartozik, de ezzel az adminisztratív változással egyelőre még mitsem veszített jellegzetes vidéki arculatából. Egy ismert, régi népdal Gerencsér piros rózsákkal szegélyezett „utcájáról" beszél, dolgos lakóinak mai szorgalmáról pedig a falu egyre csinosodó külalakja tanúskodik. Gazdag, jómódú község, amiről szinte néhány perc alatt lehet itt adatokat kapni a manapság szokásos statisztikai megközelitéssel. Az ember egy-kettőre megtudhatja: hány ház épül évente, hány tévékészülék van, hány gépkocsi után fizetnek a faluban biztosítási illetéket és mennyien várnak rá, hogy ők is fizethessenek. Egyszerű hétköznap van, egy napsütéses koratavaszi délután. A levegőben érződik már a februári száraz fagyokat — úgy látszik — véglegesen elűző enyhülés, bár a tavasz korántsem köszöntött be még teljes pompájában, hiszen a fák ágai egyelőre kopáron meredeznek a szürkéskék égbolt felé, és a sötétedés beálltával a környező lankás szőlőhegyek felől is egyre lejjebb merészkedik a hűvös nyirkossággal közelítő sűrű köd. Egyelőre azonban világos van még, nyüzsög hát a keskeny főtér. Nyitra felől egymás után érkeznek az autóbuszok, s az emberek százait hozzák. A diákok teli iskolatáskákkal, az asszonyok megrakott szatyrokkal, a férfiak félig üres táskáikat himbálva szállnak ki, és az ide torkolló utak valamelyikén elindulnak hazafelé. Ezen a bizonyos főtéren nézelődöm most én is Somogyi Lajost, a CSEMADOK Nyitrai Járási Bizottságának titkárát várva, hogy Gerencsér kulturális életéről, különösen a CSEMADOK 107 tagú helyi szervezetének munkájáról „faggassuk" a falut. Igaz, kereken egy esztendeje jártam már Itt egyszer, ám az akkori, egyedül tett látogatás valahogy nem bizonyult elegendőnek, hogy teljes egészében kibontakozzon előttem szövetségünk egyik elsők között megalakult, de az elmúlt 26 esztendőben több hullámvölgyet is átélt helyi szervezetének munkája. Hiszen itt van mindjárt az első és talán legfontosabb kérdés: vajon miért volt eddig Gerencséren annyira hullámzó a CSEMADOK- munka, miért tört meg a múltban nemegyszer az emberek lelkesedésének fölfelé ívelő görbéje? Az ilyesmit nem lehet csak úgy, egy-két szóval vagy netán tréfával elütni, ezt alaposan meg kell beszélni, hogy teljes áttekinthetőségében rajzolódjon ki a problémával kapcsolatos összkép. Ezért is beszéltem meg Somogyi Lajossal egy közös gerencséri látogatást, hiszen ő a környék CSEMADOK-szervezeteinek legavatottabb ismerője, így hát az eredmények és a problémák latolgatásában az ő véleménye sem mellőzendő. A faluszéli kanyarban, a térré szélesedő főúton föltűnik a CSEMADOK jb vadonatúj, homoksárga személygépkocsija. És alighogy kiszáll belőle a járási titkár, máris sorolja a neveket, akikkel az elmúlt 26 esztendő idézgetése s a jelen problémái kapcsán beszélnünk érdemes: az alapító tagok közül Nagy Imrét, továbbá Szombath Gyulát, a helyi szervezet mai elnökét és Schulz Józsefet, a község kulturális életének lelkes mozgatóját említi. Aztán egy meglepetéssel is szolgál. Az ilyenkor szokásos „házalás" helyett, ezúttal sokszemközt tudunk találkozni: Schulz Józsefnél már előre megszervezte a találkozót. Indulunk is azonnal, hogy mielőbb fölérjünk a közeli domboldalba ágyazott házsorok egyikének végére. Schulz József otthonában egyelőre még csupán a barátságos házigazda fogad, de rövidesen Nagy Imre és Szombath Gyula is betoppannak. Kezdődik is rögtön a múltat és jelent idéző társalgás, mely fokozatosan kötetlen kerekasztal-beszélgetéssé kerekedik. A gerencséri CSEMADOK-vezetők véleményeit ezért most „eredetiben!1 azaz úgy próbálom visszaadni, ahogy ott lejegyeztem az elhangzottakat, NAGY IMRE: A helyi szervezet megalakulásának körülményei érdeklik?... Kérem, ne haragudjon .. . hirtelen nem emlékszem pontosan mindenre ... huszonhat év .. , ez mégis több már, mint két és fél évtized ... Ámbár talán ... (Kis szünetet tart.) Helyi szervezetünk ugyan 1949 nevemberében alakult meg, de az első lépéseket egy egyfelvonásos színdarab s több tövid jelenet betanulásával mór ezt megelőzően megtettük. A siker láttán éppen további műsorok megrendezésének tervét szövögettük, amikor híre jött, hogy országszerte alakulóban van a CSEMADOK. Elhatároztuk hát, hogy az elsők között alakítunk helyi szervezetet, amit 35 taggal sikerült is megvalósítanunk. Elsőként a színjátszócsoport látott munkához, és első bemutatkozásként a Lenin ajándéka című darabot mutatta be. Rövidesen megalakítottuk az énekkart, majd létrejött a tánccsoport is. (Arcán elégedett derű.) Egyre élénkebb kulturális élet folyt a faluban, aminek fő mozgatója az egyre bővülő tagság lelkesedése és tenniakarása volt. Újabb és újabb színdarabokat mutattunk be, bővült az Gerencsér! utcarészlet énekkar repertoárja, egyre több íróolvasó találkozót és egyéb előadást tartottunk. És CSEMADOK-tagok voltak a községben megalakult földművesszövetkezet első vezetői isi (Röviden eltűnődik, bizonytalan kézmozdulatot tesz és halkabban folytatja.) Aztán valahogy apadni látszott a vezetőség meg a tagság lelkesedése . .. Ilyesmi nemegyszer előfordul, nálunk azonban huzamosabb időre fellazult a szervezeti élet, a rendezvényeink is egyre alkalomszerűbbek lettek, voltak akik kezdtek elmaradozni a körünkből, sőt, többen ki is léptek a szervezetből. SCHULZ JÓZSEF: Több esztendő kellett ahhoz, hogy a szervezet ismét viszszanyerje a régi aktivitását, Új vezetőség került a szervezet élére, és a faluban is fokozódott az érdeklődés a CSEMADOK tevékenysége iránt. Mármár úgy tűnt, hogy jó úton haladunk, amikor az országos népdalversenyen való szereplés körül támadt nézeteltérés ismét megbontotta a tagság egységét, (Magas homlokán szigorúan összeszaladnak a ráncok, a hangjában szomorkás indulat.) Sajnos, ismét komoly pangás állt be, és szervezetünk egy-két akciótól eltekintve, úgyszólván csak formálisan létezett. Erre a tarthatatlan helyzetre 1970-ben a szövetség járási szervei is fölfigyeltek, és hatékony segítségükkel lassan sikerült kijutni a'hullámvölgyből. SOMOGYI LAJOS: Fokozatosan aktivizálni tudtuk a színjátszókat, 1972-ben újjáalakult a tánccsoport és egy női éneklő csoportot is szerveztünk. Különkülön aratott sikereik adták az ötletet, hogy műsorukat egybekapcsolva és kiegészítve, Gerencséren egy folklórcsoport is megalakítható lenne. Az elhatározást tett követte, és rövidesen be is mutatkozott a Zobor-alji Népi Együttes, mely azóta már nemcsak az otthoni közönség előtt, de a környező falvak járásaiban is bemutatta műsorát, és a falu Ismét szinte egycsapásra a szájára vette a CSEMADOK-ot. Persze, jó értelemben I SZOMBATH GYULA: Ma már valóban élénk érdeklődés tapasztalható a tevékenységünk iránt. Remek példa volt '.MADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások 10 Nagy Imre
