A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-21 / 12. szám
Tavaly nyáron jártam errefelé utoljára. Horgásztunk a Laboréban. A törpeharcsák szorgalmasan rángatták az érzékeny horgászbotokat, minket pedig a tűző nap sugarai és a zsákmányszerzés izgalma hevített... Akkor az apadó vizek felett kék volt az ég, s a Laboré partján rezzenetlenül álltak a fényben a haragoszöld ártéri erdők. Most újra itt vagyok, de ez a januári délelőtt a nyári emlékek Imént felidézett szépségét-lzgalmát agyonnyomni készül köddel, zimankóval, sárral, szürkeséggel ... Olyannyira, hogy a Vojany (Vajáni) Hőerőmű két kéményének a tetejéig se látok. Pedig a régebbi csupán kétszáz méterre emelkedik a Laboré vize fölé. A másik, az EVŐ II. füsteregetője százzal több, s ez egyben azt is jelenti, hogy Közép-Európában ezt rakták a legmagasabbra. Tizenöt évvel ezelőtt ezen a helyen, ahol most a hőerőmű áll, a Laboré és az Ung ártereinek nyugodt és csendes szántóföldjei, rétjei, füzesei, zsombékos vadkacsatanyái terültek el, mozdulatlanul, mint évszázadokon át, csupán a természet örök változásai jelentették a mozgást. De a hatvanas évek elején ez a csendes világ itt a folyók között megelevenedett, benépesült. Megváltozott a táj képe. Felépül Vaján mellett az ország legnagyobb hőerőműve, amelynek összteljesítménye jelenleg 1320 megawatt. Ezt az óriási mennyiségű villamos energiát ott termelik, ahol 1946-ban a falvak 30 százaléka nem ismerte még a villamos áramot... Körülbelül két éve annak, hogy először jártam az erőműben. Az EVŐ II. még épülőfélben volt. Halász György mérnök, aki akkor az építést vezette, most a hőerőmű igazgatóhelyettese. Hogyan emlékszik az akkori napokra, évekre? — Az EVŐ II. előkészületi munkálatai — mondja — 1966—67-ben folytak. A felvonulási épületeket hatvannyolc szeptemberében kezdtük építeni. — Mikor indították be az első blokkot? — Hetvenhárom októberében. Az volt a legszebb élményeim egyike az egész építkezés során ... Az utolsó blokk próbaüzemeltetését tavaly szeptemberben kezdtük meg. Erre a napra is szívesen emlékszem vissza. Ezek után Halász Györgytől megtudom még, hogy az EVŐ II. az EVŐ l-gyel szemben nem szilárd, hanem folyékony fűtőanyaggal termel. Óránként 32 tonna kőolajat „isznak" meg a kazánok. A fűtőanyag folyamatos ellátását a Barátság kőolajvezeték biztosítja, amelyre a hőerőmű olajfinomítója rá van kapcsolva. •*— Hány ember dolgozott az építkezésen? — A csúcsmunkák idején mintegy 2500 ember dolgozott az EVŐ II. és az olajfinomító építkezésein. — ön szerint mit jelent a hőerőmű a környék lokói számára? — Elsősorban is já munkolehetőséget. Az embereknek nem kell messzire utaznlok, úgy, mint azelőtt, s az sem utolsó szempont, hogy anyagilag is jól kijönnek. Ezenkívül szakmoi szempontból is nagy jelentősége van az erőműnek. Szaktanintézetünkben több ágazatban folyik a szakemberképzés. Felépült az új iparitanuló-otthon és az új szakmunkásképző iskola Nagykaposon. Az idén pedig a műhelyek is elkészülnek. S véleményem szerint az sem lényegtelen, hogy Nagykaposon több mint hatszáz lakást építettünk fel a vállalat dolgozói számára. Távolról a hőerőmű nem tűnik nagynak. Méreteinek valódiságát az ember csak testközelből érzékelheti igazán. E hőerőmű léte nem csupán anynyit jelent, hogy fényt és energiát szolgáltat. Ezen túlmenően is nagy jelentőséggel bír, hiszen olyan helyen épült, az ország azon részén, amely bizony iparilag eléggé elmaradott volt. A hőerőmű a táj jellegét s az emberek lehetőségeit is megváltoztatta. Az energiatermelés egyéb ipari üzemek létesíté-Az EVŐ II. madártávlatból sét is lehetővé tette, s teszi, amiáltal további munkalehetőségek jönnek létre. Vagyis nemcsak Iparilag, de emberileg is fontos küldetést tölt be. Kint mór sötét van, amikor Abarán Kiss Jánosékhoz egy jóestéttel beköszönök. A házigazda szemüveges, nyugodt beszédű férfi, ötvennégy éves. Villanyszerelő. Természetesen a hőerőműben dolgozik. — 1938-ban lettem villanyszerelő-inas — mondja. — Nagyon nehezen ment az abban az Időben, mert a szüleim nem akarták, hogy mesterséget tanuljak. De én nem szerettem a gazdálkodást. — Mennyi volt az, amin gazdálkodni kellett volna? — Elhiszi, hogy nem emlékszem rá? Nem érdekelt. Pedig egyszer mojdnem haza kellett jönnöm, mert az egyik bátyám megbetegedett... Három évig inaskodtam. — Nem félt soha a villanyáramtól? — Nem énl — Volt-e már balesete? — Egyszer mind a két kezem megégette az áram. — S akkor sem gondolt arra, hogy más munkát válasszon? — Nem. Nagyon szeretem a munkámat. Dolgoztam távvezetékek építésén Is mint szerelő. Az is nogyon Izgalmas idő volt. — Emlékszik még milyen volt a táj, ahol most a hőerőmű áll? — Jó homokos föld volt^ott. A környéken ott termett a legkorábbi krumpli a bési és a vajáni határban ... — Hogy érzi magát a hőerőműben? — Most mór jól. Kezdetben műszakra jártam, de az nem passzolt. Most a külső és belső világítás karbantartását végző csoport vezetője vagyok. Csoportomban 6—7 ember dolgozik. Nyáron ipari tanulók is vannak velünk. — Minden szakmában van olyan munka, amit a mester szívesebben végez, mint a többit. Mi az, amivel a legsívesebben dolgozik? — Embere válogatja. Én szeretek elszórakozni a bonyolultabb, munkaigényesebb szerkezetekkel, ahol több az izgalom. Villannyal elbobrálok bármeddig, de például a halászathoz már nem volna türelmem ... Későre jár az idő, de még nem köszönök el Kisséktől, mert nemsokára haza kell hogy érkezzen Kiss bácsi fia, Károly a délutáni műszakból. Karcsi 1972-ben érettségizett a kassai technikumban, s amióta letöltötte a tényleges katonaidejét, szintén a hőerőműben talált magának munkát. Alakulófélben van Kisséknél egy „villanyos" dinasztia ... — Nem nagyon hittem — mondja Karcsi, amikor megérkezik — hogy annak, amit az Ipariban tanultam, itt a hőerőműben hasznát veszem. De most, az itteni vizsgákon kiderült, hogy sok-sok dolgot hasznosíthatok a Kassán tanultakból. — Váltó műszakban dolgozol, fiatal vagy, most szereltél le, hogy „smakkol" ez a munkabeosztás? — Kezdetben furcsa volt, de most már megszoktam. S ha az ember nagyon akarja, kicserélheti a műszakot. De például amikor a legutóbbi bálát tartották, nem voltam idehaza. — Hiányzik? — Nem, nem hiányzik. — Hosszabb távon is maradni akarsz a hőerőműben? — Igen. Egyelőre jól érzem magamat, de más beosztást szeretnék, mert a mostani munkahelyemről a műszak alatt a szó szoros értelmében mozdulni sem lehet. Éjfél felé köszönök el Kisséktől. A falu már csendes. Apró pelyhekben szitál a hó az útra. A falu alatt a Labore csendes vize halk neszekkel árad a partok között. A folyón túl a hőerőműben zúgnak a generátorok, s az acélvázú villanyoszlopok között feszülő huzalok viszik szerte az energiát a négy égtáj felé ... —gs— hét 7
